Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 U. kormány padjairól. Eveken keresztül hirdet- ! •tük, hogy a magyar állam berendezkedése túlméretezett. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra az ideges felzúdulásra, amely minden ilyen megállapításunkat fogadta. Méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy még az öszszeomlás után is azt hangoztattak felelős helyről, hogy a költségvetést tovább leszállítani nem lehet, aminek pedig fényes bizonyítéka most ennek a költségvetésnek leszállítása és akkor méltóztassék megengedni, hogy bizonyos igazoltság érzésével tekintsünk vissza ellenzéki politikai működésünkre, amikor évek óta hirdettük azt, amit ma a t. pénzügyminiszter úr a pénzügyminiszteri székből hirdet. (Sándor Pál: Ügy van! — Friedrich István•* Tulajdonképpen a mi pénzügyminiszterünk! — Derültség half elől. — Jánossy Gábor: Az országé! — Örffy Imre: Szeressék jobban!) Kézenfekvő, t. Ház, az az ellenvetés, hogy ma túlméretezettnek látszik a költségvetés, de az akkpri jövedelmi viszonyok mellett nem volt túlméretezett. Ez az ellenvetés önmagában hordja bírálatát. Az állami költségvetést nem szabad úgy megcsinálni, — éveken keresztül ez volt a kifogásunk — hogy folyton az előző évi bevételekhez szabják a jövő kiadásokat, hanem a költségvetést, igenis, akként kell összeállítani, hogy megállapítják a gazdasági helyzetnek és a gazdasági helyzet lehető alakulásának megfelelői eg a minimálisan szükséges kiadásokat, és ahhoz kell hozzászabni a bevételeket. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ha én folyton együtt rohanok az esetleg konjunkturális bevételekkel, és annak megfelelően állapítom meg a kiadásokat, akkor a legnagyobb katasztrófát idézem elő, — uti figura docet — mert előre lehet rohanni, visszatérni^ azonban erről az útról a legnagyobb nehézségek közé tartozik. Bud János igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében azt mondotta, az a nagy baj, hogy a gazdasági életben nem akarják levonni a csökkent értékek tanulságait, tényét és valódiságát. Ezt a bűnt mi követtük el legjobban, amikor a háború után logikusan beállott, leromlott helyzetünkben a konjunktúra pillanataitól megszédítve, nem vontuk le a konzekvenciát és elhittük, elképzeltük, hogy egy nagy történelmi egység összetörése, egy nagy monarchiából való kiesés, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) óriási vérveszteség és tőkeveszteség után olyan célokat tudunk megvalósítani, olyan intézményeket tudunk létesíteni, amelyekre az 50 évig békében élt Nagy-Magyarország egyetlenegy pénzügyminisztere még álmában sem mert gondolni. (Ügy van! Ügy van! bal felől — Sauerborn Károly: A kultúrfölény!) Én úgy látom, hogy ez a múlt bizonyos tekintetben még mindig kísért, és a pénzügyminiszter urat: is rémítgeti, mert a pénzügyminiszter úr expozéjában összehasonlítások alapján magyarázta, hogy az adóteher tulajdonkeppen nem is tartozik a legmagasabbak közé Magyarországon. En nem akarok belemenni ezekbe az összehasonlításokba. Nem akarom vizsgálni az egyes költségvetések struktúrá;iat, nem akarom vizsgálni, miképpen és hogyan szerepelnek azokban a költségvetésekben a szociális terhek, amelyek nálunk társadalmi terhet jelentenek, miképpen szerepelnek olyan közületi terhek, amelyeket mi szintén külön fedezünk, mikép szerepelnek az adósságtörlesztések, amelyek a mi költségvetésünkből ki vannak véve. Én csak azt mondom: az összehaKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XV. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. 79 sonlítás alapja nem lehet a számok egyszerű szembeállítása, hanem a nemzeti jövedelem kérdésével kell összekapcsolni a fejenkénti adóteher problémáját. (Úgy van! Ügy van! balfelől. —- Egy hang jobbfelől: Ez igaz!) Itt már abban a helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom Lakatos t. képviselőtársamra, aki nagyon helyesen állapította meg, hogy Magyarországon 2-5 milliárd, esetleg- 2-7 milliárd a nemzeti jövedelem és nagyon pregnánsan, nagyon helyesen, de — azt hiszem — nem egészen tökéletesen, a valóságnál kedvezőhb színben mutatta ki, hogy ennek a nemzeti jövedelemnek milyen terheket kell viselnie. Azt hiszem ugyanis, hogy az ő l-l milliárd pengőt kitevő összeállításában nem szerepeltek a szociális terhek, nem szerepeltek az egyházi adók és nem szerepelt a bolettaalap, amely szintén külön van véve, bár ugyancsak közteT-het jelent, Ha csak ezeket a tételeket veszem, akkor már teljes mértékben alátámaszthatom t. képviselőtársam nagyon helyes megállapítását. A plágium vádja nélkül legyen szabad ismételnem, — mert párszor már ismételtük erről az oldalról a tíz év alatt — hogy a nemzeti jövedelem ezt a berendezkedést, ezt a fejenkénti adóterhet nem bírja el. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Mármost legyen szabad tovább mennem és ígéretemhez képest hivatkoznom t. képviselőtársam beszédére. Képviselőtársam felhő zott két olyan dolgot, amelyet mi már szintén számtalan alkalommal szóvátettünk: a közületi terhek kérdését és az egyházi terhek kérdését. Mind a kettőiben aláírom azt, amit képviselőtársam mondott, csak talán egyben korrigálnám. Én magát a terhet mint olyant elfogadom és küzdök ellene, azonban nem látok e terhek megállapításánál okvetlenül diffikultálandö költekezést. Takarékosságra szükség van. De ha t. képviselőtársam szembeállítja az állami költségvetéssel Budapest vagy az ország bármely más közületének költségvetését, mint egy oartiális rész háztartását, akkor nem szabad elfelejtenie, hogy évek óta az állami feladatokat lassanként áttolták ezekre a közületekre (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) és ha a közületeknél kiveszem és az államháztartásba visszahelyezem ezeket a terheket, akkor az államháztartás kiadási oldala lényegesen emelkedik. (Ügy van! Ügn van! a baloldalon.) Hiszen, hogy csak egy példát említsek, Bmh' pest ellátja az egész elemi iskolai oktatás feladatát, Budapest, de nemcsak Budapest, hanem az összes vidéki városok is meg vannak terhelve az államrendőrség fenmtar+ásáinnk költségeivel. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Arnika, szociális terhek csökkentésének problémájára, az öregségi biztosítás felfüggesztésére vonatkozik, ebben a tekintetben is csatlakozom az isren t. képviselő úr felfogásához. (Kertész Miklós: Eléé

1 kár!) Ez végre egy nagy elvi kérdés, és ettől még egészen jóbarátok lehetünk. (Peyer Károly: A forgalmiadó többet tesz ki!) Csatlakozom Lakatos t. képviselőtársam felfogásához, mert hiába nem akarnék csatlakozni. Nem követek el plágiumot, ha helyeslem álláspontját, mert még néhai Vass József életében a bizottsági tárgyalások során magam voltam társadalombiztosító szanálásánál erre az egyetlen járható útra mutattam rá, amely biztosította volna a társadalombiztosítót az öregségi ágazattól eltekintve, másfelől pedig behozta volna azt a könnyítést, amelyre véleményem szerint 12