Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

66 Áz országgyűlés képviselőházának nek 100%-a jelent meg: a legutóbbi közgyűlésen 10 híján 2400 részvény, az előző közgyűléseken pedig mind a 2400 részvény. Ilyen körülmények között a céghivatalnak egyáltalában nem volt joga és módja ^vizsgálni ezeknek a határozatoknak mikénti létrejöttét; ezeket kötelessége volt jóváhagyni. Ennek következtében a céghivatalt ebben a kérdésben semmiféle mulasztás nem terheli, úgyhogy én, mint igazságügyminiszter, ebben a kérdésben semmiféle intézkedést nem tehetek. (Ulain Ferenc: Jogilag így van! De hogyan szabad ennek megtörténnie, ez a kérdés

1

?!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. (Egy hang jobbfelöl: Jogtalanságot kért? — Uiain Ferenc: Nem szabad a Máv. vagyonát így elherdálni engedni! Tiszta rablás! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Sauerborn Károly: Ez az adófizetők vagyona!) Turchányi Egon: T. Ház! A miniszter úr válaszában utalok egy olyan információra, amely bizalmas úton volna általa beszerezhető. Az Ibusz. ügyeivel kapcsolatos tájékoztatások, amelyek akár a nyilvánosság számára voltak szánva, akár pedig a felügyeleti hatósághoz jöttek, számos esetben voltak tévesek a megtévesztők úgyannyira, hogy amikor először mentem Fabinyi kereskedelemügyi miniszter úrhoz a magam adataival, akkor ő szembeállította ezekkel az Ibusz.-tói elsőízben neki adott adatokat, amelyekről később saját maga kénytelen volt elismerni, hogy őneki, a miniszternek sem adtak megbízható teljes adatokat. (Ulain Ferenc: Es mégsem seperték ki onnan azokat az embereket!) En nem a miniszter urat támadom itt; én tárgyi dolgokról beszélek, mert, úgy érzem, hogy ezt a gazdálkodási rendszert nem lehet rendcsinálás nélkül hagyni egy tisztességes és becsületes országban. Most is méltóztatott egy értesülést említeni. Azt, hogy az idegenforgalmi propaganda kiadásai címén van beállítva az Ibusz, úgyhogy évente átlag 200.000 pengőt fizet ki az idegenforgalmi propagandára a Máv. helyett. T. igazságügyminiszter úr! Nekem módomban van az igazságügyiminiszter úr elébe adni azt a^titkos szerződést, amelynek alapján a holnapi tárgyalás a törvényszéken le fog folyni. Ennek a titkos szerződésnek 8-ik pontjában — amely szerződés, tulajdonképpen kereskedelmi, levél Kelety Dénes volt Máv. elnök és dr. Rajner Béla között — ki van kötve, hogy minden idegenforgalmi propaganda címen elszámolt kiadásnak 70%-át a Máv. ismét külön köteles megfizetni az Ibusz.-nak. (Ulain Ferenc: Hallatlan!) Majd egyszer talán arra is rá fogok térni, hogy mi minden van ott elszámolva. Az idegenforgalmi kiadás elmén tehát az Ibusz. egynegyed részét sem fizette ki a valódi idegenforgalmi propagandára annak az Összegnek, amelyet e címen megint bekasszált a Máv. főpénztártól. (Ulain Ferenc: Mindenkit becsaptak!) Ez azonban olyan bonyolódott ügy, ez az egész Ibusz.-ügy olyan ravasz jogi és gazdasági furfanggal van esztendők óta összebonyolítva, hogy nekem is, aki pedig igazán alaposan álltam neki a munkának, négy hónapba telt, amíg keresztül tudtam törni az ügy egész szövedékét. Nekem sem az Ibusz. ügyvezető alelnöke, sem a vezérigazgatója nem adhat oly félrevezető információt, amelyet úggylátszik, jóhiszemű minisztereknek tud adni. Ami pedig a kúriai döntvényre vonatkozik 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. t. miniszter úr, arra nézve itt van Ary Pál nyugalmazott kereskedelemügyi államtitkár cégbiztos átirata a törvényszékhez, valamint dr. Vákár P. Artúr miniszteri biztos, kormányfőtanácsos, az Ibusz. volt igazgatósági tagjának átirata a eégbiztoshoz, ahol tételről tételre felsorolja a különböző cégibírósági és kúriai döntéseket arról, hoigy a részvénytársasági jogkört semmiképpen sem lehet úgy értelmezni, mint ahogyan az Ibusznál azt értelmezik. A dolog kriminális részét már most el lehet intézni azzal, hogy az Ibusz. vezetői kitűnő kötéltáncosok a büntető paragrafusok tetején. Ezt el lehet intézni egy alakisággal, de méltóztassék elhinni, hogy nem jó rendszer egy ország életében az, amikor százezrek és százezrek tíz- és húszpengős gondokkal küzdenek úgy, hogy sokan sokszor arra gondolnak, hogy el kell dobniok életüket, ugyanakkor pedig százezerpengős jövedelmek, (Ügy van! Ügy van! balfelol.) az erkölccsel, a tisztességgel, a közérdekkel össze nem egyeztehető módon folynak egyes zsebekbe. Hallottam itt ma rokonszenveket és ellenszenveket hangoztatni a Hitlerizmussal szemben. Egy a dologban az mindenesetre imponáló tudniillik, hogy Hitler akár pártjához tartozó emberekről, akár egyebekről, más pártállású miniszterekről, főpolgármesterekről legyen szó visszaélések esetén, nem^ néz alakiságtokra, hanem nyomban mozgósítja ellenük büntető-apparátusit. (Helyeslés balfelol. — Ulain Ferenc: Csinálják meg! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! En mindem egyes adatom helytállásáért mandátumommal felelek. S ezért óhajtom, hoigy méltóztassék formalisztikus, kitérő válasz helyett olyan lényegi választ adni, amely nem elégszik meg azzal a generális rendelkezéssel, amely a részvénytársaságok ellenőrzésére vonatkozó legutóbbi rendszabályban található, hanem tessék a kirívó esetekben példát statuálni, mert mi becsületes emberek, megfulladunk abban a levegőben, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ahonnan a közérdek eltűnik és ahol a magánérdek a közérdek rovására érvényesül. Két esztendővel ezelőtt is volt egy rendszabály, amelyet Bud akkori miniszter! úr hozott, amikor 140.000 pengővel szállította le az Ibusz. vezetőinek a jövedelmét az ő hite szerint. De ez az összeg csupán Spottgeld maradt olyképpen, hogy a «Spott lett a miniszteré és a közérdeké, a Geld pedig maradt továbbra is azoknak a zsebében, akik addig keresték. (Derültség.) Ilyen intézkedésekből tovább nem kérünk. Az igazságügyiminiszter úr válaszát nem , vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Lázár Andor igazságügyniiniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előbb már bátor voltam megmondani, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a legutóbb elhangzott interpellációra az ügy megvizsgálását ígérte meg. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék ennek a vizsgálatnak eredményét megvárni, mert ez a kormány eddig is mindig megmutatta, hogy ott, ahol olyau cselekmények vannak, amelyeknek megtorlására szükség vau, minden kímélet és minden személyi tekintet nélkül lép fel, (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon.) és ezt az utat fogja ezentúl is követni. Ha azt méltóztatik mondani, hogy a visszaélések levegője veszedelmes egy nemI

zetre, akkor én erre azt mondom: még vésze delmesebb a vádaskodások levegője, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Di-