Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Áz országgyűlés képviselőházának 17$. ülése 19SS május S-án, szerdán. ft? iiich Ödön; Ha alaptalan!) az alaptalan vádaskodások levegője. Ha a tényállás meg lesz állapítva, ennek a kormánynak senki sem fogja azt a szemére vethetni, hogy valamit el akarunk kenni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és à középen.) En ezt az álláspontot képviseltem hivatalbalépésem első napjától kezdve és sohasem fogja sonki szememre vethetni, hogy valaha ebben a székben más álláspontot képviseltem. (Hegymegi Kiss Pál: Mi vei vádaskodott!) A tényállás meg lesz vizsgálva. (Hegymegi Kiss Pál: Akkor ne mondjon ön előre kritikát 1) Elnök: Hegymegi képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj. — Szabóky Jenő: Oktatást nem fogadunk el magától! — Téglássy Béla: Halljuk a miniszter urat!) Csendet kérek, képviselő urak. Lázár Andor igazságügy miniszter: T. képviselőtársam, erkölcsi kérdésekben nem _ szorultam az ön véleményére. (Helyeslés a jobboldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Én sem szorultam az önére! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Andor igazságügyminiszter; A 33-as bizottságban legutóbb megalkotott rendelettel ez a kormány megmutatta a bátorságát, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) meg*mutatta az akaratát, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzá mer és hozzá akar nyúlni és mindent meg fog tenni ezen a téren. Remélem, hogy akkor az interpelláló képviselő úr is meg lesz nyugtatva, mert teljes mértékben feltételezem azt, hogy abszolút, jóhiszeműséggel nyúlt hozzá ehhez a kérdéshez. (Dinich Ödön: És a tények ismeretében! — Gr. Somssich Antal: Tessék a tényeket megcáfolni!) Én a magam részéről arra a kérdésre, amely hozzám mint igazságügyminiszterhez intéztetett, megadtam a választ. Kérem ennek tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gr. Somssich Antal: Az a kérdés, hogy a bűnösök be lesznek-e csukva, vagy nem! Az a kérdés, vannak-e bűnösök?) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Turchányi Egon: Nem akarom az ülést tovább nyújtani. (Zaj.) Elnök: Csendet kerek képviselő urak. Turchányi Egon: A miniszter úrnak, — ne vegye sértésnek — válaszában rövid volt a memóriája, mert az interpellációm elejére nem emlékezett, ahol azt mondottam, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrtól kapott válaJszt tudomásul vettem azért, mert reményem van arra, hogy az a vizsgálat komoly. (Felkiáltások a jobboldalon: Nahát!) Miután azonban az a vizsgálat a kereskedelemügyi (miniszter úrra tartozik és úgy láttam, hogy néhány kérdésnek, amelyek az Ibusz. ügyeiben felmerültek, az elbírálása az igaz ságügyminiszter úr kompeteneiájába is tartozik, ezért intéztem interpelláci óimat az igaziságügy miniszter úrhoz. A két dolog tehát különböző. En komoly felelősséget vállalok adataimért. Es ha valaki így vállal felelősséget és ha valakit még úgy nem cáfoltak meg a parlamentben, mint ahogy engem nem cáfoltak meg, akkor az igazságügyminiszter úrnak nincs joga engem kioktatni arról, hogy vádaskodom. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Éppen ezért a miniszter úrnak, akit egyébként az egész kérdésben személyileg abszolúte érinteni nem is akartam, a válaszát tárgyi szempontból nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyiminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő uraikat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felál lani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik gróf Serényi László képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. fölmívelésügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Hernádka község határában gróf Zichy Meskó Jakab birtokát bérbeadta Simay Imre és Lászlónak. Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy ez a bérleti szerződés érvényes ne ^ lehessen, hanem e birtokot Hernádnémeti község kisgazdái szövetkezeti alapon kaphassák (bérbe*?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a iszó. Gr. Serényi László: T. Képviselőház!, (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt interpellációm konkrét témájára rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy röviden néhány szóval, általánosságban foglalkozhassam földibirtokpolitikai kérdésekkel, mint amely kérdéskomplexusba az a bérleti ügy is tartozik, amelyre a t. Ház figyelmét felhívni kívánom. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ma már a t. túloldal is egyetért velem annak megállapításában, hogy az 1926-ban végrehajtott földreform, a házhelyakciót kivéve, amely igen jól bevált, egyáltalában nem igazolta azokat a reményeket, amelyeket a törvény megalkotásakor ahhoz fűztek. (Kun Béla: Földönfutóvá tették azokat, akik földet kaptak!) A földbirtokrendezés nem történt meg olyan mértékben, hogy a kapott földön egy-egy család megélhetést találhatott volna, az egy-kétholdas parcellák pedig olyan nagyterhet rónak az abban részesültekre, hogy ma talán már a legszívesebben sokan szabadulnának tőlük. A főok abban a tekintetben, hogy ez a reform rosszul sikerült, az volt, hogy pénzügyileg nem volt kellőleg megalapozva. Erről már igen sokszor esett szó itt.a Házban és ehhez most nem is kívánok hozzászólni, csak annyit jegyzek meg, hogy véleményem szerint sokkal célravezetőbb lett volna, ha a reform végrehajtására költött vagyonyáltságösszegekből megfelelő állami elővásárlási alapot létesítettünk volna. (Ügy van! Ügy van!) Nagy hiba volt az is, hogy akkor inkább jelszavak érvényesültek, mint a gazdasági megfontolások. Tény az, hogy ez a kérdés még nem jutott nyugvópontra, és rövidesen ismét foglalkozni kell vele. Hogy a t. kormánynak is ez a felfogása, azt mutatja az, hogy a nemzeti munkaterv 95 pontja között szerepel ennek a kérdésnek a megoldása is. T. Ház! Ha ma kerülne megvalósításra egy földreform, egészen más adott helyzetet találnánk itt, mint a végrehajtott földreformnál. Akkor többé-kevésbbéaközép-és nagybirtokososztály akarata ellenére alkották meg ezt a reformot, amelyet tehát kényszer útján hajtottak végre. (Kun Béla: Bosszul!) Ma, sajnos, az a helyzet az országban, hogy jóformán minden harmadik birtok eladó. Ezeknek a tulajdonosai boldogok lennének, ha birtokuktól vagy annak egy részétől földteherrendezéssel kapcsolatban szabadulnának, nem lenne tehát szükség arra, hogy kényszerrel vegyék el a földet, mert ez bőven állana rendelkezésre. így az érdekelt