Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 1 Petrovics György jegyző (olvassa): «Igen tisztelt Képviselőház! Meskó Zoltán országgyű­lési képviselő úr a Képviselőház 1933. évi már­cius hó 22-én tartott ülésében hozzám intézett írásbeli interpellációjában azt kérdezte, van-e tudomásom arról, hogy Borsod, Gömör és Kis­hont k. e. e. vármegyék alispánja, valamint Abaúj-Torna vármegye alispánja törvényható­sági útkaparókat minden jogigény nélkül el­bocsátott a szolgálatból és hogy hajlandó va­gyok-e intézkedni, hogy az elbocsátott útkapa­rók állásukba visszahelyeztessenek. A hozzám intézett interpellációra válaszo­mat a következőkben adom meg: Az interpelláló képviselő úr maga is el­ismeri, hogy a sérelmezett elbocsátások az 1927. évi 3000/M. E. kormányrendelet határozmá­nyain alapulnak és az elbocsátásokat nem is 'a jogszerűség, hanem az emberiesség motívu­mai szempontjából teszi kifogás tárgyává. Ebből a szempontból kell a magam részéről is a kérdést megítélnem és — ezért meg lehet győződve úgy az interpelláló képviselő úr, mint az igen t. Ház, — hogy igen sajnálatosnak tar­tom ia szóbanlevő kényszerű létszámapasztáso­kat; minthogy azonban a vármegyék másként, mint elsősorban a személyi kiadások apasztása utján nem voltak képesek az útfenntartásra fel­tétlenül szükséges és a körülményekhez képest amúgyis a minimumra korlátozott összegeket biztosítani, tudomásul kellett vennem a pana­szolt intézkedéseket, illetve az elbocsátott út­kaparók visszahelyezése érdekében kérelmezett közbelépést nem helyezhetem kilátásba. Tisztelettel kérem a t. Háziat, hogy válaszo­mat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1933. évi április hó 28-án. Dr. Falbinyi Tihamér s. k.. m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs je­len. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnek a szóbeli interpellációk. Az első Turchányi Egon képviselő úr interpellá­ciója az igazságügyminiszter úrhoz. Petrovics György jegyző (olvassa): «Inter­pelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az Ibusz. rt. igazgatóságának, illetve végrehajtóbizottságának javadalmazása évek óta a budapesti kir. törvényszéknek, mint cég­bíróságnak 1929 május 11-én kelt végzése elle­nére olymódon történik, hogy e javadalmazás nagy összegeit az elszámolási évet követő esz­tendő költségszámlájának terhére utalják ki. 2. Van-e tudomoása a miniszter úrnak ar­ról, hogy e folyamatos visszaélésre vonatkozó közgyűlési határozatok az Ibusz Rt.-nél olymó­don hozatnak, hogy az így kiutalt díjazásokat élvező igzgatósági és végrehajtóbizottsági ta­gok a közgyűlésen önmaguknak szavazzák meg é jogtalan javadalmazást, mert rajtuk kívül az Ibusz. Kt. közgyűlésein csak velük függőségi viszonyban álló vállalati alkalmazottak jelen­nek meg és szavaznak, mint részvényesek, anéllkül. hogy tényleges részvénytulajdonosok lennének. 3. Mivel az igazgatóság javadalmazásának ezen módszere a részvényesek, illetve a főrész­vényes Máv. súlyos megkárosodásával jár, mit az igazgatóság tagíai saját vagyoni hasznuk ér­dekében idéznek elő — nem látja-e szükséges­nek a miniszter úr a kellő törvényes lépések megtételét? Egyszersmind hajlandó-e a minisz­'. ülése 1933 ráájus 3-án, szerdáü. 63 ter úr felügyeleti hatáskörében megállapítani azt, hogy miiként történt a törvényszéki végzés­sel ellentétes közgyűlési határozatoknak a cég­bíróság által való elfogadása. Budaest, 1933. évi május hó 2-án. Turchányi Egon s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Turchányi Egon: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) Az Ibusz. ügyével foglalkozó múltkori interpellációimmal kapcsolatosan a kereskede­lemügyi miniszter űr kijelentette, hogy vizsgá­latot indított. Ezt a választ tudomásul vettem, bár a miniszer úr akkor azt mondotta, hogy felhozott adataimat meg tudná cáfolni. E cá­folattal adós maradt. En anég sem hívom őt itt most tetemre, mert az a komoly remény van, hogy az elrendelt vizsgálat érdemleges lesz s elismerem, hogy ahhoz idő kell. Most nem ils ő hozzá intézem interpelláció­mat az Ibusz. ügyeivel kapcsolatban, hanem az igazságügyminiszter úrhoz, mint a magyar igazságügyi szervezet egyik vezető tényezőjé­hez és a cégbíróság felügyeleti hatóságához. Az Ibusz. gesztiéjánaik idevágó vonatko­zásai a következők: A Kúria döntvényei sze­rint egyetlenegy részvénytárisaságnál sem sza­bad megtörténnie, hogy a részvénytársaság igazgatósága a saját kebeléből választott vég­rehajtóbizottságnak díjazását vagy pedig a sa­ját díjazását önmaga szavazza meg és utal­tassa ki. (Ügy vem! Ügy van! Ez, a közgyűlés elé tartozik. Az Ibusz. részvénytársaság alap­szabályaiban, amelyeket kitűnő jogászok csi­náltak, mert hiszen ott voltak a Máv. vezető ügyészei ils, a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseivel és a Kúria döntvényeivel szemben álló paragrafust vettek be. Ugyanis az eredeti alapszabályokban az szerepelt, hogy az Ibusz. R. T. igazgatósága önmagának, il­letve végrehajtóhizottságánák külön díjazását sajátmaga állapítja meg a közgyűlés megkér­dezése és határozathozatala nélkül, sőt ezeket a külön javadalmazásokat nemcsak a lefolyt üzletóv eredményeiből utalhatja ki, nanein a jövő üzleti év költségszámlájának terhére elő­legezheti sajátmagának. Az Ibusz. alapszabá­lyainak ez a paragrafusa 1929-ig állott fenn, mikor is a kereskedelmi minisztériumban mű­ködő oégbiztos átiratban kereste meg a tör­vényszéket, mint cégbíróságot és a törvény­szék' 735/73/1929. szám alatt kelt végzésével a c) pontosan az Ibusz. alapszabályainak megváltoz­tatására következőkép rendelkezett (olvassa): «A végrehajtóbizottság... díjazását a közgyű­lés állapítja meg és az igazgatóság díjazására fordítandó összegek, minthogy a lefolyt üzleti év nyereségét terhelik, a lefolyt üzleti év ter­hére számtíandók el.» Az 1928/29. évben mielőtt ez a cégbirósági rendelkezés kelt volna, az Ibusz alapszabályai­nak ma is érvényes rendelkezése alapján a tiszta nyereség 10%-a illette meg a részvény­társaság igazgatóságát. 1928-ban a tiszta nye­reség 10%-a 10.274 pengőt tett ki, önmagának azonban az igazgatóság a jövő üzleti év költ­ségére az egyéb javadalmazásokon kívül 67.150 pengőt szavazott meg. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások: Hallatlan!) Ez még a módo­sítás és a cégbírósági rendelkezés előtti idő­ből való. 1929-ben a részvénytársaság tiszta nyereségének 10%-a 13.429 pengőt tett ki, ez­zel szemben az igazgatóságnak az a határo­zata, amellyel a maga részére kiutal egy kü­lön javadalmazást a jövő üzleti év költség­számlájának terhére, az 60.000 pengőről szól. (Felkiáltások: Hallatlan!) 1930-ban azután, 9*

Next

/
Thumbnails
Contents