Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-173
4o , Àz országgyűlés képviselőházának 1 minden megfordítva történik a békekötések óta: a politika irányítja a gazdasági életet és nem akar tudomást venni a gazdasági élet követelményeiről. Itt van a Mb a forrása. Ezeket a hibákat kell kiküszöbölni, ha a mai helyzetet meg akarjuk oldani (Peyer Károly: A Versailles! békeszerződésnek az volt az alapja: hol van szén, vas és olaj!) Ezért irányítja f igen t. képviselőtársam a politika a gazdasági életet. A világgazdasági (konferencia összeillése is amellett tanúskodik, hogy a politikán keresztül kell azokat a hibákat eltüntetni, amelyek ezt a gazdasági válságot előidézték, mert a gazdasági élet tehetetlenül áll szemben azokkal a politikai alakulásokkal, amelyek megbolygatták Európa és a világ békéjét. (Farkas Elemér: Ez a valóság!) Bár sokan szkeptikusak a világgazdasági konferenciával szemben, én ezt mégis nagy eseménynek tartom. Nem tudom, milyen megoldásokra fog jutni, de hogy a világ felIsmerte azt, hogy végeredményben csak ezen az alapon, egymást megértve, lehet a válságból kivezető utat keresni, ezt önmagában véye nagy eseménynek látom. Hogy a világgazdasági konferencia eredményekhez jusson, annak két előfeltétele van. Az első olyan politikai helyzetet és légkört teremteni, amely lehetővé teszi a népeknek egymás mellett való nyugodt megélhetését és fejlődését és amely vissza tudja állítani azt a bizalmat, amely a gazdasági életet irányítja. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Az idők mindennél jobban bebizonyították, 'hogy a gazdasági életnek forrása a bizalom és ez mindennél nagyobb erő, mint az arany, mert az sak azután következik. Ha a bizalom meglendül, összeomlik az egész gazdasági élet. A második feltétel, hogy a világgazdasági konferencia ne technikai eszközök igénybevételével akarja a kérdéseket megint megoldani. Ha végignézek a mai helyzeten, soha világosabban nem volt látható, hogy végeredményben az organizmusban vannak a hibák s ezeket az organikus hibákat kell eltávolítani. Ne azt 'kutassák, hogy mi az oka a világgazdasági válságnak. Kétszáznál több elmélet van; nincs erre szükség. Sokkal tisztább a helyzet. De legyen meg a bátorság, a merészség, hogy a kérdések megoldásához hozzányúljanak. Amikor, azt hitték, hogy az inflációnak egyszerű megszüntetésével és a valuta rendezésével helyre lehet állítani az egyensúlyt, ez szép feltevés volt, de valljuk meg Őszintén: az élet rácáfolt erre, mert csak egy helyen keresték a kérdések megoldását s ott vannak a rezidiumok tömegei, amelyek ma érvényesülnek és mint hibaforrások ültetik át hatásukat az egész gazdasági, társadalmi és politikai életbe. Ott vannak a költségvetések, ott vannak azok a tények, 'amelyek áralakulást kivételes alapon alakították ki; ott vannak háború következtében megnövekedett szükségletek, a viszszacsökkent termelés, ott vannak a hitelkiterjesztések, az arany értékének megváltoztatása, az ez alapon történt áralakulások, a másik oldalon majd az organizálás révén megrögzítése az adott helyzetnek, ezek mind azok az organikus hibaforrások, amelyek ott érvényesülnek a mai gazdasági helyzetben s amelyek kikapcsolása nélkül tulajdonképen a megoldást megtalálni nem lehet. Csak egy-két példát fogok idézni. Mit látunk 1 ? Vegyük az állami költségvetést. Az egyik oldalon látjuk a lefaragásokat, s a 73. ülése 1933 május 3~án, szerdán. pénzügyminiszterek mindenütt ott vannak a határon, esetleg nem tudnak tovább menni; a másik oldalon ugyanakkor a legnagyobb ellenmondás van: mindegyik kénytelen adókat emelni, újabb és újabb terheket ráróni a népességre. Ez mutatja legjobban azt az organikus hibát, amely a világgazdaságban van és amely lehetetlenné teszi a helyzetet. Egy halálharc és küzdelem van tulajdonképpen, amely a társadalmat az egész vonalon szembeállítja, mert végeredményben az összes rétegek érzik ezt a súlyos helyzetet anélkül, hogy a kibontakozást meg lehetne találni. Ugyanez a tétel érvényesül az adósságok kérdésénél is és így mehetnék tovább, sajnos, az idő nem engedi meg, hogy ennyire a részletekbe menjek át. De összefoglalom gondolatomat egy mondatba, összefoglalom azért, mert ez nem ma megszületett gondolatom, hanem hosszú hónapok elgondolása, egy kidolgozott 'elgondolás. Ezt úgy foglalhatnám össze, hogy a mai bajok mind onnan származnak, hogy telítve vagyunk ilyen organikus hibákkal s ezek az organikus hibák, ^ amelyeket végig tudok vezetni a gazdasági élet minden területén, a monetáris helyzettől kezdve egészen a kartellekig, a vámpolitikáig és így tovább, tulajdonTtépen azt eredményezik, hogy ellentétek származnak belőlük, melyeket kiegyenlíteni nem lehet. Tessék elhinni, ha ezeket közös nevezőre hozom s ha ezekhez még hozzáveszem azokat a monetáris kísérleteket is, amelyek az aranystandard helyett a devizára épített valutát teremtették meg, ahol sok fiktív tőke érvényesül, akkor azt kell mondanom, hogy a gazdasági és társadalmi élet telítve van csökkent értékekkel, amelyek ott vannak a követelések és tartozások minden oldalán, mert követelésekből és tartozásokból áll az egész gazdasági élet az államtól kezdve az utolsó gazdasági egyedig. Ezek a csökkent értékek akarnak teljes értékekké válni s ehhez mereven ragaszkodnak, mert nem látják be, hogy a gazdasági élet ezt nem bírja el. Már pedig ha ezt a kérdést nem tudják megoldani, akkor ebből csak összeomlás következik, amely megtámadja a mai gazdasági és társadalmi rendet. (Igaz! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen ) Neun tudok további részletekbe menni, de én hiszem, hogy a világon mutatkoznak jelek, hogy milyen úton kell haladni. De vagy meglesz erre a bátorság, vagy pedig a gazdasági élet ki fogja váltani a maga törvényszerűségeit. De ha hagyják és nem jutnak jobb belátásra, ez nagy megrázkódtatásokkal és esetleg kitörésekkel fog történni. Nem jobb-e belátni a hibákat és végeredményben a helyes értéket visszaállítva, mindent, ami hibaforrás, kiközömbösíteni és újra megindítani az egész vonalon a gazdasági és pénzügyi életet. (Helyeslés a jobboldalon. — Pakots József: Ehhez bátorság kell!) Ennek kapcsán egész röviden a nemzetközi adósságok kérdésével is foglalkozni fogok. (Halljuk! Halljuk!) Végeredményben az a tézisem, amelyet most előadtam, elejétől-végi g legjobban érvényesül a nemzetközi adósságok kérdésében. Ez az előbbitől független és egy sui generis kérdés, annál is inkább, mert majdnem azt merném mondani, hogy egy államot kivéve, minden államot érdekelhet, miután nem tudom kikapcsolni a háborús adósságok problémáját sem ebből a tárgykörből, habár természetesen azoknak az elbírálása
