Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

46Ö Az országgyűlés képviselőházának 1 a baloldalon.) ami valószínű, akkor a magyar föld nem bírja el azt a terhet, amellyel konjunkturális időkben megterhelték. (Ügy van! jobbfelöl.) A bankok nyugodtan leírhatják követelésüknek 50—60%-át, mert hiszen ezt már régen elvesztették a föld árának esése folytán. Szerettem volna még az adók kérdéséről beszélni. Sajnos, beszédidőm lejárt. Úgyszintén szerettem volna még tiszántúli speciális kérdésekkel foglalkozni (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) és rámutatni arra a nagy elesettségre és elmaradottságra, amelyben a Tisztántúl népe az ország többi részével szemben van. Sajnos, erről sem beszélhetek már. Szerettem volna még a tanítói illetmények kérdéséről s ezzel kapcsolatban az iskolafenntartók eladósodásáról is beszélni és fenntartom a jogomat ahhoz, hogy majd a foldmívelésügyi tárca és a kultusztárca kapcsán beszéljek ezekről a kérdésekről. (Helyeslés jobbfelől.) Befejezem beszédemet azzal, hogy szilárd meggyőződésem, hogy a Gömbös-korimány ezeket a nehéz gazdasági és alkotmányjogi problémákat a nemzet javára és a nemzet érdekében meg fogja oldani. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Hogyne, persze!) Eddigi működése is garancia arra, (Jánossy Gábor: Ez igaz!) hogy azokat közmegelégedésre fogja megoldani. (Ulain Ferenc: Lehetőleg sok csendőrszuronnyal! — Zaj a jobboldalon.) A magyar nép bizalma a kormány mögött van és ez a bizalom nem hogy csökken, hanem állandóan nő. Éppen ezért és mert iránta én is a legteljesebb bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadomi (Elénk éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseivel külön nem kívánok foglalkozni, onert hiszen beszédein tárgya kapcsolatos körülbelül azokkal a gondolatokkal, amelyeket ő felhozott, hanem mivel most már a vita bezárása rövidesen következik, méltóztassanak megengedni, hogy magával a vita anyagával foglalkozzam, különösen azokkal az elgondolásokkal, amelyeket a költségvetési vita során félvetettek, elsősorban természetesen azzal az elgondolással, amelyet pártunk vezére, Eckhardt Tibor, a gazdasági élet szanálása érdekében is javasolt. Meg kell állapítanom a költségvetési vitáról, hogy bár ez a vita különbözött a régebbi költségvetési vitáktól, mert itt az ellenzék hozott új gondolatokat, míg a kormány egyáltalában semmiféle nóvumot, amellyel megnyugtatott volna .minket a jövőt illetően, felhozni sem tudott, mégis hiányzott^ az a lendület és az az erő ebből a költségvetési vitából, amelyhez eddig hozzá voltunk szokva. T. Ház! Én ezt két okkal magyarázom; egyfelől 'magyaráznom kell abból az általános letargiából, amely az ország lakosságán erőt vett, mikor látja itt már hat hónapon keresztül azt a tehetetlenséget, amely sok szóval van fűszerezve és azt a reménytelenséget, amely e semmittevésből fakad, s amely szinte magára erre a Házira is ráhúzódik. (Ügy van! a baloldalon.) Másfelől pedig megállapítom, hogy a Hitler-probléma szerencsés időtájban jött Gömbös miniszterelnök úrnak segítségére; szerencsés időtájban jött, mert a régi hívei bíztak benne, hogy majd ő fog itt Hitler-irányzatot biztosítani, másfelől — mint Friedrich István t. ülése 1938 május 16-án, kedden. igen t. képviselőtársam helyesen állapította meg — a másik oldal most Magyarországot bizonyos tekintetben a klasszikus jogrend hazájának tartja (Meskó Zoltán: Izraelita testvéreink!) és így olyan türelmet kapott a miniszterelnök úr, amelyhez foghatót egyetlen egy kormány sem kapott. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy ugyanakkor ott, ahol mi ellenzékiek vagyunk túlsúlyban, kéz alatt és segítséggel bizonyos álellenzéki pártokat, amelyek bizonyos tekintetben a Hitler-féle gondolatoknak hívei, is támogatja és tenyészti a kormány, (Meskó Zoltán: Én rám lis érti a képviselő úr?) . . . nem a képviselő úrra vonatkozik . . . akkor meg kell állapítanom, hogy Gömbös miniszterelnök úrnak ez a Hitler-probléma szerencsés időben jött. Pedig mélyen t. Házi, tessék megengedni, soha még a parlament a magyar közvéleménytől nem volt ennyire elvágva, mint e költségvetési vita idején. Körülbelül hetvenen vagyunk itt képviselők, akik nem tartozunk az egységespárthoz. Hetven olyan törvényhozó van, akinek nem szabad a választóközönségével érintkeznie, (Úgy van! Ügy van! balfelbl.) nem szabad beszámolót tartania, nem szabad még ebédelnie vagy vacsoráznia sem a publikumával, mert rögtönjmegjelemik a rendőrség és eljár ellenünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Meskó Zoltán: A világháborúban sem volt ez!) Ez nem volt a háborúban sem. Ilyen sorsdöntő időkben mirevaló a parlament, ha a végrehajtó hatalom, amply nem is egyenrangú a törvényhozással, (Ügy van! a baloldalon.) merészeli törvénytelenül és jogtalanul így elvágni azt a kapcsolatot, amely a közvélemény és a parlament között van? Elvégre nekünk az állam fejéhez kell immár fordulnunk és megkérnünk őt arra, tegye lehetővé, hogy a magyar törvényhozás tagjai büntetlenül érintkezhessenek választóikkal. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Amikor pedig a belügyminiszter törvénytelenül mer ilyen rendeletet kiadni és mi interpellációk révén felelősségre akarjuk vonni s azt akarjuk tőle megtudni, hogy mutassa ki nekünk azt a törvényszakaszt, az alkotmánynak azt a rendelkezését, amelynek alapján ő ilyen titkos rendeleteket merészel az alkotmány ellenére kiadni, akkor meg sem jelenik és nem ad vá]aszt. Elvégre nekünk a magyar alkotmány drága kincs és mi ebben a parlamentben a magyar jövő biztosítékát látjuk. Nekünk képviselőknek tehát, akik itt csakis a közvélemény ereje alapján szólhatunk, teljesen jogunk van ahhoz, hogy választóközönségünkkel érintkezhessünk; jogunk van ahhoz, hogy a magunk munkásságáról beszámoljunk s az ő véleményét kérhessük, annál is inkább, mert a mi népünk türelem dolgában felette áll 'minden európai népnek, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s nem érdemelte meg ezeket a kényszerrendsizabályokat és azt a szájkosarat, amelyben a belügyminiszter úr részesíti. T. Ház! A költségvetési vitának volt egy igen sajnálatos jelensége is. Ez a sajnálatos jelenség Bleyer Jakab igen t. képviselőtársam felszólalása volt, mert úgy nézett ki, — nem voltam jelen, tehát csak az újságokból állapíthatom meg, — mintha bizonyos ék verődnék az ittlakó németajkú magyar testvéreink és a magyarság között. Nekünk ezt kerülnünk kell, {Élénk helyeslés a baloldalon.) mert a történelmi múlt azt bizonyítja, hogy mi ezekkel a németajkú magyar testvéreinkkel teljesen egybe vagyunk forrva. {Ügy van! Ügy I