Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. van!) A mi pártunknak az az álláspontja, hogy amennyit mi a megszállt részeken a magyar kisebbség számára követelünk, ugyananynyit kész szívvel adunk meg Magyarországon lakó németajkú magyar testvéreinknek. {Elénk helyeslés.) Ezt meg kell mondanom azért is, mert az én pártomban ülő képviselőtársaim (Mikecz István: Ez nemcsak az önök pártjának véleménye!) egyrészét németajkú magyar lakosság küldötte be, akik éppen olyan ízigvérig magyar emberek, mint azok, akik magyar részről jöttek be. {Ügy van! a baloldalon.) Együtt közösen harcolunk a titkos választójogért, a falu népének önrendelkezési jogáért és mi nem engedjük, hogy a németajkú magyar lakosság és a magyarajkú magyar lakosság között elválasztó határvonal húzassék. (Ulain Ferenc: Nincs is határvonal!) Méltóztassanak megengedni, hogy igen röviden foglalkozzam egy másik elgondolással, amelyet Sigray Antal képviselőtársam vetett fel. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel az elgondolással majd a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása során részletesebben fogok foglalkozni. Méltóztatnak ebben a tekintetben álláspontomat ismerni. Az én álláspontom az, hogy a magyar főhatalom kérdését a nemzet akaratának megfelelően kell rendezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekem vannak nézeteim, vannak elgondolásaim, azokért síkraszállok, de mint tövénytisztelő polgár, a magyar nemzet akaratában kétségtelenül megnyugszom. (Helyeslés a baloldalon.) Azt is meg kell állapítanom, hogy ez a kérdés nemcsak belpolitikai kérdés, hanem kétségtelenül vannak külpolitikai vonatkozásai is. (Farkas István: De mennyire vannak!) Sőt meg kell állapítanom azt is, hogy amikor ez a kérdés aktuális lesz, akkor nem minden fog a magyar nemzettől függeni, hanem bizonyos tekintetben bele kell illeszkednünk az európai konstellációba. Ami azonban most felvettetett, — voltaképpen kérelem formájában, a kormányhoz intézve — erre vonatkozólag nem kaptam felvilágosítást a következőkre. Nem kaptam felvilágosítást arról, hogy az Anschluss kérdése voltaképpen nemcsak Hitler problémája. Az Anschluss kérdése a németségnek egy nagyon régi problémája, amely meg lesz akkor is, ha Hitler esetleg már megszűnt Németországban uralmon lenni. Nem kaptam felvilágosítást arról, hogy ha a 60—70 millió németség egyesülni akar, vájjon célszerű-e, másfelől van-e nekünk elegendő erőnk ahhoz, hogy ezt a nagy német összefogást megakadályozzuk. (Meskó Zoltán: Ez a lényeg!) Amint a franciák me«: tudták csinálni a nagy francia egységet, ahogyan az olasz egységet Garibaldival (Jovour megcsinálta, ugyanígy^ jön a német^ egység elgondolása és ugyan így jön a szláv egység is. Ferenc Ferdinánd ezt annakidején régen észrevette. (Meskó Zoltán: így van!) Nekünk ebből a szempontból a helyzetünk itt rendkívül nehéz, mert nekünk ebben kovásznak lennünk, — meggyőződésem szerint — bármely irányban is, nem lehet. (Meskó Zoltán•• Helyes!) mert ennek súlyos történelmi következményei vannak. Szeretném, ha ezekre a problémákra a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása során választ kapnék. De menjünk osak tovább. En nagyon óhajtom az Ausztriával való rendkívül szoros, de csak gazdasági kapcsolatot, mert hiszen abból ülése 193S május 16-án, kedden. 461 nekünk magyar földmvelő népünket tekintve, feltétlenül hasznunk volna. (Úgy van! a baloldalon.) Azonban éppen az az alkotmányos szellem, amely áthat engem, óva int attól, hogy egy más, szuverén állam belügyeibe avatkozzam. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebben a tekintetben nem vagyak tájékozva is meg vagyok győződve róla, hogy igen t. képviselőtársaim sem akarják r azt, hogy a magyarság most itt a Kun László idejére valló második szerepet vállalja, amelynek végét belátni nem tudom, mindenesetre meg vagyok győződve róla, hogy ezt a kérdést csakis békességgel akarják megoldani, (Ügy van! Ügy van!), mert ha másképpen gondolnák, azt én nagyon veszélyesnek tartanám s a nemzetre nézve is súlyos véráldozatot jelentene. A harmadik probléma: a világháborúban a szláv oldal győzött, de a szláv egység nem jöhetett létre, mert Oroszországban jött a szovjet, ennélfogva a kisebb szláv államok protektori szerepét, különösen amikor Lengyelországot beállították, Franciaország vette át. Ma Franciaország — akár ki s antantnak, akár másképpen nevezzük ezeket a formációkat — ezeknek az államoknak protektora. Megint felvetem a kérdést, 'hogy «azok, akik ezen az elgondoláson vannak, vájjon számoltak-e azzal, hogy Franciaország erről a protektori szerepéről le fog mondani? (Meskó Zoltán: A mi kedvünkért nem!) Szóval nagyon sok kérdés tisztázatlan és ebből a szempontból meg kell állapítanom., hogy ezeknek a kérdéseknek aktualitását — ha mindazokra, amelyeket felsoroltam rámutatok — nem látom s nagyon szeretném, ha a külügyi tárca költségvetési vitája során ezek a kérdések még a továbbiakban is taglaltatnának. (Meskó Zoltán: így beszél egy ember!) Azonkívül ne vegye rossz néven a Keresztény Gazdasági Párt, — rájuk értem, — hogy itt "Gömbös Gyula és a Keresztény Gazdasági Párt fővárosi szárnya között szembenállást látok. (Meskó Zoltán: így is van ! — Egy hang a balközépen: El is ismerik! — Meskó Zoltán: Nemcsak elismerik, sőt tiltakoznak!) Gömbös Gyula az országos egységespártot nem állíthatja félre, nem is akarta, de második garnitúráját, amely neki személyes ügye volt, nem tudta elhelyezni, tehát nekem az utóbbi idők fővárosi vacsoráival kapcsolatban az a véleményem alakult ki, hogy a második garnitúra elhelyezése van a fővárosnál soron s viszont úgy látom, hogy a Keresztény^ Gazdasági Párt ezzel szemben a maga részéről a restauráció kérdését akarja poentirozni, mint egy megalakult új párt, amely a többi legitimista képviselőkkel megerősödve kívánt az országban megjelenni. Csak felteszem, de ennek a vitának az anyaga, amelyet eddig láttam, engem legalább erről győzött meg. (Petro Kálmán: A legitimizmus nem párt!) Eckhardt Tibor t. képviselőtárs ami a vita során nemcsak kritikát mondott .a költségvetésről és a kormány működéséről, hanem a párthatározatnak megfelelően elő is terjesztette azokat a javaslatokat, amelyekkel ő a mai gazdasági helyzetet szanálni kívánja. Az álláspont, amelyet körülbelül lefektetett, amelyet nekem, mint textust a Ház előtt ismertetnem kell, hogy a további vitába beszállhassak, az volt, hogy a pengő értékét körülbelül 50 százalékkal le kell szállítani ennek megfelelően s ezen leszállítás folytán mód nyílik a kötvényesítéssel az ingatlanokat terhelő adósságok hosszabblejáratúra való átváltoztatá-