Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

" 456 Az országgyűlés képviselőházának hez való jogát a megszűnt pragmatika szankció is fenntartotta és a királyi hitlevelek is biztosították, — a jogfolytonosság alapján áll. Ilyen értelemben legitimistáknak tartjuk magunkat mi is, mert a pragmatika szankció és a hitlevelek által hatályukban fenntartott ősi magyar törvények alapján állunk. , A királykérdést igenis, meg fogjuk oldani, ha ennek ideje eljön és meg fogjuk oldani, az ősi magyar törvények és a magyar alkotmány alánján, a nemzet legszentebb érdekeinek figyelembevételével. Reméljük, hogy a trón betöltésével az új ezredév küszöbén, új Árpád-házat fogunk kanni. Én azonban úgy látom, hogy ennek az ideje még nem jött el. Hiszen a király ennek a koldus országnak, koldus királya lenne, akinek még a civillistáját sem tudnók fizetni, másrészt, mert a királykérdésnek és különösen a Habsburg-restauráció kérdésének felvetése ma igen kockázatos dolog és igen nagy veszélyeket rejt magában. Veszélyeket rejt magában belpolitikailag, mert megosztja az ország népét és egységét, amelyre pedig ma, a revizió küszöbén. igen nagy szükségünk van, de veszélyeket jelent külpolitikailag is, mert az. ha mint Habsburg-kérdést tekintjük, a külföld ellenszenvét zúdítja a nyakunkba. A. kisantant kézzel-lábfoal tiltakozik ellene. Franciaország még ha tűrné, sem tesz semmit a kisantant ellen. (Mozgás a balközépen. — Petrovácz Gyula: ö fogja iniciálni! Franciaország fogja kezdeményezni!) Németországnak nem érdeke a Habsburg-restauráció. Olaszország pedig most jelentette ki, hogy Habsburg-restaurációról szó sem lehet. (Zaj a balközépen.) A külföld jóakaratára számítani tehát ebben a kérdésben nem lehet, ellenkezőleg, ennek a kérdésnek erőltetésével azt érhetjük el, hogy az évtizedes kitartó munkával megszerzett szimpátiákat is elveszíthetjük és ezzel a nemzet legszentebb érdekeit veszélyeztetjük. Arra a második érvre, hogy a Habsburgrestauráció varázslatos erővel hatna az elszakított részekre, elősegítené és teljesebbé tenné a revíziót, nem akarok válaszolni, csak azt mondom, hogy ha ezek visszakívánkoznak. úgy az elszakított részek magyarsága sokkal inkább a testvériség jogán, a rutének, tótok, oláhok sokkal inkább a megélhetés lehetőségének és biztonságának és a magyarsághoz fűződ« évezredes lelki kapcsolat jogán kívánkoznak vissza, mintsem a f Habsburg-királyokhoz fűződő tradiciók címén. Hogy áll a kérdés Ausztria szempontiából? Az osztrák mágnásoknak és katonatiszteknek egy kis töredékén kívül, és talán Tirol népén kívül, senki sincs, aki a Habsburgrestauráció kérdésével még csak foglalkoznék is,, ellenben annál inkább foffla 1 köznek az Anschluss gondolatával. (Rakovszky Tibor: Elég baj az!) Sigray Antal gróf és Kray István báró t. képviselőtársaim rámutattak arra, hogy Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozása, vagyis az Anschluss, Magyarország érdekeit erősen veszélyezteti, onert közvetlen szomszédságba kerülnénk a nagy német birodalommal és a nagy német birodalomnak vazallusává válnánk. (Ulain Ferenc: Ezért a nagy szónoklatért kár volt szegény Kálmán Ferencet kivágni!) Elnök: Képviselő úr kérem, már figyelmeztettem, tessék csendben maradni! Uzonyi György: Ezt akarják t. képviselőtársaim Ausztria és Magyarország újból való l. ülése 1933 május 16-án, kedden. egybekapcsolásával megakadályozni és ezt csak a Habsburg-restauráció útján tudják elképzelni. Elismerem, hogy ez a veszély tényleg fennforog. Ezt a veszélyt azonban egy Habsburg-restauráció elhárítani nem fogja. Először is nincsi biztosítva az, hogy ha mi restaurálunk, akkor restaurál Ausztria is. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! — Elénk derültstég a balközépen. —• Jánossy Gábor: Ausztria nem akar! En sem!) Ne felejtsük el, hogy az Anschlusst nemcsak Németország, hanem Ausztria is akarja, ha pillanatnyilag a Hitler-veszedelem ós Franciaország nyomása következtében talán nem is valósíthatja meg, de minden osztrák lelkében ott él a nagy Németországgal való egybeforrás gondolata. Már pedig nem vitás, hogy ha ezt a nagy Németország is és Ausztria is akarja, akkor azt mi kis Magyarország megakadályozni nem tudjuk. Turi Béla igen t. képviselőtársam azt mondja, — és ő mondja — hogy az Anschluss előbb-utóbb be fog következni, mert annak megakadályozására még Mussolini ereje sem lesz képes. (Derültség balfelől.) Ezt a megállapítást és annak helyességét elimerem és megI erősítem. De ha ez így van, ha Ausztria előbbj utóbb csatlakozni fog a nagy német birodalomhoz, (Zaj a balközépen. — Halljuk! Halljuk!) akkor nem tudom megérteni, miért akarnak most Ausztriával az államfő személyének közössége révén is összekötözni minket? (Jánossy Gábor: A nemzet nem akarja!) Ez a kapcsolat, bármennyire is fenntartanók függetlenségünket és önállóságunkat, mégis csak szorosabb kapcsolat lenne, mint a tisztán gazdasági közösség. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Előbb-utóbb Németországgal állítana szemben minket és odavezetne, hogy Németország Ausztriával és az államfővel együtt bennünket is beszippantana és egy duodec fejedelemség sorsára kárhoztatna, vagy arra kényszerítene bennünket, hogy fegyverrel harcoljunk Ausztria fennmaradásáért a naey Németország és Ausztria ellen. (Meskó Zoltán: Még az hiányzik! — Ulain Ferenc: Kis naivak!) Ez öngyilkospolitika lenne és azt eredményezné, hogy adott esetben idegen érdekekért ismét vérünk hullásával fizetnénk. (Jánossy Gábor: Mint 400 éven át!) A német veszedelemmel szemben szerintem nem ez a teendőnk. Nem az, hogy egy veszni indult néppel összekössük sorsunkat, jövőnket és boldogságunkat, hanem az, hogy már most készüljünk elő az előbb-utóbb minden körülmények között bekövetkező egyesülésre s olyan külpolitikát folytassunk, amely ezt a német nyomást a jövőben ellensúlyozni fogja. Ebben a vonatkozásban is helyes az olasz orientáció. Mi az Ausztriával való szorosabb kapcsolatot igenis kívánjuk, de ez a kapcsolat csak gazdasági kapcsolat lehet és eleve tiltakozunk •minden olyan megoldás ellen, amely adott esetben magyar vérrel akarja Ausztriát a német Anschlusstól megmenteni. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) En igenis, el tudok Ausztriával való kapcsolatot képzelni közös államfő nélkül is. de a monarchikus államforma visszaállításától még a perszonál unió formájában is félek. (Homonnay Tivadar: Fából vaskarika!) mert ez ránk nézve éppen az Anschluss veszélye miatt katasztrofális lenne. (Jánossy Gábor: Ne félj, úgysem lesz belőle semmi!) Vagy akarja Ausztria a Németországgal való egyesülést, vagy nem. Ha akarja, azt