Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

Az országgyűlés képviselőházának 18 restaurációval sem fogjuk tudni megakadá­lyozni, ha pedig nem akarja,... (Folytonos zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ez nem nevetni való dolog!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, marad­janak már csendben! Folyton zavarják a szó­nokot. (Meskó Zoltán közbeszól) Meskó kép­viselő urat is kérem. (Ulain Ferenc: A felol­vasás ^ egy kicsit hosszadalmas!) A képviselő űr már felszólalt az általános vitában, tehát nincs joga beszélni. (Ulain Ferenc: A felolva­sás kicsit hosszadalmas! Beszédet szeretnénk hallani. — Gr. Hunyady Ferenc: Szűzfelolva­sás! — Felkiáltások a jobboldalon: Éppen elég sokszor olvasnak önök is!) Csendet kérek, kép­viselő urak! Jobbfelé és balfelé is a házsza­bályoknak ezt a szakaszát a legnagyobb mél­tányossággal alkalmazom, (Ügy van! jobbfe­161.) a képviselő uraknak ez ellen az elnöki eljárás ellem tehát egyik oldalról sincs sem okuk, sem joguk panaszkodni. (Ulain Ferenc: A baloldaliak nem olvasnak! Csak a jobb­oldalon olvasnak! — Meskó Zoltán: Inkább egy jó felolvasás, mint egy rossz beszéd!) Meskó képviselő úr maradjon csendben! Ha a ház­szabályokat teljesen azok szigorúsága szerint alkalmaznám, Ulain képviselő úrral szemben már erélyesebben kellett volna fellépnem. Mél­tóztassanak csendben maradni! (Halljuk! Halljuk!) Uzonyi György: Vagy akarja Ausztria az Anschlusst, vagy nem. (Jánossy Gábor: Az ő dolga!) Ha nem akarja, abban az esetben restaurációval sem tudjuk megakadályozni, ha pedig nem akarja, abban az esetben a gazdasági kapcsolódás révén is meg fogja ta­lálni a velünk való összeköttetés lehetőségét. (Meskó Zoltán: Kevés szavunk van hozzá! Keveset teszünk!) Szerintem tehát semmi sem indokolja azt. hogy a restauráció kérdését, vagy mondjuk, a királykérdést éppen most, a legkritikusabb időben, gazdasági elesettsegúi: kueiï: és tehetet­lenségünknek mélypontján (Jánossy Gábor: Ügy van! Kenyeret!) s a revízióval biztató jö­vendő küszöbén vessük fel, mert hiszen ezzel — mint mondottam —• megbontjuk a nemzet egy­ségét, magunkra vonjuk a külföld ellenszenvét veszélyeztetjük azt, amit tíz év óta alkottunk, egy esetleges megszállás veszélyének tesszük ki magunkat s nemhogy elősegítenek, hanem veszélyeztetjük, vagy legalább is időben kitol­juk a revízió elkövetkezését, sőt szerintem ve­szélyeztetjük állami létünket is. (Jánossy Gá­bor: Ügy van! — Homonnay Tivadar: Mondja Benes!) A restauráció lehet egyesek ^ előtt — mint Sigray Antal gróf igen t. képviselőtársam mon­dotta — elsőrendű fontosságú kérdés, de a magyar nép előtt a megvalósulásra váró nagy nemzeti ideálokkal szemben csak másod-, vagy tizedrangú kérdés. (Jánossy Gábor: Tizenegyed rangú! — Strausz István: Mindenki vágyik utána! A királykérdés uralja az egész orszá­got! — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő úr csak másod­szor szólal fel a Képviselőházban. A képviselő uraktól nem lojális dolog, hogy csoportosan folyton zavarják a szónokot. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) Méltóztassanak csendben maradni! Uzonyi György: Nincs tehát semmi igaz abban, hogy a restauráció elősegíti a revíziót. Ne felejtsük el, hogy a reviziót a mai király­talan Magyarország érlelte meg. Hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam választójogos beállítására is visszatérjek, a mai '.. ülése 1933 május 16-án, kedden. 457 nyiltszavazásos választójoggal (Ulain Ferenc: Csendőrszuronnyal!) egybegyűlt parlament ér­lelte meg a reviziót és így nem lehet azt mon­dani, hogy Magyarország mai közjogi állapota és a titkos választójog hiánya akadályozná a revízió kérdését. Ellenben igenis alapos az a feltevés, hogy ha a titkos választójog hiánya talán nem is, de a Habsburg-restaurációnak a revizióval való összekapcsolása igenis akadá­lyozná, vagy késleltetné a revízió bekövetkezé­sét. (Ulain Ferenc: Egy kis tájékozatlanság ez! — Malasics Géza: Azt nem lehet mondani!) T. Képviselőház! A revizió, az ország terü­leti, lelki és erkölcsi integritásának helyreállí­tása a magyarság egyetemességének legszen­tebb ügye, imádságos óhajtása és minden törek­vésének, célkitűzésének egyetlen, de mindent átfogó célja. A revizió eszméjét más kérdések bekapcso­lásával nem szabad elhomályosítani; a revizió szentségéről le kell faragni minden más kér­dést, függetleníteni kell minden más, a nemzet egyetemét megosztó, vagy a külföld ellenszen­vét előidéző mellékgondolattól, meg kell őrizni a maga eredeti szűzi szeplőtlen egyedülállásá­ban és tisztaságában, mert ha a kérdést össze­kötjük akár a titkos választójog, akár a restau­ráció, akár a kormánybuktatás kérdésével, vagy azt akarjuk, hogy a külföld kösse ezeket össze, ezzel bűnt követünk el a nemzet legszentebb érdekei ellen. (Ügy van! Úgy van! a jobbolda­lon és à középen. — Meskó Zoltán: Ez helyes!) Lesz idő, mikor e kérdéseket minden veszély és minden külföldi nyomás nélkül közmegelége­désre meg fogjuk oldhatni, ne akarják tehát egyesek most a revizió ügyén keresztül ezeket a. kérdéseket megoldásra juttatni. Elvégre az j általános titkos választójog kérdésének, vala­mint a királykérdésnek megoldása is eléggé I fontos kérdések ahhoz, hogy azokkal önállóan, minden más kérdéstől függetlenül foglalkoz­zunk. (Ulain Ferenc: Az bizonyos, hogy min­denkétmen meg kell oldani! — Turchányi Egon: Vezércikkekkel lehet a legkevésbbé meg­oldani!) Ennyit a revízióról és a király­kérdésről. A magyar politikát mozgató másik nagy kérdés gazdasági elesettségünk kérdése; ez, abban a vonatkozásban, hogy nem egyedül bennünket sújt, világprobléma is. A kérdés világgazdasági összefüggéseiről nem beszélhe­tek, egyrészt, mert annak a világgazdasággal való összefüggéséről nem vagyok kellőleg tájé­kozva, másrészt közgazdasági tudásom fogya­tékos és nem jogosít fel arra, hogy kritikát mondjak olyan összefüggésekről, amelyeket sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem uralok teljesen Ezért laikus módjára, csak négy kér­déssel kívánok foglalkozni: az agrárollóval, a kartellekkel, a magyar föld eladósodásával és a magyar földet terhelő adósságok problémájá­val; ezekről is csak röviden, sörgönystilusban. mert egyrészt az időből sem telik, másrészt pedig, mert e kérdésekkel előttem szólott t képviselőtársaim már eleget foglalkoztak. A mezőgazdaság egyik rákfenéje az agrár olló, az a szörnyű nagy diszparitás, amely a mezőgazdasági termények és az iparcikkek árai között mutatkozik. Ez a diszparitás — jól tud­juk — nem egyedül bennünket sújt, mert meg van az egész világon, azt azonban állítom. hogy sehol az egész világon nincs meg olyan nagy mérvben, mint Magyarországon. (Ügy van!) Amíg a búza ára aiz 1927-es áraknak egy harmadára, a bor ára egytizedére, a jószágok ára egyötödére szállott le, addig az iparcikkek értéke nemhogy esett volna, hanem ezzel ellen­64*

Next

/
Thumbnails
Contents