Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-181
Az országgyűlés képviselőházának 18 a mögötte álló többségi pártot mint a revízió gondolatától távol álló, attól idegen, a revizióval nem törődő tényezőt, sőt mint annak ellenségét állítja be. Elvégre az országot ma •külföldön a magyar kormány képviseli és ezt a magyar nemzetet képviselő kormányt a külföld előtt úgy^ beállítani, hogy az eddig sem akarta és ezután sem akarja a revíziót, az országnak, ha talán nem is szándékos, de könynyelmű és meggondolatlan diszkreditálása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezzel a beállítással igen t. képviselőtársam a revízió eszméjének nem használt, de nem használt azzal sem, hogy ugyanebben a cikkében, de egy előbbi cikkében is, sőt parlamenti felszólalásában is az^ általános, titkos választói jogot mint a revízió előfeltételét akarja beállítani. Ezt a beállítást szintén a leghatározottabban perhorreszkálnunk kell, (Ulain Ferenc: Persze, mert jobb csendőrszuronnyal választatni! Mert azt nagyon szeretik a csehek is! A csendőrszuronyokat), mert ennek a beállításnak az a színezete van, vagy az a színezete lehet ... (Ulain Ferenc: Mim ahogyan Kálmán Ferencet is csendőrszuronyokkal ütötték el a mandátumtól! Ahogyan ön bejött. — Zaj.) r Elnök: A képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Uzonyi György: ... mintha azt mondaná, hogy ne adjatok addig revíziót Magyarországnak, míg az általános, titkos választójogot Magyarországon be nem hozzák* Legitimista oldalról ismét a királykérdést, a restauráció kérdését akarják mindenképpen Összekapcsolni a revízió kérdésével, azzal, hogyi a revízió csak akkor valósulhat meg és csak akkor lesz teljes és tökéletes, ha Ottó kir. herceget ősi jogon, divin a favente, mint örökös királyt ültetik a magyar trónra. Abból indulnak ki, hogy a Habsburg restaura clót az egész nemzet egyeteme kívánja, (Mozgás.) hogy ,a' Habsburg király személye varázslatos erővel szívja majd magához az elszakított részeket és hogy a restauráció útján Ausztriával való kapcsolatunk kérdése is megoldhatóvá válik és ezzel az Anschluss veszélye elhárul. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel egy kicsit részletesebben foglalkozziam. (Halljiik! Halljuk! jobbfelől.) Nem sziveí-e,ii teszem ezt, mert hiszen a királykérdés «súlyos, nehéz és kényes probléma, amellyel a mai nehéz viszonyok között foglalkozni sem belpolitikailag, sem külpolitikailag nem időszerű, sőt mondhatnám, talán veszélyes dolog is. Es ha mégis foglalkozom ezzel, teszem ezt azért, mert ez a kérdés a kereszténypárt részéről erősen a vita homlokterébe állíttatott és teszem azért, nehogy az a színezete legyen a dolosrnak, hogy mivel senki sem mond ellent, e kérdésben a magyar Képviselőház felfogása egyezik a kereszténypárt felfogásával. (Gr. Fiftiyady Ferenc: Ez csak ellenolvasás, nem ellenmondás!) Kiemelem, hogy amit mondani akarok, az az én egyéni véleményem, bár tudom, hogy ezzel a felfogással nem állok egyedül sem ebben .a. Házban, sem pedig az ország közvéleménye előtt. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Gr. Hunyady Ferenc: Pártokon felül. — Mozgás. — Homonnay Tivadar: A pártelnök tanítványa!) Nem árt, ha a közkatonák is kinyilvánítják néha véleményüket. (Felkiáltások jobbfelől; Ügy van! Üpy r van! Sőt!) Azzal szemben, hogy a restaurációt a magyar nemzet egyeteme kívánja, le kell szögeznem azt, hogy az ország népe a királykérdésKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1933 május 16-án, kedden. 455 sel szemben ma teljesen idegenül és passzíve viselkedik, (Ellenmondások a baloldalon. — Homonnay Tivadar: Tévedés! Borzasztó tévedés! Hol él öní Légüres térben?), azzal egyáltalában nem foglalkozik, mert sokkal eminensebb ós égetőbb bajai vannak, semhogy azon törje a fejét, hogy királyt ültessen a trónra. (Gr. Hunyady Ferenc: Amelynek megoldását éppen ettől Várják. — Homonnay Tivadar: Kinek a megbízásából beszél 1 ? — Elnök csenget.) A magyar nép igenis meg van elégedve a főhatalom gyakorlásának mai módjával és^ e tekintetben egyelőre nem is kíván semmi változást. Viszont tartozunk annyi őszinteséggel önmagunknak is és az országnak is, hogy megállapítsuk, hogy a Habsburg-restauráció kérdésében az ország népének gondolkodása legalább is megoszlik. (Homonnay Tivadar: ön szerint! — Egy hang jobbfelől; Kétségtelenül meposzlik! — Homonnay Tivadar: ön lesz az első, ha itt lesz a király! — Petrovácz Gyula: Saját pártjánál sincs igaza! — Elnök csenget.) Nem pártom nevében beszélek, én a magam meggyőződését akarom feltárni. Vannak sokan, — és megítélésem szerint ez a nagyobb többség — akik a Habsburg-kérdést, a trónutódlás kérdését az Ausztriával való elválaszthatatlan és oszthatalan birtoklás megszűnte és detronizációs törvény folytán, — amelyet helytelenül neveznek detronizációs törvénynek, mert ez a törvény neim kontstitutív, hanem deklaratív módon mondja ki a trón megürülését — végleg elintézett kérdésnek tartják, ezek előtt Habsburg-kérdés nincs, legfeljebb csak akkor lesz, ha a nemzet egyeteme jól felfogott érdekében önelhatározásából és szabad akaratából, minden külső nyomás és belső presszió nélkül (Homannay Tivadar: Hol van itt külső nyomás és belső presszió? — Gr. Hunyady Ferenc: Csak az egységespáirton van!) a Habsburg-házat újra trónjára emeli. El tudom képzelni ugyanis a középeurópai viszonyoknak olyan átalakulását, el tudok képzelni olyan eshetőséget, hogy a Habsburg-háznak egy tagja a magyar trónra kerül. Ez azonban nem történhetik többé a pragmatika szankció jogán, mert Isten kegyelméből való és örökös királyt a magyar alkotmány nem ismer, hanem egyedül és kizárólag a nemzet egyetemes akaratából akkor, ha ezt a nemzet vitális érdekei szükségessé teszik, vagy legalább is ez a nemzet érdekeivel ellentétben nem áll. Elmúlt az az idő, amikor a nemzet érdekei alá voltak rendelve a király érdekeinek. Ma a király érdekei kell, hogy a nemzet érdekeihez simuljanak. (Gr. Hunyady Ferenc: Csak agyrém! Ez természetes!) A királykérdést ebből a szempontból kell megfogni és csak örülök annak, ha magukat legitimistáknak nevező képviselőtársaim _ r a kérdést szintén ebből a szempontból fogják meg. Ebben a vonatkozásban köztünk nincs véleménykülönbség. (Gr. Hunyady Ferenc: Elég világosan kifejtették valamennyien!) Habsburg-kérdés de iure nincs, de van királykérdés és ez nemcsak jogilag van, t hanem azért is, mert a magyar nép ma is királypárti és legitimista, ha nem is olyan értelemben, mint a magukat legitimistáknak nevező képviselőtársaim gondolják. A magyar nép ma is ízig-vérig királypárti és a történelmi királyságot akarja. (Zaj. — Elnök csenget.) de ez alatt Szent István, az Árpádok és Mátyás király nemzeti királyságát érti és amikor erre a történelmi alapra helyezkedik vissza, amely64
