Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-181
454 Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1933 május 16-án, kedden. árakat, inkább leépít és a kivárás álláspontjára helyezkedve a sóik szenvedést okozó kisebb fogyasztástól biztosítja magának a változatlanul nagy hasznot 9 ezáltal kiemeli imagát a nemzet széles szenvedő rétegének sorsközösségéből. És teszi ezt azáltal, hogy megfosztja a gazdasága életet legfőbb kiegyenlítő elemétől, a szabadságtól. Beszervezve a gyárakat az árfelhajtó kartellekbe, megakadályozza a szabad versenyt, mely az árakat a fizetőképesség arányában kiegyenlítené Ha defláció van, akkor olcsóságnak kell lennie s ha nincs, meg kell teremteni. Ez a kormány feladata. Ennek döntő fontosságát a kormány nem értette még meg 1 , mert ha tudatában lenne annak, hogy ez a válság egyetlen és legfőbb orvossága, akkor a rendelkezésére álló szankciók felhasználásával az elmúlt hét hónap alatt már rendet teremthetett volna. Nincs tudatában a kormány az árletörés döntő jelentőségének, mert akkor nem hirdette volna éppen a gazdasági szabadság elvét ott, ahol sokan voltak jelen és tapsoltak neki, akik e szabadsággal a nemzet mérhetetlen kárára visszaélnek s a nemzet nyomorának vámszedői. Mert a gazdasági szabadságnak legfőbb akadályai azok, akik a szabad versenyt • letörik azáltal, hogy kartelleket alkotnak az árak fenntartása érdekében. Elkésett a kormány azzal a tetszetős gesztussal, hogy e körök maguk rendszabályozzák meg magukat. Az önzés önmagát mérsékelni nem képes. Erre a® öncélú nemzet kormánya van hivatva. Igaz, hogy e rendszabályozás haragot, elégedetlenséget, gyűlöletet fog kiváltani ama kevesek részéről, akiknek le kell mondani a megszokott rendkívüli haszonról, de hálát, elismerést és általános megkönnyebbülést fog kiváltani a szenvedő millióknál. T. Ház! Pótolja ki a kormány az elmúlt idők mulasztását, tegye szabaddá a konkurrenciái építse le a vámokat ott. ahol a termelés jogos igényeinek sérelme nélkül a fogyasztást megszalbadíthatja kihasználóitól. Minthogy a kormány költségvetése özeket az elveket neto tartja szem előtt, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jeiryző: TJzonvi György! Uzonyi György: T. Képviselőház! A rendelkezésemre álló időt arra szeretném felhasználni, hogy a magam gondolatait mondjam el arról^ amit a költségvetésről és a kormány polititkájáról elmondani szeretnék. Éppen azért szíves elnézését kérem a Háznak és előttem szólott igen t. képviselőtársamnak, hogy a parlamenti szokástól eltéroleg beszédére ezúttal nem reflektálok. Nem reflektálok azért sem, mert beszédem egészen más témaköriben fog mozogni, mint mozgott igen t. képviselőtársam beszéde. A magyar pilitikát ma két kérdés uralja: az egyik a revízió kérdése, a másik a gazdasági talpraállás problémája. Ezzel a két kérdéssel és ezzel a két kérdéssel kapcsolatos problémákkal szeretnék ezúttal foglalkozni. Az előbbi kérdés, tudniillik a revízió problémája, eminenter külpolitikai kérdés^ és így következésképpen ki kell térnem a kormány általános külpolitikájára is. Megcsonkított, letiport, vérevesztett kis nemzet vagyunk, szűk határok abroncsai közé szorított, alig nyolc milliót kitevő magyar nemzetnek a világpolitikában irányadó szerepe nincs. Mi a meghibbant világ sorsát meg nem változtathatjuk. A világpolitikába való minden erőszakos beavatkozástól, mmden meggondolatlan lépéstől és kalandorkísérletektől tartózkodnunk kell, mert ezzel nemzetünk és országunk létét tesszük kockára. Bűnös és könnyelmű játék, kalandorpolitika % az, amely egy lapra akarja feltenni az ország sorsát és azt a kísérleti jayúl szerepére kárhoztatni. Ez a nemzet egy évezreden keresztül sokat kibírt, kibírta a tatárjárást, a török dúlást, négyszázéves elnyomatást, Világost és Trianont, de mai elgyengült, vérevesztett állapotában egy újabb katasztrófát nem fog kibírni. Nekünk nem szabad sem a marxizmussal, sem a hitlerizmussal játszanunk, mert mindegyik sírja lehet a nemzetnek. Oroszország kibírja a kommunizmus áldásait, Németország a hitlerizmug túlhajtásait, mert ezek hatalmas, nagy nemzetek, de a kis Magyarországot az egyik napról a másik napra elsöpörnék, eltüntetnék a föld színéről, a megmaradt csonkokra is éhes szomszédok, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Helyes elgondolásnak bizonyult az a külpolitika, melyet Bethlen István kezdeményezett és amely a magyar külpolitikát az olasz orientáció jegyébe állította. Ha Bethlen Istvánnak más érdeme nem volna, ez az egyetlen elgondolás és ennek következetes keresztülvitele egyedül is olyan, mellyel a magyar nemzet soha el nem múló háláját érdemelte kL Ennek a külpolitikai orientációnak tudható be, hogy a magyarság kiemelkedett teljes elszigeteltségi állapotából, hogy kicsinységében is aktív tényezője lett a világpolitikában és ez az orientáció érlelte meg a magyar revízió eszméjét is annyira, hogy az ma már a megvalósulás stádiumába jutott. ' Csák elismeréssel kell adóznunk a Gömbös-kormánynak, hogy magáévá tette ezt a külpolitikai irányt, tovább fejlesztette és legnagyobb nyomatékkal a nemzeti öncélúság és a revízió szolgálatába állította. Helyesnek tartom, hogy ezt a célt nem erőszakos eszközökkel, hanem békés úton akarja elérni és hogy békés szándékait állandóan és folyton hangoztatja, hogy elítél mindenféle háborús uszítást, tartózkodik minden megkötöttségtől, minden provokációtól, mely az országot könnyen a végromlásba vinné. Ennek a józan, céltudatos, megfontolt külpolitikának az volt az eredménye, hogy ma már az egész világ meg van győződve arról, hogy velünk olyan nagy igazságtalanság történt, melyet reparálni kell. Elértünk oda, hogy ma már az egész világon közmeggyőződéssé vált, hogy a revízió kérdése nem magyar kérdés, hanem európai, sőt világprobléma és a világ sorsa jobbrafordulásának a kulcsa. Elértünk oda, hogy ma már nem az a kérdés, hogy revízió legyen-e vagy sem, hanem az, hogy hogyan lehet azt megcsinálni. A világ közvéleményének ez a megérése és a magyarsággal szemben elfoglalt kedvező állásfoglalása kétségtelenül annak a józan, megfontolt külpolitikának az eredménye, amelyet a magyar nemzet eddig követett. Nyomatékosan rá kellett erre mutatnom azért, mert Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam egyik húsvéti cikkében azt mondja, hogy a revízió érdekében csak két tényező nem tett eddig semmit: a magyar kormány és a szociáldemokratapárt. A szociáldemokratapártról nem beszélek, intézzék el a dolgot saját lelkiismeretükkel, de a legteljesebb mértékben helytelenítenem kell azt a beállítást, amely a külföld előtt a magyar kormányt és
