Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-181
452 Az országgyűlés képviselőházának i Bálintot, a jelenlegi kultuszminisztert, figyelembe vehetné akár egyházi, akár állami téren a németség érvényesülését: mindenütt azt látjuk, hogy seholsem hátrány az, ha valaki német anyától született. Ellenkezőleg, ha valaki német anyától született és a magyar nyelv mellett még legalább egy idegen nyelvet, a német nyelvet beszélte, az mindig előnyben volt a köz- és magánéletben és az egyházi életben Magyarországon. Én mégsem engedem befolyásoltatni magam Bleyer Jakab t. képviselőtársam ilyenirányú felszólalásától, mert annak ellenére és ezután is, hogy elmondta, amiket elmondott, változatlanul szeretem és megvagyok róla győződve, szereti minden magyar Csonka-Magyarországban lévő német testvéreinket, (Dinich Ödön: De nem őt!) és annak ellenére, 'hogy itt is kifakadtak igen sokan Németország gazdasági politikája ellen, értve ezalatt a hitleri politikát, a magam részéről változatlanul szükségesnek tartom a jövőben is a Németországgal való együttműködést. Először is nem azonosítani a németséget Hitler politikájával, vagy magával Hitlerrel, vagy kormányával, másodsorban nagybecsű figyelmébe ajánlom mindazoknak, akik a Drang nach Osten politikájától féltik ezt a nemzetet, volt é& lesz Drang nach Westen-veszedelem is ezen a területen. Senki még klasszikusabban, szívhez- és ésizthezszólóbban s világosabban még nem fejtette ki azt, mint gróf Bethlen István kifejtette Németországban, — a Magyar Szemlében is megjelent — hogy igenis nekünk nemcsak a pángermán törekvésektől, de éppen olyan mértékben a pánszláv törekvésektől is okunk volt félni a múltban és okunk lesz félni, óvakodni és felkészülni vele szemben a jövőben is. Különösen aktuális ez most, amikor látjuk, hogy a szláv anyaállam, Oroszország előtt Kelet felé egészen becsukták az ajtót a japánok. Ha van terjeszkedési lehetőség, az csak Nyugat felé maradt meg Oroszország részére. De amikor én egyformán szükségesnek tartom védekezni a pángermán veszedelemtől, tehát a Drang nach Osten politikájától és egyformán szükségesnek tartom felkészülni a Drang nach Westen, a szlávság nyugatra való, elnyomással fenyegető terjeszkedésével szemben, amikor tisztában vagyok Bethlen István tanítása nyomán azzal, hogy csak időleges a szláv veszedelem kikapcsolódása, mert szláv jellegű béke jött itt létre, hiszen a Kárpátok természetes várövét összenyomta a világháború; a békehatárokat úgy állapították meg, hogy a Kárpátokon át délfelé az északi szlávok, a Kárpátokon és illetőleg a Dunán keresztül délről észak felé a déli szlávok nyomultak előre. Egyébnek, mint papíraiasének a mostani határok nem tekinthetők, miért is ez a papírmasé addig tolandó ki az Isten által teremtett természetes határokig, a Kárpátokig, amíg az északi és déli kis szláv népek a magához térő Oroszország, mint anyaállam vezetése alatt ismét bennünket létünkben fenyegető pánszláv veszedelmet nem jelentenek. Ha mi addig nem oldjuk meg feladatunkat, az TJristen által adott moratóriumot ki nem használjuk, akkor töíbbé magyar élet a Duna—Tis'za közén, a Kárpátok medencéjében alig képzelhető. De nemcsak a mi érdekünk ez. Erdeke ez azoknak a velünk ezer esztedőn át sorsközösségben és államközösségben élt különböző népeknek, kisebbségeknek is, amelyek — legyenek tótok, legyenek horvátok, legyenek szlovének, legyenek rutének, legyenek németek, legyenek magyarok — egyaránt szenvednek, 1, ülése 1938 május 16-án, kedden. sínylődnek az utódállamok kereteiben. (Ügy van! jobbfelől.) Nekik is az az érdekük, ami a magyarságnak érdeke. A magyarság gazdasági, kulturális állami függetlenségével és szabadságával együtt biztosíttatik az ő szabadságuk, gazdasági téren, kulturális téren, ahogyan biztosíttatott ezer esztendőn keresztül. Mindenkinek érdeke tehát, hogy erősíttessék a magyarság. Es ennek az erősítésnek útját én elsősorban az osztrákokkal való szövetkezésben látom. Es éppen azért, mert a szlávokkal a németségnek is számolnia kell, a németségnek is érdeke az, hogy erősödjék ez a magyarság. Csak látszólagos ellentét tehát a németséggel az, ha az Ausztriával való közösség létrehozását kívánom, mert a németségnek is, igenis, érdeke az, hogy erősödjék a Duna völgyében, a Duna 'medencéjében a magyar. Állítom, hogy a kis szláv népek alatt nyögő kisebbségeknek is, amelyeket előbb soroltam fél, szintén érdekük az, hogy a magyarság önálló nemzeti létével, függetlenségével, fejlődésével az^ ő önállóságuk is biztosíttassák, az ő fejlődésük is niegalapoztassék. Mert hiszen látjuk, hogy a szerbek, a csehek a saját függetlenségüket sem tekintik olyan nagy célnak, amely mindenekfelett megtartandó és biztosítandó. Ök alkalomadtán opportunisták és szívesen csatlakoznak, szívesen belefolynak mint folyamok, mint kis patakok, a nagy szláv tengerbe, az anyaország kebelébe. De a francia politikával sem ellentétes, hogy itt egyensúlyozott állapot teremtessék, mert állítom, amint Bethlen István állította, hogy igenis, ha felmorzsolódik a magyar birodalom, ez a kijegecesedési pont, akkor itt a nagy szláv, nagy germán f r és a nagy latin nemzetek örökös hegemóniáért való küzdésének, örökös politikai és gazdasági háborújának színtere lesz a Duna völgye. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Megszűnik végérvényesen az a biztonság, amely nemcsak nekünk biztonság a Duna völgyében, nemcsak a velünk ezerévi sorsközösségben élt népeknek biztonság a békés munkára, az anyagi és kulturális előrehaladásra való alapfeltétel, de inhaerens alkotórésze annak a dogmává lett «biztonságnak», amelyet a francia politika elsősorban és mindenekfölött tart szem előtt. Minthogy azt látom, hogy Gömbös Gyula és kormánya a magyarság történelmi hivatását jelentő eme feladatokat érti tartalmilag a nemzeti öncélúság gyakorlati politikája alatt és mert azt látom, hogy ehhez a politikához a legjobb eszközöket a legmegfelelőbb módon, a legnagyobb elővigyázatossággal kezeli és veszi foganatba; mert azt látom, hogy meleg szívvel, hideg ésszel semmit el nem siet, semmivel el nem késik, ezért a költségvetést a legnagyobb örömmel elfogadom. (Éljenzés és laps a jobboldalon, — Szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Tauf fer Gábor! Tauffer Gábor: T. Képviselőiház! Ezen elhangzott szép beszéd után sajnálattal kell bejelentenem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ugyanilyen örömmel elfogadhassam a költségvetést. Nem fogadhatom el a költségvetést azért, mert egy költségvetés csak akkor jó, ha kielégíti az ország szenvedő népességének várakozását és igényeit, hai a munkanélküli munkát kap, ha a sokat tanult ifjúság álláshoz jut és ha az inség megszűnt. Aki jól-rosszul dotált tisztviselői stallumban, jól vagy kevésbbé jól menő irodájában,
