Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-181

45Ô Az országgyűlés képviselőházának ségvetésének tárgyalása során fogok foglalkozni, most csak a vezérlő szempontokra kívánok rámutatni. A földhözjuttatottakon nem lehet másként segíteni, mint hogy annyi bért, vagy annyi árat fizettetünk velük, mint amennyi a mai forgalmi áraknak és az agrárcikkek mai árainak megfelel. Egyszerűen azért, mert többbet úgy sem lehet belőlük kipréselni. Ami mármost a telepítés kérdését illeti, ennek megoldása — megítélésem szerint — attól függ, hogy összefüggő nagy területek vagy pedig szórványosan elterülő területek állanak-e rendelkezésre. Ahol csak szórványosan úgynevezett esőlék-maradványföldek állanak rendelkezésre, ott nem tulajdonképpeni értelemben vett telepítésről, hanem falufejlesztésről, falu felerősítésről, a már meglévő községek lakosainak ezen maradvány-esőlékföldekkel való megerősítéséről beszélhetünk csak, ahol pedig egy tömbben nagy területek állanak rendelkezésre, ott új községek alakításával lehet és kell a telepítést megoldani. Ennek legnehezebbb része — s ezért nem térek ki a kérdés elől — a pénzügyi fedezet, a pénzügyi megoldás. Nem árulok el önálló gondolatot, de szükségesnek tartom megemlíteni a német rendszert. A német rendszer lényege az, hogy népbiztosítás révén fizettette meg azokat az amortizációs részleteket, amelyekkel a megállapított megfelelő vételár letörleszthető. Számításaimat majd más akalommal terjesztem elő részletesen, itt csak arra utalok, hogy az. én elgondolásom szerint cirka 300.000 katasztrális hold — eladósodott birtokokról van szó — árának törlesztési részlete körülbelül akkora, hogy éppen megfelel a föld forgalmi árának. A telepes, aki majd biztosítva lesz, amikor a biztosítási díjat megfizeti, akkor egyben megfizette az amortizációs részletet is. Itt nem lesz bonyodalom akkor sem, ha meghal a telepített, mert hiszen halálozása pillanatában esedékessé válik a biztosítási összeg; nem marad tehát gond, hátralék^az utódok nyakába. Egyben a biztosító intézetek — esetleg a mostani biztosító intézetekből e célra alakított konzorcium — oly óriási előnyhöz jutnak e tömeges biztosítás révén, hogy az élő és holt felszerelésre számításom szerint szükséges körülbelül 25 millió pengőt a legelőnyösebb feltételek mellett adhatják kölcsön. Ennek törlesztő részletével együtt a tulajdonképpeni amortizációs részlet nem haladja meg azt az értékét, amelyet a telepes a neki juttatott földből még a mai árak mellett is — az én számításom szerint — ki tud termelni és ennélfogva eleget tud tenni kötelezettségének. (Malasits Géza: Nehéz számítás ez!) Ajánlom t. képviselőtársam nagybecsű figyelmébe a németek telepítési szisztémáját a népbiztosítással kapcsolatban. Eöviden foglalkozni kívánok azzal a felvetett kérdéssel is, hogy valutáris okokban keresendő-e a mai gazdasági válság és különösen a magyar gazdasági válság oka, vagy pedig egyéb okai vannak a mi válságunknak. Igen sokan, így a Népszövetség pénzügyi bizottsága is, amely rendkívül kiváló szakértő férfiakból van összeállítva, abból a feltevésből indult ki 1829-ben, hogy nern elegendő mennyiségű az évi aranytermelés és ez folytonosan csökken, viszont — az ő számításuk szerint — a világ forgalma évi 3%-kal emelkedik, ennélfogva az arany emelkedése következett be és a termeivények ára az aranyár emelkedésével ^ párhuzamosan folytonosan csökkent. Soha még bizottság nagyobb kudarccal nem fejezte be munkáját, mint ez a bizottság; nevezetesen az 1, ütése 1933 május 16-án, kedden. volt a megállapításuk, hogy 1931-ben már csak 4.QQ millió dollár értéket tesz ki az évi aranytermelés, 1940-ben pedig lecsökken 314 miillió dollár értékére, viszont párhuzamosan 3%-kal emelkedvén a forgalom, óriási feszültség fog előállani, rettenetes zuhanása az áraknak, illetőleg drágulása az aranynak. Ezzel szemben mi következett be? Bekövetkezett az, hogy 1931-ben nemhogy 400 millió dollárra nem csökkent le az évi arany termel és, hanem felemelkedett 450 millió dollárra, 1932ben pedig az évi arany termelés értéke 465 millió dollárra emelkedett fel. Viszont nemcsak hogy évi 3%-kal nem emelkedett a világforgalom évenkint, hanem elenkezőleg azt olvassuk, 1932 végén Angliának az Északamerikai Egyesült Államokhoz intézett előterjesztésében, hogy a világforgalom 50%-kai összezsugorodott. Ha mármost igaza lett volna a Népszövetség pénzügyi bizottságának a kiinduló^ pontnál, akkor az arany irtózatos árcsökkenésének, viszont úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termények ára tekintetében óriási emelkedésnek kellett volna bekövetkeznie. Egyik sem következett be és pozdorjává zúzódott mind az a tétel, amelyből 1929-ben kiindultak. 1932-ben szomorúan kellett ennek a pénzügyi bizottságnak megállapítania azt, amit már 1920-ban megmondott a Trianonban akkox megjelent magyar békedelegáció, hogy a békediktátumok által teremtett itteni helyzet s az azáltal bekövetkezett gazdasági harc, az^ autarchiára való törekvés, a gazdasági elzárkózás, a népeknek egymást fojtogató gazdaságpolitikája olyan rettenetes bizonytalanságot teremtett gazdasági és lelki értelemben, hogy ez csak katasztrófára vezethet, de nemcsak Magyarország. hanem Európa katasztrófájára is. (Ügy van! Úgy van!) Kérdem már most, van-e nekünk okunk visszavezetni a magyar válságot, akár az aranyra, akár valutáris okokra, amikor már igen tekintélyes, tárgyilagos, elfogulatlan nemzetközi szakértő fórumok megállapították éppen a magyar bizottsággal párhuzamosan, hogy a békediktátumok, tehát politikai okok azok, amelyekre a világválság visszavezetendő és nem monetáris, arany- és valutáris okok? Van-e nekünk okunk — amikor ennyire fényesen igazolnak bennünket ezek a szakértők — ragaszkodni ahhoz, hogy de igenis, monetáris, valutáris és aranyokok azok, amelyek a világválságot és a magyar válságot előidézték? Politikai okok tehát azok, amelyek előidézték a világválságot és amelyek még fokozták a magyar válságot, mert az Úristen legszebb, legtökéletesebb gazdasági egységét feltrancsírozták, (Ügy van! Ügy van!) mint ahogy felvagdalják a gulyásba való húst. (Jánossy Gábor: Gonosztévő kezek!) Ebből is látszik, hogy a magyar revíziós törekvés párhuzamos az emberiség jobb jövőjének előkészítésére irányuló törekvéssel. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy végezzem idevonatkozó fejtegetéseimet és feleletet adjak arra, hogy a defláció, vagy az infláció, az aranyvaluta, vagy az aranyvalutáról való eltérés mennyiben t kívánatos. r A defláció tönkreteszi az egyik részt, az infláció tönkreteszi a másikat. (Hegymegi Kiss Pál: H szól ehhez Imrédy?) A defláció azt idézi elő, hogy a tezaurált bankjegyek és még inkább a tezaurált kincs vagy arany, továbbra is rejtőzködve marad, mert hiszen folyton nő