Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

As országgyűlés képviselőházának lêô. Miután pedig a háború előtt tízezer lélekre 35'7 volt az élve születések száma, ma pedig 25'2, ennek folytán nyilvánvaló, hogy a születések csökkenése is befolyással bír a tuberkulotikus halálozások arányszámának gyengülésére. Sajnálatos azonban, hogy megfelelő számú tüdőszanatórium és kónház nem áll rendelkezésre, pedig neímcsak a gyógyítás szempontjából van ennek fontossága, hanem az izolálás szem. pontjából is, mert hiszen tudjuk azt, hogy főként a falusi lakosságnál, amely egészségtelen, rossz lakásokban lakik, ahol összeszorítva nagy családok laknak egy-egy szobában, az izolálás nem eszközölhető, ennekfolytán a fertőzés veszélyének vannak kitéve az ottlakók, egy-egy fertőzött családtag azután az egész családot megfertőzi és ezáltal az egyik súlyos eset a a másik után következik be. Egységes szervezetbe kell foglalni meggyőződésem szerint a tüdőbeteggondozókat a szanatóriumokkal és együttműködést kell közöttük biztosítani. A tüdőbetegek számát illetőleg érdekesek Parassin főorvos vizsgálatai, aki megállapítja, hogy a gondozókban jelentkezettek közül 27.847 bizonyult tuberkulotikusnak és ezeknek csak 10%-át lehetett gyógyintézetekben elhelyezni. A statisztikai adatok alapján (megállapítható az is, hogy az összlakosságnak mintegy 30%-a fordult meg a gondozókban. Ezek a gondozók is azonban, sajnos, csak a fővárosra terjesztik ki működésüket, míg a falusi lakosság teljesen tüdöheteggondozás nélkül sínylődik. Annál is inkább nehéz és sérelmes helyzetben van ebben a tekintetben a falusi lakosság, mert tudjuk azt, hogy éppen a szegényebb falusi lakosságnak nincs megfelelő anyagi fedezete, hogy tüdőbetegségét gyógyítsa. A betegséget idejében meg sem állapítják és amikor konstatálják, az rendszerint már nem gyógyítható és így nemcsak hogy a betegség elhatalmasodását nem tudjuk megakadályozni, hanem még a további terjedés segíttetik elő az izolálás hiánya folytán. 1931-foen 17.364 ember halt meg tuberkulózisban. Észtországot kivéve — amint az előbb voltam bátor mondani — Magyarország vezet ebben a tekintetben. Egyik orvosunk, aki a tüdőbeteggondozással foglalkozik, érdekes számításokat tett és azt állapította meg, hogy egy évben csak munkabérveszteségben 80 millió pengőre tehető az az összeg, amelyet a tüdőbeteggondozás elhanyagolása folytán szenved a nemzeti vagyonosodás. Szükségesnek tartja a szakirodalom — a magam részéről is helyeslem ezt a f elf ogást—, hogy tuberkulózistörvény létesíttessék. Mert csak akkor lehet gátat vetni ennek a nagy népbetegségnek és néppusztításnak, f ha a törvényhozás bölcsessége meg fogja állapítani azokat az általános elveket, amelyek a tuberkulózis terjedésének megakadályozása szempontjából szükségesek. Olaszország 1927-ben megszervezte a tuberkulózis elleni védelmet és 1927-től mostanáig ^8 új .szanatóriumot létesített 2750 ággyal, építés alatt áll további 23 szanatórium 7500 ággyal. Látjuk azt, hogy Olaszország tuberkulózismortalitását ezzel egyszerre t nagy, eredményes lépéssel sikerült csökkenteni. Meggyőződésem szerint mindaddig, amíg a kény szergyógyítás, az ápolási idő meghoszszabbítása törvényhozási úton be nem vezettetik, eredményes intézkedést a tuberkulózis gyógyítása tekintetében tenni nem lehet. A közép- és kisbirtokososztály s^ a mezőgazdasági napszámosok halálozási aránya 4—6 ülése 1933 ma^us 15-én, hétfőn. 439 ezrelék, ami .mutatja azt is, hogy az általános számadattal szemben milyen jelentősen rosszabb helyzetben van a szegény mezőgazdasági lakosság, szemben az ipari városi lakossággal. Ma nincs senki, aki a megbetegedett mezőgazdasági munkásért, napszámosért az orvost s a kórházi ápolást megfizetné, a betegség kezdetén emiatt hiányzik a megfelelő kezelés és így a megbetegedés leküzdése lehetetlen lévén, az izolálás, a fertőzés meggátlása is lehetetlenné válik. Szükséges a gondozóintézetek hálózatának kiépítése. Parassin főorvos működése folytán ezidőszerint 71 ilyen intézet működik az országban, szükséges lenne azonban, hogy minden olyan járásban, vagy nagyobb községben, ahol nagyobb a tbc. pusztítása, felállíttassék ilyen gondozóintézet. Ha az ember a vidéki lakosságnak e tekintetben siralmas helyzetét látja, látja azt, hogy falun, ahol pedig azt hinné az ember, hogy tej korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, a szegény néposztály egyáltalában nélkülözi a tej tápláló erejét úgy, hogy az anyatejen kívül a gyermek tejet jóformán alig lát. Az egyik tüdőbeteg-gondozóban magam is konstatáltam azt, hogy az anyák értetlenül állnak a gondozónővel szemben, amikor az például vajlevest ír elő, mert a vaj az egész háztartásban sohasem szerepelt, vajnak színét sem látják, úgy, hogy a gondozás tekintetében teljesen elhanyagolt helyzetben vannak. Áttérek most,, tisztelt Ház, a másik népbetegségre, még pedig a vérbajra, s ennek adatait leszek bátor egy-két szóval ismertetni. Köztudomású, hogy milyen pusztításokat okoz a vérbaj terjedése, amely nemcsak munkaképtelenné teszi és a további fejlődésben gátolja és akadályozza meg az egyes embereket, hanem propagatív erejüket is csökkenti és az ifjúság öröklődési anyagát is megtámadja. (Tóth Pál: Hála Istennek, falun kevés van!) Sajnos, azt állapíthatom (meg, hogy éppen a háborús érintkezés következtében az ország egyes vidékei [rettenetes módon fertőzve vannak. Nekem magamnak is van tapasztalatom, hogy az egyik vidéken az ottani hatósági orvos szomorúan konstatálja a vérbaj rettenetes terjedését és pusztítását, azonban éppen a szükséges hatósági intézkedéseknek hiányában, terjedését megakadályozni nem lehet, úgy, hogy az ottani lakosság értetlenül és tudatlanul áll a vérbaj pusztításaival szemben s ennek következtében annak gátat vetni nem lehet. Hivatalos statisztika sincs e tekintetben. Az ezzel foglalkozó tudósok próbáltak statisztikát összeállítani; e tekintetben utalok Nékám professzor számításaira, aki 1913-ban az új nemi betegek számát 434.000-re tette. Azóta is állandóan foglalkoznak valószínűségi számításokkal, s Doros legújabb, valószínűségi számításai alapján 400.000-re becsüli ezidőszerint Csonka-Magyarországon a vérbajosok számát. Katasztrofális szám ez; ha a vérbaj terjedésének nem vet gátat a hatalom, a kormányzat, akkor tovább pusztít, nemzedékeket tesz életképtelenekké és egész országrészeket, vidékeket tehet sívárakká és pusztákká. Amint az előbb is voltam hátor említeni, a védőnői intézménnyel lehetne ezen segíteni. A védőnőnek alkalma lenne az egyes privátházakba az iskolásgyermekek révén bejutni; így meg tudnák azután az egyes beteg családok betegségét állapítani, a hatóságnak módjában állna heavatkozni s a gyógyítást kötelezővé tenni.