Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

438 Az országgyűlés képviselőházának i óriási eredményeit és sikereit. Meggyőződésem az, hogy a falu problémáival szembe kell néznünk, egymásután kézbe kell azokat vennünk s férfias energiával, áldozatkészséggel és fáradhatatlansággal kell azokat megoldanunk. Nem tartom helyesnek azt, hogy állandóan panaszkodunk^ siránkozunk a nehéz gazdasági helyzet, a világválság miatt és egyszerűen elmegyünk minden falusi probléma mellett ahelyett, hogy hozzáfognánk ezek megoldásához, hogy kézbevennénk és igyekeznénk ezeket •megvalósítani. Nem akadályokat kell keresnünk, hanem a kitűzött célok megvalósítását kell sürgetnünk, szorgalmaznunk. Az alkotó ember nem az alkotás nehézségét látja, hanem az alkotás t gyönyörűségét érzi és azt a sok teendőt látja, .amit el kell végezni és a bajokat, amelyeket enyhíteni kell. A nemzet elesettsége, a polgárok szenvedései nem sopánkodásokat, panaszokat kell, hogy kiváltsanak, hanem gyógyítási és segítési vágyat. T. Ház! A múlt év őszén Rómában egyszer megkérdeztem egy olasz kereskedőt, hogy van-e náluk gazdasági válság és érzik-e annak sok nyomorúságát. Azt felelte az az öntudatos olasz polgár, hogy «gazdasági válság nálunk is van, csak nem beszélünk róla, hanem igyekszünk annak akadályait legyőzni.» A magyar falu szociális helyzetét vizsgálva, igyekszem idevetíteni egy pár rövid, tömörre fogott mondattal az egyes kérdéseket. Ezek között legelsősorban a falú egészségügyi helyzetét vázolom. Utalok a Nemzeti Munkatervre, amelynek 94. pontja a népegészségügy felkarolását és különösen a falusi egészségügyi szolgálat organikus kiépítését tűzi ki céljául. Az egészséges egyedek ^ az élet küzdemeit könnyebben tudják megvívni. Nemzeti feladat tehát az állam, polgárainak egészségét gondozni. Meggyőződésem, hogy minden állampolgárnak joga és kötelessége a betegséget megelőzni, a nemzetnek pedig kötelessége e tekintetben polgárainak segítségére sietni^ Ha nézzük a falu szociális ás egészségügyi állapotát, megállapíthatjuk, hogy az sokkal alacsonyabb nívón áll, mint a város egészségügye. Meggyőződésem szerint szükséges, hogy már jó eleve az iskolában kezdjük meg az egészségügyi felvilágosítást. (Tóth Pál: Ugy van!) Szerintem .a kisdedóvót át^ kell alakítani egészségügyi intézménnyé. A társadalom sokat tehet e tekintetben. A társadalom lelkiismeretét kell felébreszteni. Ha a nőegyletek meg vannak szervezve, azok különösen sokat tehetnek a népegészségügy terén. Békapcsolandónak tartanám az egészségügyi nevelést, az egészségügyi propagandát a szegényvédelem keretében, a szegénykataszter felállításával kapcsolatban. T. Ház ! Az anya- és^ csecsemővédelem a kiinduló pontja az egészségügyi védelemnek. Az anyán és a gyermeken keresztül lehet megfelelő propagandával az általános higiéniát javítani és emelni. Meg kell szervezni a falvak 12—16 éves leánygyermekeit is, hogy ezek alkalmasak legyenek az első segély nyújtására, a betegek házi ápolására és a szükséges egészségügyi tudnivalókra. Az ifjúsági vöröskereszt^ egyletek nagyon alkalmasak ezeknek kiképzésére. Nagyon büszke vagyok arra, hogy vármegyém, Jász-Nagykún-Szolnok vármegye főispánja tele energiával és bölcs elgondolással kezébe vette a vármegyében az anya- és csecsemővédelem megszervezését. Faluról-falura járva történik ennek megszervezése olymódon, hogy 0. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. megfelelő védőnők állnak rendelkezésre. Kéthárom községben teljesít szolgálatot egy védőnő s a Stefánia Szövetség ezt a nemzetvédelmi feladatot kiépíti az utolsó községig. A Stefánia Szövetség, amely országosan szervezi ezt az akciót, példaképe^ a társadalom erőfeszítésének, munkaképességének és munkakészségének. Ennek segítségével ki lehet építeni és az egész országra ki kell terjeszteni a magyar nemzet jövőjének érdekében ezt a szervezetet. Preventív szociális és egészségügyi embervédelemre van szükség. A védőnői intézményt megfelelően ki kell építeni, még pedig oly módon, hogy nemcsak az anya- és csecsemővédelem tekintetében, amiről később leszek bátor szólni, hanem a különböző népbetegségek legyőzése tekintetében is rendelkezésre álljon ez az intézmény. Annyival is inkább fontos ez a működés, mert ha a statisztikai adatokat nézzük, azt látjuk, hogy a születések csökkenése az utolsó esztendőkben súlyos és nagy visszaesést mutat, mert amíg az élveszületések száma ezer lakosra 1880-ban 45 volt, 1910ben 36. 1924-ben 30 és 1930-ban már csak 25*2. Éppen ennek a számnak ellentéte az, hogy amíg 1890-től 1900-ig a természetes szaporodás Magyarországon 14% volt, addig 1919-től 1930-ig átlagban 8'7%. Tehát súlyos visszaesés mutatkozik, aminek következménye az kell, hogy legyen, hogy a világra jött egyedek fenntartását biztosítsuk, ami csak intenzív csecsemővédelem útján történhetik meg. A csecsemőhalandóság éppen a Stefánia Szövetség működése következtében igen nagv visszaesést mutat. Amíg régebben a csecsemőhalandóság sokkal nagyobb volt, ma már a Stefánia Szövetség működése következtében ez igen nagy javulást mutat, amennyi•ben ma már törvényhatósági városokban csak 17%. vármp.gvékhen pedig 20% a csecsemőhalandóság. Ezt a fejlődést is állandóan javítani lehet azonban akkor, ha a Stefánia Szövetség működését az egész országra kiterjesztjük és biztosítjuk. Egy-két szóval összefoglalóan beszélni szeretnék a két nagy népbetegségről, a tuberkulózisról és a vérbajról. Fel szeretném hívni a t. Ház figyelmét erre a két szörnyű kórra, amely nemzetünket pusztítja, nemcsak a halálozás tekintetében, hanem az emberek munkaképessége és munkakészsége tekintetében is. Szomorú és szégyenteljes adat, hogy Magyarországon a legnagyobb a tuberkulötikus halálozások száma az összes európai kultúrállamok között, habár örvendetesen lehet megállapítani, hogy itt is erőteljes javulás mutatkozik, amennyiben míg az 1880-as években 1000 lélekre még négy tuberkulötikus haláleset esett, addig 1918-íban ez a. szám 3"54-re, 1932-ben 1'88-ra esett. (Tóth Pál: Pontos ez a statisztika? Valószínűtlennek tartom.) Ez a javulás nem szorosan függ össze a tuberkulózis enyhülésével, hanem visszavezethető arra. hogy a háború alaat a háborús gyötrelmek és nehézségek következtében ép a gyengébb individuumok elpusztultak és ennekfolytán ezeknek utódai is kisebb számban jöttek világra; nagyrészt a profilaxis és a tüdőibeteggondozás terjedésének, tehát a terápiás haladásnak és a kórházi izolálásnak következménye ez a javulás. _ Természetesen ennek a látszólagos jó eredménynek a születések csökkenése is az okozója, amennyiben a születések csökkenése javítja a halálozási arányszámot, mert hiszen a tuberkulózisnál természetesen a kezdő korosztályokban a legnagyobb a halálozási arányszám. I