Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

436 Az országgyűlés képviselőházának 11 gatója és 38.000 pengő évi összjövedelme van. Ezenkívül a felesége a fővárosnál tanárnő is. (Kabók Lajos: Es két miniszteri fizetést kap!) Wolff Károly úr az ifjúság kérdéséről és problémájáról beszélt. (Farkas István: A saját fiát elhelyezte!) Méltóztassék például ezeken a dolgokon segíteni. Akinek ilyen nagy, hatalmas jövedelme van, mint például Schőberl úrnak, (Propper Sándor: Nappal álláshalmozó, éjjel nyugdíjas! — Derültség.) annak ia felesége nem kell, hogy tanárnő legyen a fővárosnál, hanem erre a helyre egy nyomorgó, szegény tanerőt lehetne elhelyezni. Ami a városházán történik, mind azért van, mert nincs megfelelő ellenőrzés. Minden hatalom a polgármesteré és a bürokráciáé. Helyesebben nem «és», «hanem» a bürokráciáé, hiszen a polgármesternek, még ha volna is áttekintése a dolgokon, nincs fizikai ideje ahhoz, hogy 15 ügyosztály ügyeit állandóan rendben tartsa és ellenőrizze. Az autonómia nem tudja ellenőrizni. Az autonómia — amint méltóztatik látni és amint már erre rámutattam — minden hat hétben, vagy minden két hónapban összejön és letárgyalja az eléje kerülő ügyeket, azt, amit a főpolgármester a napirendre kitűz, •tehát nincs megfelelő ellenőrzés. A régi helyzetben, amikor a tekintetes tanács működött, mégis megvolt az egymással szemben való ellenőrzés lehetősége, mert a tekintetes tanács grémiumban hozta határozatait, ott tehát mégis csak látták a tanácsnokok, hogy milyen ügyek kerülnek elintézésre.. Ma ez teljességgel lehetetlen, hiszen nyilvánosság nincs, pedig legalább is fa sajtó ellenőrzésié ezekben az ügyekben elengedhetetlen. ("Malasits Géza: Pávatollas mandarinok csinálják!) Az autonómia nem lehet öncél, mondotta Wolff Károly képviselő úr. Az autonómiának úgylátszik ma csak egy célja van, hogy bőségesen kiszolgálja Wolff urat és pártját, Kozma urat és pártját, (Propper Sándor: Kétlábú fiahordó!) holott már ismételten kimutattam, hogy a városházán nem az övék a többség, hanem a baloldalé. Pedig az önkormányzatot, a magyar nép önrendelkezési jogát, ennek r gyakorlását, a magyar népnek erre való ránevelését éppen nekünk magyaroknak kell nagyon komolyan vennünk, akiknek négymillió honfitársunk, testvérünk él idegen uralom alatt. Rá kell nevelnünk a népet az önrendelkezésre a falvakban, a városokban és a fővárosban. (Malasits Géza: A csendőrség ráneveli bikacsökkel!) Nem szabad belenevelnünk a magyar társadalomba azt a hitet, hogy mindent az állami mindenhatóságtól kell várnia, pedig ma ez történik, t. Képviselőház. A centralizmus uralkodik és az 1930 : XVIII. te. is, az 1929 : XXX. te. is és minden t olyan törvény, amely a közigazgatást irányítja, arra vezet, hogy egy centrális kéz irányítsa az egész közigazgatást, (Kabók Lajos: Egy gombot megnyomnak, azután kész!) holott valójában minden falusi bakter alkalmazásának dolgába beleszól amúgy is a miniszter maga. Segítsen önmagán a magyar társadalom, próbáljon az adott jogokkal élni és ne nyúljon bele a t. öncélú bürokrácia minden falusi bakter ügyébe. (Farkas István: Ez az egyetlen öncélúság Magyarországon: a bürokrácia!) Általában kérdeznem kell t. Képviselőház, mi lesz a magyar nép önrendelkezési jogával, a választójoggal. (Malasits Géza: Kiteszik az idők érlelő hatásának! — Mozgás d szélsőbaloldalon.)L Most már csak belátja a 0. ülése 1938 május 15-én, hétfőn. kormány és az egységespárt, hogy a választójog követelése nem csupán szociáldemokrata követelés és nem a szociáldemokrácia érdekében való követelés, hiszen ezt megmutatták a külföldi államoknak titkos választójog alapján összeülő parlamentjei mindenütt. Tessék elhinni, t. Képviselőház és t. kormány, hogy külpolitikailag is kitűnő hatása volna, ha a költségvetés letárgyalása után a kormány beterjesztené a minden korrektívumtól mentes, titkos választójogról szóló javaslatot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatnák, — s éppen a múltkor beszéltek róla — hogy éppen most? Igen, éppen most volna ideje annak, hogy külpolitikailag megmutassuk, hogy ugyanakkor, amikor Németországban a hitlerizmus uralkodik, mi rátérünk a becsületes demokrácia útjára. Igaza van Payr Hugó t képviselőtársamnak, ki a múltkor beszédében azt mondta, hogy az érdekképviseleti rendszer pedig nem kell, mert az érdekképviseleti rendszer a városházán már kipróbáltatott, megméretett és könnyűnek találtatott, (Farkas István: Es korruptnak találtatott!), vagyis megbukott. Oda az érdekképviseletek küldöttei és az autonómiának tisztüknél fogva tagjai csak akkor jönnek, ("Propper Sándor: Ha szavazni kell!) ha árvaszéki elnököt vagy polgármestert kell választani, vagy egyébként valami stallumba be kell tenni valakit. Különben ezek az érdekképviseleti küldöttek abban a közgyűlési teremben semmi inéven nevezendő érdemleges munkát soha nem végeztek és soha nem végeznek. (Kabök Lajos: Csak leltári szavazatot jelentenek!) De minek is az az érdekképviselet, amelybe itt pár képviselő úr szerelmes? Hát a mai parlament nem az érdekképviseletek parlamentje-e? Legfeljebb a munkásosztály nincs megfelelően képviselve ebben a parlamentben. En csináltam egy_ kimutatást^ az Országgyűlési Almanach alapján s megállapítottam, hogy ebben a parlamentben földbirtokos van 51, ügyvéd 46, nyugalmazott köztisztviselő 40, kizgazda 13, katona 13, egyetemi tanár 9, hírlapíró 9, ipari munkás 9, pap 9, mérnök 6, bankigazgató 6, középiskolai tanár 5, orvos 4, gyáros 4, kisiparos 3, magántisztviselő 3, író 2, műépítész 2, bíró 2, gyógyszerész 2, községi jegyző 1, festő 1, tanító 1, kereskedő 1, földmunkás 1 és kettőnek a foglalkozása nem állapítható meg. Ez a parlament is képviseli az érdekeket, képviseli a mögöttük álló osztályok vagy foglalkozási ágak érdekeit (Propper Sándor: Aránytalanul!), csak — mondom — legfeljebb az ipari munkások, a földmunkások és kisgazdák osztálya (Propper Sándor: Es a magántisztviselők osztálya!) és a magántisztviselők osztálya az, amely számarányához képest nagyon kis számmal van képviselve a parlamentben. (Propper Sándor: Viszont az írókat Pékár képviseli, az aztán kiadós! — Erődi-Harrach Tihamér: EsPakots! — Györki Imre: Az tényleg képviseli!) Már volt érdekképviseleti rendszer a régi parlamentben, gazdag földbirtokosok, gazdag papok, gazdag gyárosok, gazdag ügyvédek és bankárok és nagyon kevés szegény ember volt abban a régi parlamentben. T. Képviselőház! A választójog égő seb a nemzet testén, amelyet egyszer már be kellene gyógyítani. 1910. január 25-én, a Khuen-Héderváry-kormány bemutatkozása napján a parlamentben a pártok vezérei felszólaltak és a kormány programmját bírálták. Andrássy Gyula gróf is felszólalt ezen az ülésen és a követke-