Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

1 434 Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. titkára volt, amikor főnöke olyan törvényjavaslatot hozott a Ház elé, amely az önkormányzatot tökéletesen kiszolgáltatta ennek a két pártnak, ö nagyon kitűnően tudta a kulissza mögötti tárgyalásokat, nagyon kitűnően ismerte, hogy milyen okok voltak azok, amelyek miatt Budapest birtoklását oda kellett adni Wolff és Kozma uraknak; neki tehát túlságosan sok oka arra, hogy emiatt panaszkodjék, nincsen. Nem járok a fellegekben, nagyon jól tudom és vallom, hogy azoknak a pártoknak kell minden közületben uralkodniok, amelyek többségben vannak. (Farkas István: De ne legyen mesterséges többség!) De kérdezem: hát ez a két párt többségben van Budapesten? Már több ízben kimutattuk a sajtóban, itt még részletesen nem beszéltünk róla, hogy az 1930. évi községi választások a kereszténypárt 72.334, a Kozma-párt 32.317, a frontharcosok 8576, vagyis összesen 114.227 szavazatot kaptak és ezzel a szavazatszámmal birtokába jutottak 128 mandátumnak, amelyhez még hozzá kell venni 29 tisztviselő mandátumot, úgyhogy nekik ezek szerint van a közgyűlésen 157 szavazatuk. Ezzel szemben a szoci áldemokratapárt 73.427, a szabadelvűpárt 29.228. a demokratapárt 27.826, a keresztény ellenzék, a Friedrichpárt 17.993 és a VIII. kerületben a külön listán dolgozott és működött Hűvös Iván-párt 1990 szavazatot, vagyis összesen 150.463 szavazatot kaptak, léhát 22.000 szavazattal többet, mint a jobboldali pártok. Ezek a pártok kaptak össze-vissza 80 mandátumot. A többség a mai ellenzék. ÍPropper Sándor: Sokat tépelődtek, rágódtak, míg ezt kihozták!) Ez főkép Scitovszky képviselő úr bűne, aki ezt a törvényt alkotta, aki megszégyenítette a többségi elvetés demokráciát nemcsak a vidéken, hanem még Budapesten is, ahol pedig politikfiilasr abszolút iskolázott emberek laknak. ÍKabók Lajos: Ez volt titáni küzdelem!) Sohasem fogom tudni mearérteni és senki sem fogja tudni megérteni Wolff úr magyarázatát, hogy a keresztény demokrácia a választók akaratának meghamisítását jelenti. Ma, úgy látszik, abban a szerencsés helyzetben vagyok, (hogy Sztranyavszky úrral egyetérthetek a tantiémek dolgában. Sztranyavszky tír most felfedezi a tantiém dolgai, holott ez már egy régi. édes titok a városházán. (Farkas István: Nagyon jól tudott róla, amikor belügyi államtitkár volt!) Nem kellett volna eddig várnia ezzel a felfedezéssel a tantiémek üsrvében. A. városházi pártok — hiszen erről maid még később beszélek — ha nem is állapodtak meg ebben, de úgy hallgatólag mégis bennük volt az a mesrgyőződés, hogy mis: autonómia van, míg önkormányzat van, addig a városházi ügyeket nem hozzuk a parlament elé. Először is egyáltalán njnes autonómia, másodszor az a kevés autonómia, az a minimális csöppség, ami van, az sem működik. (Farkas Istvá«: Az a nvom^irék kis ko^csszülött!), mert példának okáért tanácsüléseket, közgyűléseket egváltalában nem tartanak. Közgyűlés utoljára 1933 március 10-én volt, tehát több, mint két hónán ja, tanácsülés hat hét óta esrvetlenegyszer volt, május 1-én, ezek a tanácsülések azonban — mint bölcsen méltóztatnak tudni — egyáltalában nem foglalkoznak érdemleges munkával, abból f egészen bizonvos, hogy negyvenkettő különféle telekszabályozásokban merül ki. ÍMalasits Géza: A newyorki Tammany Hall ehhez képest gentleman társaság!) Különben is a tanácsülések zárt ajtók mögött folynak es abból a nagy nyilvánosság vajmi keveset ért és vajmi keveset tud! (Farkas István: Titkos panama!) Sztranyavszky úrnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a tantiémek dolgában nem feltétlenül kell olyan határozatokat hozni, mint amilyen határozatokat hozott a városháza, illetve Beszkárt, mert az ilyen közéleti működést lehet önzetlenül is kifejteniMi szociáldemokraták, — nem is az ellenzék, — mondottuk arra vonatkozólag, amit Sztranyavszky úr az egységespárt ülésén felhozott, — ez természetesen nyilvánosságra nem igen került, — mi szociáldemokraták tettük szóvá, hogy van az, hogy míg röviddel ezelőtt, még egy esztendővel ezelőtt csak Beszkárt igazgatóság volt és az testületileg — úgy, ahogy volt, — személyekben is azonos volt a Földalatti vasút igazgatóságával, a Bur. vasút igazgatóságával a Szentlőrinci vasút igazgatóságával, most egyszerre felfedezték, hogy a Beszkárt. igazgatóságnak rengeteg dolga van és ezért a Földalattinak, a Búrnak és a Szentlőrincinek is külön igazgatóságot kell statuálni, holott ezek az igazgatóságok az egész esztendőben összesen talán csak egyszer üléseznek, akkor, amikor megállapítják, hogy mennyi tantiémet fognak fizetni önmaguknak és mennyit a részvényeseknek. Ezt mi, szociáldemokraták és az egész polgári ellenzék mondottuk először. Nagy lárma volt ebből a dologból és éppen a városiházi egységespárt volt az, amely hivatalba ültette ezt az igazgatóságot, az önök pártja volt az, amely Bethlen István fiát betette az igazgatóságba, amire egyáltalában semmi szükség nem volt. (Propper Sándor: Közlekedési szakember!) Félreértések elkerülése végett kijelentem, a szociáldemokratapárt nincs azon az állásponton, hogy a közületben ingyen munkát kell végezni, mert azt tartjuk, hogy aki munkát végez a közületben, azt minimálisan ugyan, de valamiképpen díjazni kell. Ez demokratikus felfogás, mert lehetővé teszi azt is, hogy szegény ember is politizálhasson, ne csak a gazdag ember. De hogy azért, mert egy évben egyszer, vagy kétszer összeül egy igazgatóság, annak az igazgatósági tagnak fizessenek valamit, hogy úgy mondjam, baksist, (Malasits Géza: Ügy van! Ez a helyes kifejezés!) tantiémet fizessenek, ez nem okos és nem tisztességes dolog. (Kabók Lajos: Ügy van! Nem tisztességes!) Ezt meg kell bélyegezni és ha, Sztranyavszky képviselő úr erről beszél, akkor egészen nyiltan és igazságosan meg kell mondania: igaz, hogy ezt az ügyet az egységespárt városházi kirendeltsége vitte és az javasolta, de azért helytelen és dezavuálni kellene az ő városházi kirendeltségét. (Farkas István: Nem akar Kozmával összeveszni, nem mer vele olyan nyiltan beszélni!) Ha már ennél a kérdésnél tartok, legyen szabad megemlítenem az üzemi kérdést is, amelyben szintén rengeteg és rettenetes zűrzavar mutatkozik az egész vonalon. Egyszer már ebben a kérdésben is rendet kell teremteni, véget kell vetni annak a szemfényvesztésnek, amely e körül a kérdés körül van. Tisztázzuk a fogalmakat. A városi egységespárt az üzemek ellen foglalt állást. Ez köztudott dolog. Gyűléseken, választási programmjában, választási kortéziájában, agitációjában a városházi egységespárt a legélesebben állást foglalt az üzemek ellen és már odáig fajult ez az agitáció, hogy olyan üzemek is belekerülI tek az agitáció posványába, amelyek tulajdon-