Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

' Az országgyűlés képviselőházának 180. ről. (Farkas István: Pedig azt a Bleyer Jakabot a kormány erőszakkal hozta be! — Kahók Lajos: A papa kedvence!) Csak azt akarom leszögezni, hogy az urak igazságtalanul ítélkeznek, annál is inkább, mert hiszen Bleyer Jakab képviselő úr az önök pártjának tagja, Bleyer képviselő urat erőszakkal választatta meg a kormány ebbe a parlamentbe, mi pedig titkos választójog alapi án^ jöttünk be ide. j Azt is csodálom, hogy Perényi báró t. képviselőtársam csak most vette észre azt, amit erről az oldalról Malasits Géza barátom mondott múltkori beszédében a revízióval kapcsolatban. Ha akarom, kinyitom a fülemet, ha akarom nem hallom azt. amit a másik mond, különösen, ha politikából nem akarom hallani. Malasits Géza képviselőtársam talán csak megismételte azt, — s ezzel a megjegyzésemmel nem akarok levonni annak értékéből, amit ő mondott — amit ezelőtt 11 esztendővel Peidl Gyula volt képviselő úr itt a párt deklarációiában felolvasott. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak politikából nem akarták meghallani az urak. (Propper Sándor: Es osztálygyűlöletből!) Mi nemcsak akkor mondottuk, hanem azóta is naa-von-nagvon sokszor mondottuk, hogy mi igenis igazságtalannak tartjuk a trianoni bé-, két és annak megváltoztatásáért békés eszközökkel hajlandók vagyunk mindent megtenni. (Farkas István: Sőt előzetesen csak mi tiltakoztunk a megcsonkítás ellen Genfben!) Buchinger Manó képviselőtársam a külÜÍTVÍ kérdésekkel kapcsolatban elmondott beszédében szintén igen élesen utalt erre és megmondotta, hogy amikor még senki nem beszélt igazságtalan békékről, amikor mégcsak a wilsoni elvek lobogtak szerte a világon nagy tűzzpi ps nflgv lánggal, már akkor éppen mi szociáldemokraták és éppen ő maga személyesen, Buchinger Manó képviselő úr Bernben tiltakozott az igazságtalan békék ellen (Propper Sándor: Az annexió és hadisarc ellen!) és minden annexió és minden hadisarc ellen. Ezt kötelességem megállaítani, t. Képviselőház, annál is inkább, mert nem szeretném, ha at. képviselő urak abban a téves hitben élnének, mintha a szociáldemokratapárt megváltoztatta volna ebben a kérdésbben a véleményét, vagy valami újat hozott volna ebben a kérdésben. Nem változtattunk meg semmit, nem hoztunk semmi úiat; régi álláspontunkon vagvunk, amely előírja számunkra azon deklaráció szerint, amelyet itt felolvastunk, hogy a revíziónak békés eszközökkel való megtörténtéért küzdeni harcolni akarunk és harcolni fogunk. T. Képviselőház! Áttérvén a költségvetésre, azt kell mondanom, hogy amióta Magyarországon intézményes parlamentarizmus van, tradició, hogy a költségvetés tárgyalásánál a képviselők az országnak az áll am él et területén megnyilvánuló^ minden baiát feltárják, a mutatkozó hibákat megbírálják, és minden felszólaló pártállása szerint jelenti ki. hogy el fogad ja-e a, költségvetést vagy sem. Vannak, akik ezt nyíltan teszik, vannak, akik szavak mögé bújnak, kertelnek és azt mondják, hogy a költségvetést nem tekintik bizalmi kérdésnek, mert a költségvetésre nem a kormánynak, hanem az országnak van szüksége és ezért vagy csak ezért fogadják el a költségvetést. Igen érdekes volt megfigyelni, hogy a kénviselő urak közül többen is főkéopen pedig a kereszténypártból így formulázták meg beszédjük befejezését. (Propper Sándor: Ez felel meg taktikájuknak!) Egyikük sem mondotta, hogy bizalmatlan a kormánnyal szemben, de azért ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 433 elfogadták a költségvetést. Ezek a képviselő urak, mondom, egytől-egyig a kereszténypárthoz tartoztak. Pedig az ország népének igenis joga volna megtudni: vájjon a kereszténypárt bizalmatlan-e a Gömbös kormánnyal szemben, vagy sem? (Reisinger Ferenc: Hol van a kormánypárt? Még nem vacsoráztak meg?) Mert páros napokon támogatni a kormányt és ennek konzekvenciáit boldog örömmel vállalni, páratlan napokon pedig nem támogatni a kormányt és ennek következményeit nem vállalni: nem őszinte politika és hasonlít ahhoz a módszerhez, amelyet hétköznapi nyelven jezsuitamódszernek szoktunk nevezni. (Propper Sándor: Két vasat tartanak a tűzben! Mindenesetre biztosítva vannak!) E képviselők állásfoglalását több oknál fogva szeretnénk tudni. Először azért, mert a parlamenti pártoknak joguk van tudni ok, hogy mi az álláspontja a többi pártnak a kormánynyal szemben, másodszor azért, mert főképpen a kereszténypárttal kell tisztában lennünk, mert az ő számukra van kiosztva Budapest birtoklása. (Farkas István: Élnek is vele! Abban helyezkedett el Wolff úr! — Propper Sándor: Ez a volt belügyminiszter nagy bűne! Kezükre játszották a fővárost.) A t. kereszténypárttal egyebekben sem tudjuk hányadán állunk, mert 1920-tól 1932-ig kormány támogatók voltak, bent voltak a kormányban, elfoglalták a nagy állásokat, például a főpolgármesteri széket, az Oti. elnökségét, a Mabi. elnökségét, főispáni állásokat kaptak, most pedig mindezt megtagadják, mint hogyha semmi a világon nem történt volna, (Kabók Lajos: Mintha nem volnának részesei semminek!) mintha 13 évig egyáltalán a világon sem lettek volna s amikor népjóléti panamákról beszélünk, akkor rögtön felállnak és azt mondják: bocsánat, a népjóléti miniszter nem a mi megbízottunk volt a kormányban, hanem Bethlen István megbízottja és Bethlen Istvánnak volt a bizalmi embere. Mondom, különösképpen Budapest népe, a budapesti választók kíváncsiak arra: miképpen áll a Wolff-párt a kormánnyal^ szemben annál is inkább, mert Budapest egész önkormányzatát alkudták el a t. városházi kormánypártok a városháza birtoklásáért. Nagyon örülök, hogy éppen jelen van Scitovszky Béla volt belügyminiszter úr, t. képviselőtársam, aki nagyon jól tudja, hogy ez jaz alku miképpen folyt le az autonómia, a fővárosi önkormányzat teljes elárulásával. (Farkas IsJtyán: Petrováczék és Wolffék adták ezt a tanácsot a kormánynak!) Es emlékezetes még. hogy miképpen fogadta el Budapest közgyűlése egyhangúlag ezt a tiltakozó határozatot, amelyet a szociáldemokratapárt nyújtott be a közgyűlésen a városházán, az önkormányzat megcsonkítása ellen, amelyet a Wolff-párt is elfogadott és ugyanakkor, talán ugvanabban az órában, amikor a főváros közgyűlése ezt a tiltakozó határozatot hozta, árulták el a főváros önkormányzatát, talán ugyanabban az órában alkudtak meg a hatalom uraival az önkormányzat megcsonkítása érdekében. (Propper Sándor: Onnan egyenesen mentek a miniszterhez!) Sztranyavszky Sándor képviselő úrnak, az egységespárt t. elnökének nem sok oka lehet azt mondani, hogy a mostani Wolff—Kozmaféle városházi omnipotencia mindent abszorbeál és nem enged a hatalmából és nem sok oka lehet arra, hogy más vágányra vigye át a városházi — mondjuk — földalatti mozdonyt, mert ő a belügyminiszter úrnak politikai állam-