Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
426 Az országgyűlés képviselőházának l3Ó. ülésé iùêê május 15-én, hétfon. gazda részére a kamatnál 2%-os kedvezmény nyujtatik 1934 szeptember 30-ig. Ügy megijedt tehát Papén kancellár a Csizmadia-féle követeléstől, hogy inár szeptemberben a nemet gazdáknak mindenféle fenntartás nélkül megadta a 2%-os koncessziót. (Mozgás.) Azonban, mélyen t. uraim, szeptember végén vagy októberi elején gróf Károlyi Gyula kormánya távozott, nyilván nem azért, mert nem adta meg a kamatkoncessziókat és úgy tudom, hogy talán október 20-án, vagy 22-én installáltuk Gömbök Gyula miniszterelnök urat itt ebben a Házban. Szívesen koncedálom, hogy a pénzügyminiszter úr nyomban egy héttel kormányralépése után, vagyis október 30-án tényleg hozott egy rendeletet, amely rendeletben mit adott a mélyen tisztelt pénzügyminiszter a magyar gazdáknak? 2% kamatredukciót? Nem! Ügy-e, pénzügyminiszter úr, emlékezni méltóztatik, hogy ön akkor abban a rendeletben adott a hosszúlejáratú hitelek számára egy 2%-os, vagy 2'5%-os koncessziót — a hosszúlejáratú hitelek, a jelzálogleveles^ hitelek számára — és most, hogy az urak lássák azt, hogy minő belső, financiális értéke volt annak a rendeletnek, amelyet a pénzügyminiszter úr kibocsátott és amelyről mi itt folyton azt kiáltottuk, hogy szánalmas alamizsna, elmondom az urak előtt a következő számokat (Halljuk! Halljuk! balfelől) Magyarországon a hosszúlejáratú gazdakölcsönök 320 millió pengőt reprezentálnak. 16.000 ember kezén van ez a 320 milliós adósság. Erre a 320 milliós tételre adott a pénzügyminiszter úr 2%-os redukciót, ami azt jelenti, hogy 6'4 millió pengő támogatást adott a magyar mezőgazdák közül azoknak, akiknek hosszúlejáratú kölcsöneik voltak. (Mojzes János: A nagybirtoknak!) Mélyen t. uraim, méltóztatnak tudni azonban, hogy mit jelent igazi értékében ez a koncesszió? Amikor a pénzügyminiszter úr megadta ezt a konceszsziót, akkor a magyar záloglevelek összértéke a világpiacon 100 millió pengő volt, (Kun Béla: Ügy van!) tehát adott a pénzügyminiszter úr egy 2%-os koncessziót, amely koncesszió numerikusan azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdák, akik a miniszter úr rendeletéig a 320 millió után 22 millió pengőt fizettek, a miniszter úr rendelete után már csak 16 milliót tartozik fizetni a 100 millió pengőt kitevő tőkeérték után, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Uzsorakamat!) vagyis 16%-os obiigóban maradtak benne. Mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr! Ön tehát meghozta ezt az intézkedést és önnek roszszul esett, — nnert hiszen pénzügyi expozéjában azt mondotta, hogy nem sok elismerésben volt része, gáncsban annál inkább — hogy tőlünk innen, legtöbbször Eckhardt Tibortól és tőlem, azt a szemrehányást hallotta közbeszólások formájában, hogy ez alamizsna. Ön nyílván be is látta, hogy talán nem egészen kielégítő áz az intézkedés, mert most már azután egy további intézkedést' tett és költségvetési beszédében/ ezelőtt egy hónappal a következő további koncessziót adta: Magyar gazdák, méltóztassatok tudomásul venni, hogy most már 2'5% kamatengedményt fogtok kapni valamennyien, de csak a tartozásotoknak a kataszteri tiszta jövedelem tízszeresét meghaladó része után, (Felkiáltások jobbfelől: Tizenötszöröse!) helyesebben tizenötszörösét meghaladó része után. Vagyis, mélyen tisztelt uraim, méltóztassanak megnézni, mi volt az az ajándék, amelyet a gazdatársadalomnak adott a pénzügyminiszter úr. (Eekhardt Tibor: Ötmillió!) Méltóztassanak csak megnézni, uraim ! A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy tehát ö hoz egy koncessziót. Mélyen t. uraim! A magyar gazdák összadóssága az úgynevezett Lebosz-kölcsönöktől eltekintve, 740 millió pengő a statisztikai kimutatás szerint. (Eekhardt Tibor: A váltótartozás!) A hitelintézeti váltótartozás a Lebosz-kölcsönök és a hosszúlejáratú kölcsönök nélkül 740 millió vagy 760 millió pengő. Ez a 740 millió pengő terhel négymillió katasztrális hold földet. Miután a magyar nemzet gazdasági viszonyai olyiainok, hogy a kataszteri tiszta jövedelem átlagban 9 pengő, ha ennek veszik önök tizenötszörösét, akkor azt találják, hogy holdankint 135 piengő után nem adott a pénzügyminiszter úr konj cessziót, hanem csak a 135 pengőt meghaladó rész után. Minltíhogy pedig a 4 millió holdon levő 760 millió pengő tartozás annyit jelent, mintha minden hold 193 pengővel volna megterhelve, azt találjuk, hogy a pénzügyminiszter úr adott 60 pengő után a gazdának 2 és félszázalék koncessziót, ami azt jelenti, ^ hogy adott neki 1 pengő 50 fillér koncessziót, az egész agrártársadalomra átszámítva pedig adott a pénzügyminiszter úr 5—6 millió pengő kedvezményt. Ez az agrárprobléma? De tovább megyek, mélyen t. uraim! A mélyen t. pénzügyminiszter úr expozéjában ehhez még hozzáfűzte a következőket: és örömmel jelenthetem, hogy a magyar bankok — méltóztassanak ezt meghallgatni — nagy megértéssel viseltették, mert hajlandóknak nyilatkoztak arra, hogy ők viselik a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresét meghaladó összegének 1 százalékát. Méltóztatnak tudni, mennyi az a negyvenszeres kataszteri tiszta jövedelem? 320 millió pengő. Vagyis a magyar bankok átvették ennek egy százalékát, ami 3,200.000 pengő; ennyivel járulnak hozzá akkor, amikor egész kamatkeresetük körülbelül 60—64 millió pengő. (Rakovszky Tibor: Megható!) Ez volt az az agrársegítség, amelyet a magyar gazdatársadalom kapott a pénzügyminiszter úrtól. (Eekhardt Tibor: És a vámtarifák?) De amit; az emberek elmulasztanak, megcsinálja a jó Isten. Ha a mi pénzügyminiszterünk elmulasztotta azt, hogy Magyarországon megcsinálja a földteherrendezést, gondoskodott róla, hogy Berliniben egy másik úr, egy Hugenberg nevű úr, április 26-án vagy 27-én, tehát két-három héttel a pénzügyminiszter úr felszólalása és bejelentése után (Rakovszky Tibor: Ide járnak tanulni!) jeletnkezik a birodalmi kormány előtt s elmondja a r maga nagy expozéját a német földteherrendezés dolgában. Ennek még csak a törvényjavaslata van meg, maga a törvény még nincs kibocsátva; ebből a törvényjavaslatból szemelvényekként csak a következőket akarom önöknek elmondani, mélyen t. képviselő urak. Például: Az összes hosszúlejáratú kölcsönökre nézve ki fogják mondani, hogy 4% az annuitás tétele. A gazdák összes tartozásai átalakíthatók hosszúlejáratú kölcsönökké; azok a tartozások, amelyek nem voltak hosszúlejáratúak, még pedig akár bekebelezett, akár be nem kebelezett tartozások. Adósságcsökkentés van engedve a pupilláris biztosítás határáig, vagyis a jelenlegi érték 60%-áig nem bántják a gazdák hitelezőit, a jelenlegi érték 60%-áig szorítják le a hiteleket. Kimondják, hogy az úgynevezett tehermentesítési eljárás során a bíró az évi törlesztést 2%-nál magasabbra nem is szabhatja