Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

426 Az országgyűlés képviselőházának l3Ó. ülésé iùêê május 15-én, hétfon. gazda részére a kamatnál 2%-os kedvezmény nyujtatik 1934 szeptember 30-ig. Ügy megijedt tehát Papén kancellár a Csizmadia-féle köve­teléstől, hogy inár szeptemberben a nemet gaz­dáknak mindenféle fenntartás nélkül megadta a 2%-os koncessziót. (Mozgás.) Azonban, mé­lyen t. uraim, szeptember végén vagy októberi elején gróf Károlyi Gyula kormánya távozott, nyilván nem azért, mert nem adta meg a ka­matkoncessziókat és úgy tudom, hogy talán ok­tóber 20-án, vagy 22-én installáltuk Gömbök Gyula miniszterelnök urat itt ebben a Ház­ban. Szívesen koncedálom, hogy a pénzügymi­niszter úr nyomban egy héttel kormányralé­pése után, vagyis október 30-án tényleg hozott egy rendeletet, amely rendeletben mit adott a mélyen tisztelt pénzügyminiszter a magyar gazdáknak? 2% kamatredukciót? Nem! Ügy-e, pénzügyminiszter úr, emlékezni méltóztatik, hogy ön akkor abban a rendeletben adott a hosszúlejáratú hitelek számára egy 2%-os, vagy 2'5%-os koncessziót — a hosszúlejáratú hitelek, a jelzálogleveles^ hitelek számára — és most, hogy az urak lássák azt, hogy minő belső, financiális értéke volt annak a rendeletnek, amelyet a pénzügyminiszter úr kibocsátott és amelyről mi itt folyton azt kiáltottuk, hogy szánalmas alamizsna, elmondom az urak előtt a következő számokat (Halljuk! Halljuk! bal­felől) Magyarországon a hosszúlejáratú gazda­kölcsönök 320 millió pengőt reprezentálnak. 16.000 ember kezén van ez a 320 milliós adós­ság. Erre a 320 milliós tételre adott a pénz­ügyminiszter úr 2%-os redukciót, ami azt je­lenti, hogy 6'4 millió pengő támogatást adott a magyar mezőgazdák közül azoknak, akiknek hosszúlejáratú kölcsöneik voltak. (Mojzes Já­nos: A nagybirtoknak!) Mélyen t. uraim, méltóztatnak tudni azonban, hogy mit jelent igazi értékében ez a koncesszió? Amikor a pénzügyminiszter úr megadta ezt a koncesz­sziót, akkor a magyar záloglevelek összértéke a világpiacon 100 millió pengő volt, (Kun Béla: Ügy van!) tehát adott a pénzügyminisz­ter úr egy 2%-os koncessziót, amely koncesszió numerikusan azt jelenti, hogy a magyar mező­gazdák, akik a miniszter úr rendeletéig a 320 millió után 22 millió pengőt fizettek, a mi­niszter úr rendelete után már csak 16 milliót tartozik fizetni a 100 millió pengőt kitevő tőke­érték után, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Uzsorakamat!) vagyis 16%-os obii­góban maradtak benne. Mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr! Ön te­hát meghozta ezt az intézkedést és önnek rosz­szul esett, — nnert hiszen pénzügyi expozéjá­ban azt mondotta, hogy nem sok elismerésben volt része, gáncsban annál inkább — hogy tő­lünk innen, legtöbbször Eckhardt Tibortól és tőlem, azt a szemrehányást hallotta közbeszó­lások formájában, hogy ez alamizsna. Ön nyílván be is látta, hogy talán nem egé­szen kielégítő áz az intézkedés, mert most már azután egy további intézkedést' tett és költségvetési beszédében/ ezelőtt egy hónappal a következő további koncessziót adta: Magyar gazdák, méltóztassatok tudomásul venni, hogy most már 2'5% kamatengedményt fogtok kapni valamennyien, de csak a tartozásotok­nak a kataszteri tiszta jövedelem tízszeresét meghaladó része után, (Felkiáltások jobbfelől: Tizenötszöröse!) helyesebben tizenötszörösét meghaladó része után. Vagyis, mélyen tisztelt uraim, méltóztassanak megnézni, mi volt az az ajándék, amelyet a gazdatársadalomnak adott a pénzügyminiszter úr. (Eekhardt Tibor: Ötmillió!) Méltóztassanak csak megnézni, uraim ! A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy tehát ö hoz egy koncessziót. Mélyen t. uraim! A magyar gazdák összadóssága az úgyneve­zett Lebosz-kölcsönöktől eltekintve, 740 millió pengő a statisztikai kimutatás szerint. (Eek­hardt Tibor: A váltótartozás!) A hitelintézeti váltótartozás a Lebosz-kölcsönök és a hosszú­lejáratú kölcsönök nélkül 740 millió vagy 760 millió pengő. Ez a 740 millió pengő terhel négymillió katasztrális hold földet. Miután a magyar nemzet gazdasági viszonyai olyiainok, hogy a kataszteri tiszta jövedelem átlagban 9 pengő, ha ennek veszik önök tizenötszörösét, akkor azt találják, hogy holdankint 135 piengő után nem adott a pénzügyminiszter úr konj cessziót, hanem csak a 135 pengőt meghaladó rész után. Minltíhogy pedig a 4 millió holdon levő 760 millió pengő tartozás annyit jelent, mintha minden hold 193 pengővel volna meg­terhelve, azt találjuk, hogy a pénzügyminisz­ter úr adott 60 pengő után a gazdának 2 és fél­százalék koncessziót, ami azt jelenti, ^ hogy adott neki 1 pengő 50 fillér koncessziót, az egész agrártársadalomra átszámítva pedig adott a pénzügyminiszter úr 5—6 millió pengő kedvezményt. Ez az agrárprobléma? De tovább megyek, mélyen t. uraim! A mélyen t. pénzügyminiszter úr expozéjában ehhez még hozzáfűzte a következőket: és öröm­mel jelenthetem, hogy a magyar bankok — méltóztassanak ezt meghallgatni — nagy meg­értéssel viseltették, mert hajlandóknak nyilat­koztak arra, hogy ők viselik a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresét meghaladó összegé­nek 1 százalékát. Méltóztatnak tudni, mennyi az a negyvenszeres kataszteri tiszta jövede­lem? 320 millió pengő. Vagyis a magyar ban­kok átvették ennek egy százalékát, ami 3,200.000 pengő; ennyivel járulnak hozzá akkor, amikor egész kamatkeresetük körülbelül 60—64 millió pengő. (Rakovszky Tibor: Megható!) Ez volt az az agrársegítség, amelyet a magyar gazda­társadalom kapott a pénzügyminiszter úrtól. (Eekhardt Tibor: És a vámtarifák?) De amit; az emberek elmulasztanak, meg­csinálja a jó Isten. Ha a mi pénzügyminiszte­rünk elmulasztotta azt, hogy Magyarországon megcsinálja a földteherrendezést, gondosko­dott róla, hogy Berliniben egy másik úr, egy Hugenberg nevű úr, április 26-án vagy 27-én, tehát két-három héttel a pénzügyminiszter úr felszólalása és bejelentése után (Rakovszky Tibor: Ide járnak tanulni!) jeletnkezik a bi­rodalmi kormány előtt s elmondja a r maga nagy expozéját a német földteherrendezés dol­gában. Ennek még csak a törvényjavaslata van meg, maga a törvény még nincs kibocsátva; ebből a törvényjavaslatból szemelvényekként csak a következőket akarom önöknek elmon­dani, mélyen t. képviselő urak. Például: Az összes hosszúlejáratú kölcsönökre nézve ki fog­ják mondani, hogy 4% az annuitás tétele. A gazdák összes tartozásai átalakíthatók hosszú­lejáratú kölcsönökké; azok a tartozások, ame­lyek nem voltak hosszúlejáratúak, még pedig akár bekebelezett, akár be nem kebelezett tar­tozások. Adósságcsökkentés van engedve a pu­pilláris biztosítás határáig, vagyis a jelenlegi érték 60%-áig nem bántják a gazdák hitelezőit, a jelenlegi érték 60%-áig szorítják le a hitele­ket. Kimondják, hogy az úgynevezett teher­mentesítési eljárás során a bíró az évi tör­lesztést 2%-nál magasabbra nem is szabhatja

Next

/
Thumbnails
Contents