Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
Àz országgyűlés képviselőházának 18 Ô. ülése 1ÚSS május 15-én, hétfőn. 427 meg. Es így tovább; időm nem engedi, hogy ismertessem azokat az adatokat, amelyeket a Frankfurter Zeitungban, amely éppen kezeim közt van, mindenki elolvashat, akit érdekel. Meghallgatta a jó Isten a magyar független kisgazdákat, sőt Eckhardt Tibornak és barátainak küzdelmét is. Berlinben először. Mert méltóztassanak tudomásul venni, uraim, hogy most már nyugodtak vagyunk: a földteherrendezés meglesz, mert megcsinálták mások s mert amit máshol megcsinálnak, azt egy félév múlva vagy egy év múlva utána csinálják nálunk is. Csak az a baj, hogy azalatt a félesztendő vagy egy esztendő alatt rengeteg exisztencia pusztul el, rengeteg szenvedés következik be és az egész gazdasági élet továbbromlik. Mélyen t. Képviselőház! En most rövid vonásokban felvázoltam önök előtt a gazdaadósság problémájának alakulását. Méltóztattak látni, hogy mi, az agrár, magyar nemzet, az a nemzet, amelyről tegnap Gömbös Gyula miniszterelnök úr a gyárosok gyűlésén dicséretes őszinteséggel azt mondotta: «Uraim, megvallom azonban őszintén önöknek, hogy a magyar föld közelebb áll hozzám», ebben az országban a mi első, legnagyobb és legfontosabb problémánkat így kezeltük s megmutattam önöknek azt, hogy az indusztriális Németországban hogyan kezelték az agrárproblémát, ott, ahol az agrárprobléma valószínűleg nem áll olyan közel a kormány szívéhez, mint amilyen közel áll az én meggyőződésem szerint is az agrárprobléma Gömbös Gyula szívéhez, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ott alig van agrárolló! — Eckhardt Tibor: Boldog lennék, ha mi azt csinálnók, amit a németek; ha ugyanazokat az agrár-segítségeket megadhatnánk! Nincs ennek semmi akadálya!) Én itt beszédem folyamán ezt a problémát az urak előtt kifejtettem. Azt hiszem, hogy azok a tények, amelyeket leszögeztem, megcáfolhatatlanok; hogy a konzekvenciák, amelyeket levontam, más felfogású emberek számára esetleg niem helytállók, azt koncedálom, de a tényeket leszegeztem s Ítélkezni nekünk, képviselőknek nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. (Úgy van! a baloldalon.) önök számára odaát, akik a hatalom Ibirtokában vannak s akik néni mint egyesek, hanem mint párt, visszamenőleg — megmondom őszintén és becsületesen — annyi hibát és mulasztást követtek el, ütött a tizenkettedik óra, önöknek elérkezett az az időpont, amikor alkotásokkal s a nemzet javára történő ténykedéssel, hogy úgy fejezzem ki magamat, jóvá kell tenniök azt, amit e nemzet ellen az elmúlt 14 esztendő alatt vétettek, önöknek módjuk van erre, mert én aneg vagyok arról győződve, hogy a miniszterelnök úr s az a kormány, amely önöket jelenleg vezeti, jószándék, becsületesség, korrektség és jellemesség dolgában nem. hagy imaga után semmi kritizálni valót. Ha van valami, amiért én kritikával illetem e/t a kormányt, akkor az a következő. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mélyen t. pénzügyminiszter úr, ön azzal fejezte be expozéját, hogy: «Gáncs sok ért minket, dicséret kevesebb. Ennek ellenére itt állunk s tudjuk, hogy MZ, Si kritika ér minket, hogT a szükséges lendület hiányzik belőlünk.» Ezt mondotta ion, pénzügyminiszter úr. Majd azt is mondotta, hogy: «A lendület azonban helyén való lehet más körülmények között, de mues helyén annál a turistavezetőnél, aki a szikla tetején áll s kötelén ott van az a turista, akit fel kell vezetnie. Oktalan turistavezető voina az, aki ilyenkor zerge módjára az egyik szikláról a másikra ugrálna.» ön, pénzügyminiszter KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. nr, azt mondotta tehát, hogy a meggondolás és a megfontolás útján van. Ne méltóztassék azt hinnâ, hogy mi komoly emberek volnánk, ha öntől, a kormánytól, vagy bárkitől azt kívánnék, hogy amikor a nemzet érdekeiről van szó, akkioir meggondolatlan és .megfontolatlan iépé seket tegyen. Ez távol áll tőlünk. Közöttünk a különbség, mélyen t. miniszter úr. csak abban lehet, hogy mit értünk meggondolatlanság és megfontolatlanság s mit értünk meggoiuloltság és megfontoltág alatt. Azt hiszem, hogy ön valami egészen mást ért ezek alatt, mint mi. Hogy mi mit értünk ezek alatt, megmondom. Mi azt értjük higgadtság, meggotidorUag, megfontoltság alatt, hogy példának okáért Bismarck Sedan után és Königgrätz után megfogta Frigyes Vilmos és Moltke kezét s azt mondotta: «Ne tovább, ennyi elég! Ez meggondoltság. De Bismarck elindult Sedanba és elindult Königgrätzbe, s aki elindult és jártában áll meg, mert azt látja, hogy jön az örvény, az meggondolt és megfontolt. De, mélyon t. pénzügyminiszter úr, aki meg sem indul (Kun Béla: Ügy van!), csak ülve meggondolt és megfontolt, akinek meggondolása és megfontolása abban merül ki, hogy meg sem mozdul, az nem hivatkozhatik erre a nagy államférfiúi erényre. Ennek következtében arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy azoknál a kvalitásoknál fogva, amelyeket nála valóban elismerünk minden bizantinizmus nélkül, ne vesse, meg tanácsunkat, hanem tessék egy kis szelet beleereszteni a vitorlákba, tessék egy kis lendületet venni és egy nagyon lendületes miniszterelnök kormánykereke mellett ne méltóztassék nagyon megfontoltan szundikálni. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró P erényi Zsigmond ! Br. Perényi Zsigmond: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam igen érdekes és szakszerű beszédével nem foglalkozhatom, mert én egészen más témakört választottam és kevés a rendelkezésemre álló idő. Az előttünk levő állami költségvetés, amely felöleli egész állami életünk, kulturális és gazdasági életünk minden ágazatát, mutatja, hogy a inai gazdasági helyzet a mi nemzetünket milyen súlyos erőpróba elé állította. A számok beszélnek és a számok arra tanítanak bennünket, hogy nagy erőfeszítéssel, ernyedetlen munkával, kegyetlen takarékossággal talán tmeg tudunk élni ebben az országban. De kétségtelen, hogy ebből a csonka országból, a mai határokkal boldog, virágzó ország nem lehet. Éppen ezért nem lehet nagyobb és szentebb célkitűzése a magyarnak, mint az a törekvés, amely ma már kormányprogramm, hogy a gyilkos trianoni határokat megváltoztassuk. (ügy van! Ügy van!) A hála és a tisztelet érzésével^ értesültünk arról, hogy legutóbb az olaszok lánglelkű vezére és az angolok bölcs és jóságos miniszterelnöke a világbéke megteremtése végett a revízió mellett foglaltak állást. Ez az idegenből tjött nemes szózat erősíti a magyar igazságba vetett hitünket és erőt ad nekünk szenvedéseink és nyomorúságaink elviselésére. Mégsem szabad túloptimistáknak lennünk, le kell szállanunk az illúziók felhőiből a realitás biztos talajára és számot kell vetnünk az igazi lehetőségekkel, amelyek bennünket a célhoz közelebb visznek. 60 /
