Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Àz országgyűlés képviselőházának le figyelmeztette arra, hogy a clearing-rendszer rossz s ugyanakkor, ha jól emlékszem, vagy Lakatos Gyula vagy Marschall Ferenc képviselő úr felállott a túloldalon (Felkiáltások a közéven: Lakatos!) és azt mondotta, hogy a clearing-rendszer rossz. A felelet az volt, hogy «nem értenek az urak hozzá». Es tetszik tudni, mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy 1931 novemberében kötötték az első clearing-szerződést és már 1932 december 31-én a Nemzeti Bank bejelenti, hogy a clearing-rendszer rossz, ettől el kell tekinteni, mert 42 millió pengőbe került. Mélyen t. pénzügyminiszter úr, az önök jelentéséből tudom, hogy júliustól egészen decemberig, tehát hat hónap alatt a múlt esztendőben már az áruforgalomnak 47%-a a clearingen keresztül bonyolódott le, ami azt jelentette, hogyha fenntartották volna tovább, önöknek nem lett volna annyi valutájuk a Nemzeti Banknál, amennyivel a külföldi követségek kötelezettségeit, fizetéseit, vagy pedig a külfölddel szemben fennálló olyan kötelezettségeket teljesítsék, amilyenek a posta és a vasút kötelezettségei. Méltóztatnak látni, uraim, hogy önök is tévednek. De kérdezem, hát akkor, amikor mi 1931 őszén Gaal Gastonnal élünkön elkezdtük kérni önöket, hogy a gazdák terheit rendezzék, nem volt-e általános felhördülés? Nem állott-e itt fel egy esztendővel ezelőtt a derék és korrekt pénzügyminiszter és nem jelentette-e ki, hogy ő «nem az adósok pénzügyminisztere»? (Nagy zaj és mozgás a jobb- és a baloldalon.) Es, mélyen t. uraim, hol vagyunk ma? (Zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget,) Hiszen, mélyen t. pénzügyminiszter úr, már ön is kénytelen koncedálni azt, hogy az adósságrendezés szükségessé vált. Mélyen t. uraim, nem méltóztatnak emlékezni arra, ihogy 1932. májusában, — tehát egy esztendővel ezelőtt — az önök egykori nagynevű vezére, gróf Bethlen István, (Éljenzés a jobboldalon és a középen. — Egy hang a baloldalon: Még most is vezérük!) a gazdaadósságok rendezését követelte ési Debrecenben négy hónappal ezelőtt attól méltóztattak félni, hogy ő talán valami agrárdemagógiát rendez? Es hol vagyunk ina? Németország már megcsinálta — május elsejével talán már életbe is lépett — a gazdaadósságok rendezését. (Eckhardt Tibor: Teljesen kifogástalanul! Csak nálunk nincs!) Kérdezem, hát olyan ostoba emberek 'vagyunk mi, hogy nem érdemes ránk hallgatni? .Mélyen t. pénzügyminiszter úr, hát amikor itt, ebben a Házban egy, vagy másfél esztendővel ezelőtt azt kiáltottuk, hogy nem kell a külföldi adósságot fizetni, azt méltóztattak mondani Korányi pénzügyminiszterrel az élen, hogy «a pengő a magyar nemzet becsülete!» —• és engedje meg a mélyen t. miniszterelnök úr, hogy ő rá {Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) — csendet kérek, uraim — hivatkozzam tanuként arra nézve, hogy már 1930. novemberében, egy szép téli estén hármasban a miniszterelnök úr, Eckhardt Tibor és én arról beszéltünk, hogy a külföldi adósságok fizetése rövidesen lehetetlenség lesz. Ennek ellenére a Károlyi-kormány 1931. szeptemberétől 1932. nyaráig állandóan fizetett, először aranyban, azután pengőiben. Uraim! Ha ez a 100 millió pengő ma itt. volna!? (Eckhardt Tibor: Es valutában!) Nincs az a Kohn Izrael, akinek ne volna annyi tudománya, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy át lőhessen látni, hogy itt rettenetes hibákat követtek el és hogy mennyi kár, mennyi veszély, mennyi K ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 425 nyomorúság és szenvedés^ volt ezekből a túlságos nagy elméleti tudásokból lés albfoól az óriási biztonságból, amellyel azok az urak, akik az ország ügyeit intézték, előttünk felléptek. (Eckhardt Tibor: Hát még a Stillhalteegyezmények!) Mélyen t. Képviselőház! En tehát a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz visszaadreszszálom azt a vádat, hogy mi utópisták vagyunk. Nem, mélyen t. Ház, mi könyörögve kérjük önt t. pénzügyminiszter úr: tegye revízió tárgyává a nemzet érdekében felfogását, mert utópista a kormány, és ha ezen az úton mennek az urak, gazdasági értelemben katasztrófába fogják vinni a nemzetet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Van egy másik kérdés is, amelyre fel kell hívnom a figyelmet. Ezt a dolgot el fogom itt historikus formában ' mondani a pénzügyminiszter úr előtt is azt hiszem, most már harmadszor nem fog mosolyogni. Van erre még 25 percein. Megengedem, talán jobb szeretnék, ha csak öt percem volna, de már ezt a rendelkezésemre álló 25 percet ki fogqm használni. (Halljuk! Halljuk!) El fogok mondani a mélyen t. Képviselőház előtt, még pedig exegetikus módon egy dolgot azért, hogy ezzel a viviszekcióval, amelyet itt csinálni fogok, egy problémánál, igazoljam a pártot és azt a felfogást, amelyet mi Itt szinte vakmerő niódon merünk képviselni s ez: a gazdaadóisságok problémája. » T. Ház! Az első em'ber, aki a

1 gazdaadósságok problémáját felvetette, szegény boldogult vezérünk, Gaal Gaston volt. 1931 őszén már kezdett erről beszélni. 1932 májusában megmozdult a túloldal nagy tábora, még pedig egy olyan tagadhatatlanul igen eszes vezérrel élén, mint gróf Bethlen István és 1932 július 20-án — méltóztassanak a terminusokra figyelni — felállott itt Csizmadia András és előterjesztett öt kemény pontot, amelyben azt követelte keményen az agráriusok nevében a Károlyi-kormánytól, hogy azonnal valósítsa meg az első pont szerint a külföldi tartozásoknál és a belföldieknél is a kamatleszállítást, a harmadik pontban pedig azt követelte, hogy méltóztassanak a kisgazdáknak, a kisiparosoknak és a kiskereskedőknek tőkeengedményeket adni. Önök követelték ezt uraim — nem fér hozzá semmi kétely. (Zaj. — Eckhardt Tibor: Jövőre is követelni fogják!) 1932 június 20-át követőleg gróf Károlyi Gyula nyilván erősen meg lévén hatva a mögötte álló tábor meggyőződésétől, már egy hét múlva, június 27-én kibocsátott egy rendeletet ezzel a címmel: Rendelet a magyar

1 mezőgazdaságnak, az 1932/33. év folyamán nyújtandó segélyekről, megsegítésekről. Es tetszik tudni, miről szólt ez a rendelet? Arról, hogy körülbelül a 10 holdon aluli gazdák számára földadó-megtérítést fognak adni és hogy a közmunkákat 50%-kai leszállítják, de kamatredukcióról, tőkeredukcióról, á rettenetes első és a még rettenetesebb harmadik pont ellenére egy árva szó sem volt. (Felkiáltások a jobboldalon: Meg is bukott Károlyi! — Egy hang a baloldalon: De nem azért!) Telt az idő, s mivel a jó Isten igen sokszor; megsegíti az embert akkor is, amikor az ember már nem tud magán segíteni, megtörtént a következő dolog: 1932 szeptember 27-én, tehát a nagy ötnapos kardcsörtetés után pár hónapira, megjelent egy rendelet, nem ugyan Magyarországon s nem is a magyar gazdák javára, hanem megjelent egy rendelet Berlinben, amely a német gazdák számaira kimondotta azt, hogy minden német