Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
424 Âà országgyűlés, képviselőházának 1ÉÓ. ütése 19ÈÈ május 15-én, héifoű. niszterelnök úr, önnel az élünkön — mii itt» egy kis csoport — aizit mondottuk Bethlen István. grófnak: miniszterelnök úr, vigyázzon, ha ön az amortizálatlan hitelek rendszerét tovább fenntartja, önnek egy esztendő múlva a kofferjét kell vennie, é végig kell házalnia egész Európát azért, hogy egy megalázó, egy gyalázatos és uzsiorás jellegű kölcsönt kapjon a világtól, amely a. nemzetet kihúzza a sárból. — Miniszterelnök úr, emlékezik? Hiszen ön is mondta, együtt mondtuk itt hárman; harcoltunk heteken keresztül azok ellen a javaslatok ellen. És volt egy miniszterelnök, aki erre azt felelte nekünk, mélyen t. Scitovszky Béla képviselő úr kerületében, Balassagyarmaton, egy népgyűlésen, hogy a baromorvosokra pedig nem hallgatunk. (Zaj balfelöl.) Mi már, mélyen t. pénzügyminiszter úr, átéltünk egyszer egy nagy gazdasági krízist és mi azóta ebben a gazdasági krízisben, fájdalom, igazolva lettünk. Most itt állunk önök előtt és önöket kérjük arra, tegyék rekonszideráció tárgyává a felfogásukat, tegyék rekonszideráció tárgyává azt, hogy hol van az utópia, hogy fenn lehet-e tartani egy 760 milliós költségvetést, hogy nem kellene-e önnek niár hat hónapon belül egy pótlással idejönni a Ház elé, egy olyan pótlással, amelyben mi a felhatalmazást megadjuk önnek arra, hogy leszállítsa a költségvetést, mert a 760 milliós költségvetésben — és ezt a világnak kiáltom, uraim — 100 millió pengő külföldnek szóló adóssági kamattétel van. Ezt a 100 milliót már nöm fizetjük, (Egy hang a baloldalon: Elkeltjük!) nemhogy elk öltjük,, de be sem folyik; nem fizetjük. Ez a 100 millió pengős tétel olyan tétel, amelyet neimosak ma nem fizetünk, pénzügyminiszter úr, hanem holnap sem, holnapután sem és öt év múlva seim. (Ügy van! a baloldalon.) Mélyen t. pénzügyminiszter úr, tessék egy költségvetést idehozná, amelyből egyszerűen ki fogja eijteni öt esztendőre ezt a százmilliós tételt. Azt fogják mondani, hogy ez őrültség. Hát az angol kormány miért foglalkozik most azzal a tervvel, hogy az Amerikával szemben fennálló, háború idejéből való tartozásait nem fogja bevenni a költségvetésbe már a jövő esztendőre? (Gr. Hunyady Ferenc: Franciaország sem!) A francia csak néha fizeti, de az angol már azzal foglalkozik, hogy nem veszi be a költségvetésbe sem. Miért ne volna akkor nekünk jogunk ahhoz, hogy mi is azt mondjuk: az adósságtörlesztésre szükséges százmilliós tételt öt esztendőre felfüggesztjük. Nem kerül a költségvetésébe. (Eckhardt Tibor: Kötvényesíteni kell a kamatot!) Az más kérdés, hogy miképpen rendeztessék, de a nemzetnek rendbe kell jönnie öt esztendőre. Minden kritika igazságtalan, amely a pénzügyi kormányzattal szemben elhangzik, ha nem számol azizal, hogy nem lehetne-e e^zt a kérdést rendezni a mostani kötelezettségek mellett. Mélyen t. Képviselőház! Mi tehát azt kérjük a kormánytól, hogy a külföldi adósságszolgáltatást függessze fel legalább öt esztendőre és jelentse ezt be Genfben. (Jánossy Gábor: Száz évre!) Öt esztendőre jelentse be és ez lazt jeleníti, hogy öt éven keresztül módja van a pénzügyminiszternek 670 millió pengős költségvetéssel dolgozni a 770 millió pengő helyett. Ez már száz millió pengő differenciát jelent a költségvetés elkészítésénél, megnyugvást az egész nemzet gazdasági életében, nem is szólva arról, hogy ha ön mélyen t. pénzügyminiszter úr eljutott a 670 millió pengős költségvetésig, sok lehetőség van arra, hogy a 650, két esztendő múlva pedig talán a 600 millió pengős költségvetésig is eljusson és akkóí olyan megterhelést hagyjon a nemzet polgárainak vállán, amely megterhelés el is bírható anélkül, hogy ezer és ezer exisztencia elpusztulna. Mi azt kérjük a mélyen t. kormánytól, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket mi ,a költségvetéssel kapcsolatosan itt vita tárgyává teszünk, mérlegelni szíveskedjék. Mérlegelni szíveskedjék a mélyen t. pénzügyminiszter úr bármilyen módon, mert nem az a kérdés itt, hogy helyes-e a devalorizáció, igen vagy nem, hanem az a kérdés, mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy itt számolnia kell a gazdaságnak, a nemzet egész termelőképességének erőivel es számolnia kell elsősorban azzal, hogy a Nemzeti Bank mestergerendáját annyira meg ne terhelje, hogy egy szép napon ez a mestergerenda leessék és a pengő tojásra csússzék és annak héját kettétörje. Devalváció? A miniszter úr mosolyog rajta. Még magasabb és még fölényesebb mosolyokat éltünk mi már át, mélyen t. pénzügyminiszter úr! (Ügy van! Ügy van! balfetől. — Farkas István: Wekerle milyen nagy legény volt!) Én azonban csak azt szögezem le, hogy nem a devalváció itt a probléma, hanem az, hogy e mellett a rendszer mellett, amely ma itt van, nem lehet fenntartani a gazdasági rendet. Talán röviden így szögezhetem le a magam felfogását: 760—800 milliós pengős költségvetés melilett a pengőnek össze kell omolnia. (Eckhardt Tibor: Ez így van!) A pengő értékét így nem lehet fenntartani. Hogy devalváció vagy infláció útján vagy milyen egyéb úton, nem tudom, de a költségvetés kereteit le kell szállítani, mert 760 millió pengős költségvetés melletti nem a pénzügyminiszter úr, sem a világ bármelyik pénzügyi zsenije nem tudja azt megtenni, hogy ezt a pengőt egy olyain Nemzeti Bank tartsa fenn, amelynek olyan a megterhelése, mimt amilyen a mai Nemzeti Bank megterhelése és egy olyan nemzetgazdasággal, amelynek olyan irtózatos terhei vannak, mint aminő terhei vannak ima a magyar nemzetgazdaságnak. Ez volt az egyik dolog, amelyet a mélyen t. miniszter úr elé kellett terjesztenem, hogy pártunk felfogását világosan szögezzük le és ha — ne adja Isten — egyszer megint felvetődik a felelősség problémája, mi nyugodtan és tisztán állhassunk a nemzet színe előtt és hivatkozhassunk arra, hogy mi láttuk a bekövetkezendőket és kötelességünkhöz illően, nem ellenséges érzülettől, hanem a legbecsületesebb, legtisztességesebb baráti érzülettől vezéreltetve figyelmeztettük az illetékes tényezőket arra, hogy itt az egész gazdasági életnek az Achilles-sarka, egy nagy gyöngéje van és hogy itt intézkedéseket kell tenni. Arra pedig, mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy mi nem értünk hozzá, a következőket felelem a pénzügyminiszter úrnak. Igaz-e az, hogy 1931 októberében felállott itt Gaal Gaston és azt mondotta: kérek moratóriumot! 1 ? Es azt mondották, hogy ez az ember őrült, — de megadták egy félév múlva a moratóriumot. Igaz-e az, hogy 1931 novemberében felállott itt a Képviselőházban Eckhardt Tibor és azt kérte, hogy méltóztassanak a kamatokat leszállítani, a felelet pedig az volt, hogy «ez az ember nem ért hozzá» — és leszállították 1932-ben négyszer egymás után a kamatokat. (Felkiáltások a baloldalon: Későn!) Igaz-e az, hogy 1932 elején a Képviselőházban magam voltam fültanuja annak, amikor Eckhardt Tibor felállott és az akkori pénzügyminisztert à
