Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Àz országgyűlés képviselőházának 180. ülése 193É május 15-én, hétfőn; 423 észrevételezésben a következő különös dolgot írja (olvassa): «Megállapítja a bizottság, hogy a Nemzeti Bank tárcája és a bankjegyforgalom fokozódó merevséget mutat, ami különösen feltűnő az évnek olyan szakában, amelyben a normális irányzat az összehúzódás volna. Megállapítja továbbá a bizottság az emelkedő eltérést egyrészt a váltótárca, másrészt a jegyforgalom, valamint a látra szóló kötelezettségek között. Mindkét jelenség -a fennálló gazdasági nehézségekre mutat, erre utal továbbá az is, hogy a külföldi hitelezők alapjának járó hátralékok aránya folytatólagosan emelkedik. Ez az arány 1931. december 23. és 1932. március 31-ike között 2'3% volt, míg 1933. év első negyedében már 5'3%-ra emelkedett.» Minthogy a mélyen tisztelt képviselő urak valószínűleg kevésbbé tájékozott emberek s nem fogják ezt számsezrűleg úgy érteni, mint ahogy érteni kell engedjék meg, hogy most a Magyar Nem: zeti Banknak az 1932. évről szóló üzleti jelentése alapján adjam meg a részletes felvilágosítást arról, hogy [mit jelent az a kritika. amely itt van. Azt jelenti ez a kritika, smélyen i Képviselőház, hogy ezidőszerint a Magyar Nemzeti Bank 320—340 millió pengő értékű bankjegyet tart forgalomban, de neki magának ugyanakkor a váltótárcájában 440—450 .millió pengő értékű váltója van. Vagyis a Magyar Nemzeti Banknak több váltója van, mint amennyi bankjegy van forgalomban. (Gr. Sigray Antal: Előfordul!) Azt hallom itt, hogy gróf Sigray azt mondja: előfordul! Vettem magamnak azt a fáradtságot, hogy lementem a könyvtárba sa 'világ összes jegybankjainak adatait összeállítottam. Hosszadalmas lenne ennek a felolvasása (Halljuk! Halljuk! half elől.) s ezért annak, .akit érdekel, felszólalásom, befejeztével külön odaadom az összeállítást és közlöm vele az eredményt. A földkerekségén nincs egyetlen jegybank sem, amelyben ehhez hasonló állapotok volnának. Minél rendesebb egy jegybank, annál kisebb a váltótárcája; de hogy egy jegybanknak a váltó tárca ja nagyobb legyen, mint a bankjegyállománya, mélyen tisztelt uraim, az csak ott lehetséges, ahol a jegybank kezelése, ügyvitele körül, vagy pedig az egész gazdasági élet vezetése körül súlyos, nagy veszélyek vannak, ahol egy nagy anerevség jelentkezik, mint azt a külföldi, genfi szakértők állították. (Rassay Károly: Azt jelenti, hogy a hitelszervezetek elsorvadtak és a szükségletet a jegybank elégíti ki!) A Nemzeti Banknak 320 millió pengő értékű bankjegye van odakint akkor, amikor 440—450 millió pengő a váltótárcája. De milyen váltótárca? Erről a váltótárcáról nem kívánok beszélni, hiszen nem tekinthettem bele, de ha ebben a váltótárcában, — amint az nyilvánvaló, mert a jelentésben is benne van — csak magának az államnak van 24 millió pengő értékű váltója, annak az államnak, amely nem fizet kamatokat a külföldnek, t akkor megítélhetik önök, hogy az a váltótárca .milyen kereskedelmi értéket, a kereskedelimi forgalom szempontjából mekkora rugalmasságot jelent; rugalmasságot — hogy ezt a szót használjam — azért, mert a merevséget -bemutatta már az a bizottsági jelentés, amelyről beszélteim és amely Genfben kelt. Vagyok bátor az önök figyelmét egy körülményre felhívni. Abban a genfi jelentésben azt méltóztattak olvasni és hallani, hogy ott nehezményeznek egy körülményt a külföldi alap tartozásaival kapcsolatban és most ezzel együtt a következőre hívom fel a mélyén & képviselő urak figyelmét, amiről valószínűleg nem tudnak. Van a Nemzeti Bank kimutatásában egy tétel, amely így hangzik: «Különféle tartozások.» Ez a «különféle tartozások» a múlt év vé

j gén, december 31-én 200 millió pengőt tett ki. Mik azok a «különféle tartozások?» Mindjárt meg fogom mondani. A traniszferkas szávai kapcsolatban van benne 65 millió pengő, a clea; ringgel kapcsolatban 42 millió, a rövidlejáratú Stillnalte-tartozásokkal kapcsolatban 18 millió pengő, tehát összesen 120 millió pengő. Hogy a többi 80 millió pengő mi, azt nem tudom; különös, hogy a 80 millió pengőt nem tartja szükségesnek megemlíteni a Nemzeti Bank, hogy az mi. A Nemzeti Banknak van tehát «különféle tartozása» 200 millió, amely különféle tartozások — amint mondottam — ez a 120 millió pengő, még egyszer ismétlem, a következői tételekből került ki: clearing, transzferkassza és Stillhalte. Méltóztatnak-e tudni, hogy mit jelent ez? Először megemlítem a Stillhalte-t, amely a legkisebb tétel és amely csak azt jelenti, hogy azok, akiknek rövidlejáratú tartozásaik voltak, befizettek 18 milió pengőt, amely itt van pengőben az országban, a Nemzeti Banknál. Megemlítem, hogy a transzferkasszába befizettek további 65 millió pengőt és az ma is ott van a Nemzeti Banknál. Hogy teljesen világos legyen a dolog, 1932. január elsején ez a »különféle tartozások« tétele csak pármillió pengő, talán 60—70 millió pengő volt és az 1932. évben gyűlt fel körülbelül 130 millióra. Miért? A dicsőségesen uralkodott transzferalap miatt, mert az 1932. év folyamán 97 milliót fizettek be a transzferalapba, abból 35 milliót fizettek ki szelvények és kisorsolt kötvények címén, úgy, hogy maradt a végén 65 millió pengő. Itt hangoztatjuk mélyen t. miniszter úir már másfél esztendeje, hogy ezt az átkozott transzferkasszát meg kell szűntetni, mert ez a transzferkassza csak egyre jó: tönkretenni az adósokat, megmerevíteni a Nemzeti Bankot azért, hogy lehessen valami pénztárj egy ecskéket is oda becsúsztatni. (Zaj.) Gazdálkodás-e ez, mélyen t. pénzügyminiszter úr? Ha ön azoknak a tapasztalatoknak alapján, amelyeket most Genfben szerzett, végiggondolja, hogy mi lesz még 1933-ban és hozzáadja az 1932-es eredményhez, mit fog kapni? Fogja kapni azt, hogy az 1933. év folyamán a Stillhalte-vel és transzferrel kapcsolatosan befizetendő tételek emelni fogják ezt a «Különféle tartozások» rovatot és ha nem vesznek többet ezen a címen, mint a múlt esztendőben, csak 80 milliót, akkor az Ön alapja ott a Nemzeti Banknál fel fog majd ugrani 200 millióról csaknem 300 millióra! Méltóztassék csak figyelni: micsoda jó tanácsot fog kapni ön egy esztendő múlva Genfben, amikor azt fogja jelenteni, hogy sikerült a Nemzeti Bank rugalmasságát annyira fokozni, bogy íme már nem is 200, hanem 300 millió pengő erejéig érte olyan csendes gutaütésféle a Nemzeti Bankot! (Eckhardt Tibor: Előrelátható volt!) Mélyen t. Képviselőház! Mindezt azért tárom fel itt olyan nyiltan és világosan, mert kell róla beszélni, miután már van egy tapasztalat 1924-ből, amikor itt a nemzet nagy gazdasági problémáit tárgyaltuk, s a miniszterelnöki székben gróf Bethlen István ült, itt az ellenzéki padokon pedig egy kis csoport, amelynek élé» Gömbös Gyula állott, éles harcot folytatott az akkori szanálási javaslatok ellen, s akkor, mii