Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 417 szorult és közbén Európa vette át a vezetést. Nagy kérdés, ^hogy ha ebiben a nagy vetélkedésben, a japán-kínai háborúban Japán a 400 milliós óriási Kínát gyarmatosítani fogja; ha ott egy új világbirodalmat teremt mérhetetlen fogyasztó és termelő területtel^ vájjon megáll-e az ázsiai fejlődés ennek a háborúnak keretében, vájjon az a túlfűtött ázsiai kazán nem fogja-e szétrobbantani azokat a kötelékeket, amelyek ma Európához fűzik; mi lesz az európai kapcsolatokkal, a gyarmatokkal, a dominiumokkal, mi lesz Indiával, mi lesz Afrikával, mi lesz Ausztráliával és vájjon Amerika ma legyőzhetetlennek látszó határtalan lehetőségek világa meg tud-e maradni jelenlegi keretei között és jelenlegi hatalmi körében? ; '•

l *'< Amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, lehetetlen, hogy ne tekintsünk Olaszország felé is. Azt mondotta a minap mélyen t. képviselőtársam, Weltner képviselő úr, — elismerem, mély búvárkodás után és hiszem, őszinte meggyőződéssel — hogy a kapitalizmus végpusztulásához közeledünk. Ügy mondotta, hogy á kapitalizmus^ esztelenség, őrület és a magántulajdon szentsége már véglegesen megbukott. Kérdezem mély tisztelettel képviselőtársamtól: vájjon Oroszországban, ebben a százszázalékos antikapitalizmusbánt, ahol a magántulajdon igazán már a mesék világába tartozik, ahol az történt, hogy amerre az orosz gőzeke végigszántott a földön, ott az, ami alul volt, felfelé került, ami fent volt, azt lenyom tá'k. ez a vérrel írott úi alkotmány, ez az antikapitalisztikus evangélium, több kenyeret, több jogot, több igazságot, több kultúrát és több szabadságot hozott-e a világnak, mint ez a kicsúfolt, őrültnek nevezett és a véspusztúlás utolsó napjaival illetett kapitalisztikus világrend ? Általában nagyon bölcsen mondotta _ és végtelenül helyesen állapította meg a miniszterelnök úr tegnarn beszédében, hogy ennek a világnak az individualizmus, az ecyének ereje és minősége adja meg az eredőjét. Ez a természet szava és parancsa. A létért való küzdelemben az erőnek ez a versengése adja a haladást, ez adia a fejlődést és nem jutott volna a világ ennyire sem a technikában, sem a haladásnak egyéb mezőnyein, ha az emberi egyéniségekben élő, örökké mozgó, buzdító, lelkesítő, versenyre késztető erők nem hatottak volna együtt és nem. vitték volna áz emberiség útját előre és felfelé. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés.) Igaza volt abban is az igen t. miniszterelnök úrnak, hogy a gazdasági és szellemi erőket brutalizálni nem lehet; mihelyt bruta^ lizáljuk, már elvesztettük a csatát, (Ügy van! Ügy van!) mert időlegesen, pillanatnyilag, átmenetileg lehet felforgatni szentnek vélt dogmákat, lehet kétszer kettőt is parancsszóra eltüntetni a világból, lehet a jogok és kötelescégek egyensúlyát parancsszóval elfordítani és elferdíteni, de kétségtelen, hogy a természet örök narancsa, a kultúrának, az igazságnak, a szabadságnak, a jognak, a szellemnek világa és a gazdasági világ is á józanságnak, a böl; cseségnek és az igazságnak örök törvényei szerint ie-azodik. (Ügy van! Ügy van! a balés jobboldalon.) Azt mondotta Hunyady Ferenc gróf igen t. képviselőtársam, hogy a magyar politikának az kellene, hogy verbum régense legyen, hogy mozogjon. Erre azt válaszolom: igenis a magvar külpolitika mozog: mozog két .irányban, Először abban, hogy m

it cselekszünk itthon, másodszor abban, hogy mitől tartózkodunk itthoni. A magyar politika igenis napról-napra több barátot szerez, jobban megismerik a magyar géniuszt és a magyar lelket és elismerik mind több helyen és mind többen, hogy velünk szemben égbekiáltó igazságtalanság történt. (Ügy van! a jobboldalon.) Tempus est meum jus, az idő az én jogom. A mi jogunkat érleli az idő. Lehetnek országok, ahol az idő múlása nem előnyös és nem üdvös, egyrészt azért, mert elhalványítja a régi igazságokat, másrészt pedig azért, mert az időben olyan eseményeik történhetnek, amelyek utólag látszanak igazolni a régebben történt igazságtalanságokat. Hála Istennek, a magyar politikának az idő használ. Nekünk azidő értéket jelent, erkölcsi és szellemi értéket és merem állítani, — nincs okunk szerénykedni, — hogy mi ma a civilizált világ nemzeteinek élén haladunk s trianoni nyomorúságunkban, szegénységünkben és kifosztottságunkban büszkén elmondhatjuk az egész világgal szemben, hogy nincs ország sehol sem ezen a földön, ahol több szabadság, több jog, több kultúra, több emberség, több igazság és törvény volna. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! ízlésem tiltja azt, hogy idegen területekre kalandozzam, (Helyeslés a jobboldalon.) de annyit szabad és lehet mondani, hogy a magyar sorsot a magyar igazság és magyar érdekek szerint kell elbírálni. Minket ne azonosítsanak senkivel és ne kapcsoljanak senkiihez. (Helyeslés.) A mi világunk egy külön világ, a mi ezeréves történetünk egy önálló valami a világon, és ha visszatekintünk a múltba, megállapíthatjuk, hogy minden időben, amikor az úgynevezett művelt Nyugat a mi vérünk bástyája mögött fejlődött és gazdagodott, ez az ország a maga szegénységében és elnyomottságában mindig küzdve, mindig harcolva és mindig vérezve^ megőrizte az igazi kultúrának, az igazi emberségnek, az emelkedettségnek legmagasabb mértékét, s lerongyolódottságában és szegénységében is büszkén tekinthet a világtörténet ítélőszéke elé, mert minden időben maÍpyar maradt, magyarnak lenni pedig egyet jeent az igazsággal, a szabadsággal, a böleseséggel és a jósággal. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Nagyon helyesen jegyezte meg Éber Antal igen t. képviselőtársam, hogy nem a gazdasági liberalizmus, hanem a kollektivizmus rontja a gazdasági helyzetet és a gazdasági helyzet javulásának ez áll útjában. A kollektivizmus nem magyar találmány, nem is szabadságos és haladó korok találmánya^ A kollektivizmus akár jobbfelől, akár balfelől jön, mindig fenyegető veszedelem, mert falanszterre vezet, (Ügy van! jobbfelől.) elnyomja az egyén értékét, az egyén érvényesülését, tömegszámmá, statisztikai adattá és géppé süllyeszti az embert, már pedig az emberi élet hivatása nem ez. (Kabók Lajos: Hát most mi az ember? Tetszik-e tudni?) Mélyen t. képviselő úr, hogy mi az ember, az mindig egyéni dolog. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Vannak emberek, akik a maguk világának művészetével, tartalmával és ékességeivel nagy értéket és díszt képviselnek a világon. (Kabók Lajos: Vannak emberek, akik éheznek!) Vannak emberek, akik a maguk negatívizmusával, szegénységével csekély jelentőségűek az életben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Ka

7 bók Lajos: Vannak éhező tömegek!) Mindig is voltak, mélyen t. képviselő úr! Ha végig mél-