Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

418 Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. tóztatik menni a világtörténelmen, már Menenius Agrippa korában és az ókorban is fog találni_ szegényeket és lehet a találmányok csodavilága, feltalálhatjuk a repülésnek, a technikának, el nem képzelt meséknek valóraválását, olyan világot, amelyben ne legyen valaki, aki éhezik amelyben mindenkinek mindenre legyen és mindenből elegendője legyen, még Morus Tamás «Utópiá»-jában sem találhatunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Nem jól van, de így van! — Farkas István: Dicsőítsük a kapitalista rendet! — Simon András: Sokkal okosabb, amikor nembeszél! — Elnök csenget.) De nem is kell olyan messze visszamennünk. Ezelőtt 14 esztendővel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven. — Szilágyi Lajos: 1918-ban!) amikor «minden a mienk» volt, még annak sem volt semmije, akinek mindene volt, mert a gerstli és a tökkáposzta^ mégsem jelentheti az emberi gazdasági fejlődés zenitjét. (Farkas István: Ma ínég gerstli je és tökkáposztája sincs nagyon sokaknak!) Nem azért pusztultak el az emberiség legjobbjai vérpadon és a népek milliói a harcmezőkön, hogy az legyen az ideál, amit elfelejteni méltóztatnak akkor, ha más uralom keretében keletkezett, de számon kérnek akkor, amikor — merem állítani — ma viszonylagosan több embernek van kenyere^ mint akkor volt. Arra pedig nem is kell rámutatnom és nem is kell azt bizonyítanom,

( hogy joga és kulturális szabadsága bízón vára jóval több van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T- Képviselőház! A vita során egyik mélyen t. szónok azt vetette a miniszterelnök úr szemére, hogy ma elmegy az Omke-hez, holnap az Omge.-hez, majd megjelenik a Nemzetközi Vásáron — tegyük hozzá, közben^ a Gyosz.-ban is volt — és ellentmondásnak látja az illető képviselő úr, hogy -a miniszterelnök úr mindegyik helyen kijelenti, hogy az a gazdasági ág, amelynek keretében nézetét kifejti, közel áll szívéhez és a nemzetgazdaság „fejlődése szempontjából igen nagyjelentőségű. (Kabók Lajos: Mindenkinek igazat ad!) Éppen ebben van igaza, mélyen t. képviselő úr! (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Akkor nem volna igaza a mélyen t. miniszterelnök úrnak, ' ha egyik gazdasági ágat szembeállítaná a másikkal, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ha azt mondaná, hogy az egyik elsőszülött testvér, a másik mostoha, ha azt vitatná, hogy ezen a földön csak az egviknek, vagy a másiknak van létjogosultsága. Ezzel szemben abban van igazsága, hogv hangoztatja a gazdasági ágak egymásrautaltságát {Ügy van! Üffy van! jobbfelől.) és azt a szolidaritást, amely az igazság parancsa és a magyar élet kategorikus imperatívusza. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A nemzeti egység nem üres szó, a nemzeti öncélúság pedig eleven, élő tartalom. Mit jelent a nemzeti öncélúság? Azt, hogy minden kérdést a magyar nemzet szempontjából kell elbírálni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) • Ami üdvös a nemzetnek, azt el kell fogadni egészen, (Űf*y van! Ügy van! jobbfelől.) ami ártalmára válik a nemzeti géniusznak, azt vissza kell utasítani, nehogy gyöngítse, vagy megfertőzze a magyar gondolatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A nemzet örök cél, nem emefer változó valamii. (Ügy van! Űoy van! jobbfelől.) De öncél is a nemzet. Jelenti azt, hogy ez a nemzet kelet és nyugat találkozása helyén, ezer esztendő «linden küzdelme által (megszentelt földjén, ebben a geográfiailag és kulturálisan csodás egységben a maga természetes adottságaival, a maga nemzeti sajátosságaival, gondolati ritmusával, érzelmeinek egyéniségével, békében türelmesen, háborúban hősiesen, a másét nem bántva, a magáét nem hagyva, Istennel szemben alázattal, emberrel szemben emelt fővel, múltjához ragaszkodva, jövőjét megépítve az ő ősi földjét tovább beikében művelhesse és kulturális, szellemi és erkölcsi vezetését háboríthatatlanul gondozhassa és növelhesse ősei földjén. Ez a nemzeti öncélúság. (Tetszés a jobboldalon.) Minden, ami ennek megfelel, a magyar politikának és a magyar életnek szerves része, mindent, ami ennek ellentmond vagy ártalmas, ki kell törölni a ma_gyar közéletből és a magyar magánéletből. (Élénk helyeslés.) Igenis, állandó küzdelmet és meg nem szűnő harcot folytatunk területi integritásunkért. A magyar revízió a magyar életnek dogmája. Minden kérdés ebbe torkollik, mint a folyamok a tengerbe, mert innen ered minden bajunk, mert egy megnyomorított, megcsonkított, elszegényített!, megcsúfolt ^ ország vagyunk. Majd a történelem meg fogja valamikor írni, felülemelkedve a pártegyoldalúságon, igazságosan és tárgyilagosan: Isten csodája, hogy ez a nemzet trianoni határai között az ő szegénységében, üldözöttségében, elhagyottságában és nyomorúságában nemcsak megmaradhatott, hanem büszkén és felemelt fejjel tekinthet világszerte. Csak az az őserő, amely a magyar életet adja, tudja ezt, ha nem is megmagyarázni, hanem valahogyan szemléltetni. Ez a világ legnagyobb csodája! (Úgy van! Ügy van!) Mint a magyar revíziós ligának egyik szerény munkása jóleső elégtétellel állapíthatom meg, hogy a magvar revízió munkája, hála Istennek, sikeresen halad előre. Sajnálom, hogy nincs itt Eckhardt Tibor képviselő úr, akinek óriási horderejű munkáját, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) amelyet különösen Amerikában folytatott, ahol 50—60 előadást

1 tartott és külföldön egyebütt is sokhelyütt, itthon is, nagy szeretettel, önfeláldozóan és fáradhatatlanul, a legmelegebben és a legőszintébben meg kell köszönnöm. (Helyeslés jobbfelől.) A magyar revízió munkája halad előre — elsősorban ezt kell említenem — Itáliában, ahol a magyar nemzet nagy barátja, Olaszország lánglelkű politikai vezére a trianoni szerződésre elsősorban 'mondotta, hogy szerződések nem tarthatnak örökké és megadta nekünk az erkölcsi támaszt, megadta azt a szárnyat, azt a lendületet, azt a bizalmat és hitet, hogy nem állunk a mi jogfosztottságunk fölötti keserűségünkben egyedül, van már, aki meghallgasson és bennünket ^ nagy erkölcsi erejével támogasson, Anglia és a művelt világnak sok országa előbb csak társadalmilag, lassan-lassan azonban hivatalosan is a magyar ügy barátai közé szegődött. Amit a miniszterelnök úr tegnap kiemelt, hogy ima már Benes külügyminiszter úr és Tituleseu külügymllnis'zter úr is beszélnek a kérdésről, szóval már nem tartják képtelenségnek és nem állítják, hogy nem is vitatható: óriási előrehaladást jelent a revízió kérdésében. Szerény nézetem az, hogy a miniszterelnök úr ezzel az ő finom, egyszerű, rövid megállapításával igen nagy perspektívákat nyitott meg. Az a «találkozunk a zöldasztalnál» egy nagy európai gondolatot jelent és azt hiszem, hogy ez az invit és feltételezés nem fog hatás nélkül ma!