Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
41.6 Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hétfőn. kálási munkálatainak továbbfolytatására. Ez igen furcsa jelenség és ez a furcsa jelenség magyarázatra szorul. Azt kell kérdeznem, hogy vájjon mit csináltak azzal a 92 millió pengővel, amit elég busás kamatok mellett annakidején, ezelőtt hat esztendővel igénybevettek, amelyért a kereskedelemügyi miniszter úr annakidején igen dörgedelmes beszédet vágott itt ki a Ház előtt és annakidején (Peyer Károly: Evi egymillió pengő deficit!) hangoztatta, hogy milyen fontos és szükséges ennek a munkának elvégzése. (Peyer Károly: Egymillió pengő deficit évente!) 1927. február 23-án interpellációt mondottam már ebben a kérdésben és akkor a kereskedelemügyi miniszter úr, Herrmann Miksa volt miniszter úr, (Zaj a szélsőhaloldalon.) aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, többek között azt mondta (olvassa): Azt hiszem, hogy ez az az út, amelyet én választottam, s amelyért vállalom is a felelősséget, a kormány intencióinak is megfelel, annyiban, hogy egészen világos dolog, hogy az ilyen kérdéseket másképpen, mint megfelelő előkészítés, letárgyalás, ankétozás nélkül megoldani nem lehet. Ez meg is történt, de teljes lehetetlenség, hogy, mint a betegek lázáról, mindennap egy kommünikét adjunk ki, hogy ma milyen részletnél tartunk és milyen eszmék vetődnek fel. Ez tiszta lehetetlenség. A kormányzás magában foglalja azt a fogalmat, hogy bizonyos intézkedéseket meg kell tenni. Ezekért a kormány vállalja a felelősséget és a kormá/iyuak azon az utón kell haladnia, amelyet azért tart jónak, mert ezt az utat az ő felelősségével fedezni tudja. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Pèy er Károly: Felelősség? Hol sràiïl) Az 1924-ben Londonban megtartott energiagazdasági kongresszus adott impulzust arra, hogy az angol elektrotechnikai ipar érdeklődni kezdett a magyiar elektrifikálás iránt és akkor egy Sir Gerard Talbot nevű úr jelentkezett és abban az időiben kiderült, — mondotta a miniszter úr — hogy ha körülbelül egyforma mértékben részesül azi angol és a muagyiar gépipar é«t az összes többi munkát természetesen tisztán a magyar lipar számára tartjuk fenn, akkor ezek között a keretek között már annyi munkát adunk, hogy ez évekre foglalkoztatíhatja az^ érdekelt iparok nagyrészét. Azonkívül számításba kell vennünk még azt is, hogy például a lokomotívokat oly gyorsan kell elkészíteni, hogy a programra megvalósítása esetén a lokomotívok egy részét külföldön kell készíteni, (Malasits Géza: Négyet megcsináltak! — Mozaás a szélsőbaloldalon.) Igen sajnálom!, hogy beszédidőm lejárt. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Igen érdekes részleteket akartam volna errevoniatkozólag elmondani, de nem akarok a házszabályokkal, sem az elnöki intézkedésekkel szembekerülni, éppen ezért rövidre fogom mondanivalóimat és ismételten csak »azt mondom, hogy a volt kereskedelemügyi miniszter úr eddig felolvasott válaszából is az derült ki, hogy annakidején sürgősnek, három év alatt minden körülmények közlött elvégzendőnek tartották a vasútelektrifikálási munkálatokat. S amikor én megmondottam, hogy nem kell (azokat három év alatt elvégeznünk, lehet az öt-hat év is* nincs sehol sem előírva, hány év alatt kell elvégezni, akkor a miniszter úr közbeszólt, hogy: a kamatokat azonban fizetni kell. ïte ma itt viagyunk, hosry a munkálatok megkezdése után hat esztendővel, az egész összeg igénybevételével a munka fele sincs elkészítve, a felvett összeg után a kamatokat fizetni kell. (Peyer Károly: Evi egymillió pengő deficit!) Hogy hová tették ezeket a pénzeket, ez a kérdés*, igenis, tisztázásra szorul és ezért a kérdésért felelniök kell azoknak, akik annakidején — mint ahogy a miniszter úr Válasza is kifejezésre juttatta — felelősséget vili 1 í\ W Í\ K T. Képviselőház! Ezek után ia kormány iránt nem tudok bizalmat tanúsítani, mert sem a költségvetésben nem látom azokat az intézkedéseket, amelyek a legnagyobb éa a közgazdasági életet legkatasztrofálisabban veszélyeztető kérdések enyhítésére szolgálnának, de nem látom egyébként sem a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyek megnyugtatóak lennének. Éppen ezért a kormánnyal szemben bfizahnatlansággal viseltetem és a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — À szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Dési Géza! Dési Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy mint a régi tradícióknak hűséges őrzője és követője, őszinte elismerésemnek adjak kifejezést a most folyó költségvetési vitával szemben. Jó lélekkel állíthatom, hogy ez a költségvetési vita magas színvonalával, komoly tárgyilagosságával, a kérdések beható, emelkedett megvitatásával méltóan sorakozik a legszebb idők költségvetési tárgyalásaihoz- (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Különösen jól esik hangoztatnom s mint a kormánytámogató pártnak szerény tagja, kötelességemnek tartom kimondani, hogy a mélyen t. ellenzék ebben a vitában, habár ragaszkodott külön elveihez és programmjához, (Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk!) mégsem tekintette az ellenzékieskedést öncélnak, nem bocsátkozott szélsőséges kritikákba, hanem a kérdések tárgyilagos, helyes, bölcs, őszinte megvitatásával^ hozzájárult ahhoz hogy a magyar politika^ irányvezetését komolyan, elfogulatlanul elbírálhassuk. (Helyeslés.) A régi szó azt tartja, hogy nem jó nehéz időkben kortársnak lenni. Ha visszatekintünk a közelmúlt esztendőkre; ha a mai világhelyzetet tekintjük és ha abba a jövőbe tekintünk előre, amelynek küszöbén állunk, akkor ennek a régi szónak igazságát feltétlenül tapasztaljuk. TTnvin QH — mint a görög közmondás mondia : minden mozog. forog, nyüzsög, változik, az egész világ képe izgalmai és nyugtalanságot mutat, ront vagy javít, de nem pihen. Mint a közelgő tavasz küzd a múló téllel, úgy verekszik és viaskodik ez a közelgő I új világ a régivel. Nem azt bizonyítja ez, mintha az új világ jobb lenne, mint a régi volt, de kétségtelen, hogy minden vaiúdik s egészen új területi, eszmei, földrajzi térképek vonalai integetnek felénk. Valahogyan meg kell éreznünk, hogy ez a világ úgy, ahogy ma van, nem fog ígv megmaradni s mélyreható változások küszöbén állunk. Hogv a nagy történések közül csupán eeryet ragadlak ki: előttünk zailik le a japánkínai háború. Olvan nagy kérdés ez. hofrv egvmagában is mély gondolkodásra késztet. Itt nem valami vicinális torzsalkodásról, sem atyafiaknak fegyveres vetélkedéséről VPTI SZÓ, hanem kele+« r > végesen k 0 ! fel a n»p. Valahogyan úgy látjuk, hogy Ázsia, amely világrész nemrégen, csak néhányszáz éve — és a történelem örökkévalóságában uéhányszáz esztendő úgy lepereg, mint a homokszem a homokórán — még a világpolitika vezetője volt, vissza-
