Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 18 sokféle szempontból, mert az áruszállítás gyorsabbá válik és a személyzet szolgálati ideje megrövidül. Berlin és Köln között közlekedik egy gyorstehervonat, amely a D- vonatok számára megállapított gyorsasággal közlekedik. Ez a vonat Charlottenburgból indul el, azután megkerüli Berlint és az összes pályaudvarokról felszedi az expresszárut, 12 órakor mégegyszer érinti Gharlottenburgot, felszedi az utolsó negyedórában érkezett árukat és reggel 7 órakor Kölnbe érkezik. Így a Berlinben éjjel 11 órakor feladott áruk reggel 8 órakor már Kölnben, rendeltetési helyükön

r vannak. A német államvasutak 500 millió márkát költöttek erre a célra, 1928 végén a megtakarításból már az egész beruházási összeg visszatérült és 1929-től kezdődoleg ^ évenként 130 millió márka megtakarítás származik e fékberendezésből. A munkanélküliség csökkentése szempontjából rendkívül fontos, az Államvasutak számára pedig az üzletvitel szempontjából elkerülhetetlenül szükséges ez a régóta húzódó, megkezdett, de most szünetelő munka elvégzése, a többi szintén fontos rekonstrukciós munkával együtt, mert 1914 óta nagyobb államvasúti beruházási munka nem volt, miért is a vasút eléggé leromlott állapotban van. Sínhálózata, biztosítóberendezése egyes vonalakon valósággal veszélyes állapotban van. Vagónparkja, a gyümölcs-, hús- és élelmiszerszállítókocsik kiegészítésre szorulnak és számos rekonstrukciós munka vár elvégzésre. (Mai as its Géza: A vagonokon minden vasdarab külön csörömpöl már!) A munkanélküli s ég csökkentését sokféleképpen lehet elősegíteni. Igen sokszor egyetlen fillér pénzáldozat nélkül is lehet állami beavatkozással szaporítani a munkaalkalmakat. Helyeslem mindazokat az adókedvezményeket, amelyek bizonyos meghatározott munkálatok elvégzése ellenében járnak. Amint adókedvezményt lehet nyújtani — nagyon helyesen — a hazai szén használatára alkalmas központi tüzelőberendezések létesítése után, éppúgy gondoskodni kell az ilyenfajta kedvezmények kiterjesztéséről, mert ezek mind a hazai mmnkaalkalmakat szaporítják, miért is alkalmasak a munkanélküliség enyhítésére. Legyen szabad ez alkalommal rámutatnom olyan munkametódusra, amely szintén alkalmas a hazai munkaalkalmak szaporítására, de egyben lényeges mennyiségű külföldi nyersin'yag és félkészáru bohózata>lát lehet ezzel elmellőzni és külkereskedelmi mérlegünket megjavítani A lakóházak és középületek úgynevezett tetőszékanyaga ezidőszerint legnagyobbvészben fáhól van és csaik igen csekély

1 mértékben készítik a tetőszék anyagát vasból, pedig ez azt jelenti, hogy a szükséges faanyagot külföldről. Csehszlovákiából, Romániából kész vagy félkész állapotban kell behozni, aminek következtében a feldolgozásra vagy kiegészítésre szükséges munkát külföldön végzik el, ezenfelül a behozott anyagért nagymennyiségű idegen valutát kell elhasználni ebben a valutaínséges időben. Mindezeket pedig el lehetne kerülni, a külföldön elkészült munkálatokat a hazai munkások részére lehetne biztosítani, az idegen valuta használatát pedig el lehetne mellőzni. Egynéhány számadatot vagyok bátor idetájrni a Ház elé annak bizonyítására, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a tetőszék vasanyagból való készítése milyen előnyös volna a hazai állapotok javítására. Egy négyülése 1933 május 15-én, hétfőn. 415 zetméter fapadlással összeépített tetőszék faanyagból 10 pengőbe kerül. Ebből a hazai munkadíj és a fuvardíj összesen 1"75 pengő, külföldre kell adni faanyagért 8*25 pengőt. Ugyanez a tetőszék vasanyagból, de tűzveszélymentes padlással betonból, amely sokkal, de sokkal értékesebb, mint a fapadlás, belekerül 13 pengőbe. Ebből a faanyag értéke 1 pengő, vasérc és koksz összesen 60 fillér, tehát külföldre megy 1*60 pengő és a hazai munkaalkalmak szaporítására ittmarad minden négyzetméter tető után 11*40 pengő. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi nagyarányú építőipari pangás dacára is évenként körülbelül 1 millió négyzetméter tetőszék készül az országban, ez azt jelenti, hogy a faanyagból készült tetőszék 10 millió penrgő értékű, amelyből idehaza marad munkára 1,750.000 pengő és külföldre megy 8,250.000 pengő. Ha a kormány kibocsát egy rendeletet, amelyben adókedvezményben részesíti a vasanyagból készült tetőszék tulajdonosait, akkor a helyzet a következőképpen alakul: 1 millió négyzetméter tetőszék vasanyag ból 13 millió pengő. Ebből faanyagra, vas

: ércre, kokszra 1*6 millió pengő esik. A hazai munkaalkalmak szaporítására tehát bentmaradna az országban 11'4 millió pengő és minden háztulajdonosnak a többletkiadása megtérülhet az adókedvezményből és sókkal értékesebb tiűzveszélymentes betonfedelű tetőszékszerkezete van. Ha az építkezés megindul, akkor három-, négy-, ötszöröse, vagyis 50—60 millió pengő jutna a munkaalkalmaik szaporítására; külföldi faanyagért pedig nem kellene 40—50 millió pengő idegen valutát kiadni. Ez a munka a gyáriparnak, a kisiparnak, fővárosnak és vidéknek egyaránt munkaalkalmat jelent és az állam pedig adókedvezmény fejében kereseti, forgalmi és fogyasztási adó révén bőségesen kárpótolva van. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) E téren az államnak és városoknak kellene jó példával előljárniok. Szomorúan állapíthatjuk meg azonban, hogy a főváros például a városszéli telepítési munkálatoknál, amelyben 60 ház került kivitelre, összesen csak két házat építtetett ilyen vashói készült tető székkel és éppen ennek az intézkedésnek következtében csak ennél az egyetlen közületi munkánál nem kevesebb, mint 70.000 pengő értékű faanyagot kellett külföldről behozni. Ilyen dolgok elkerülésével és az említetthez hasonló intézkedéseknek egész sorával lehetne ezen a borzasztó kétségbeejtő helyzeten segíteni. Itt a vasútelektrifikálás kérdéséről is kívánok néhány szót szólni. A pénzügyminiszter úr egyik nemrégen elhangzott expozéjában, midőn a kölcsönökről, végrehajtandó beruházásokról szólott, többek között azt mondotta, hogy a vasút-elektrifikálás továbbfolytatására 4,400.000 pengőt fognak igénybe venni a transzferalapból. Ez a bejelentés számomra igen nagy meglepetést jelentett, és pedig azért, mert ennek az egész vasút-elektrifikálásnak munkáját esztendők óta figyelemmel kisérem és nagyon jól tudom, hogy annakidején a Talbot-kölcsön útján 92 millió pengőt vettek fel Angliából arra a célra, hogy a vasút-elektrifikálási és az ú. n. Talbot-centrále munkálatait elvégezzék. Es most a vasútelektrifikálás munkálatai 50 százalékban sincsenek elkészítve, a tervbevett lokomotivoknak csak egy tizedrésze készült el, az egész kölcsönt igénybevették és mégis újabb kölcsönt akarnak igénybevenni a vasút elektrifi-