Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
4Í4 Àz országgyűlés képviselőházának 180. ülése 1933 május 15-én, hetfon. randóságokat több ízben, úgyszólván állandóan csökkentik. Napjainkban már nem is keresnek indokot helytelen elgondolásaik végrehajtására, mert az elbocsátás rémének állandó ébrentartásával letörték az ellenállási akaraterőt, aminek következtében olyan szégyenteljes munkabéreket, fizetéseket ^ állapítottak meg úgyszólván vonalszerűén, hogy azok a legprimitívebb emberi megélhetésre sem elegendőek. (Buchinger Manó: Mi legyen így a kereskedelemmel?) A kapitalisták szemérmetlen ténykedései miatt ma már a dolgozók tekintélyes része is éhezik és nyomorog, mert a munkabérek leszorításán kívül el kell szenvedni ök a munkaidő lecsökkentését és a folytonos szertelen szabadságolásokat is. Ebbe a mérhetetlen kizsákmányolásba a kormánynak és a törvényhozásnak kellene beleszólania és megakadályoznia a dolgozók tönkretételét és a kapitalisták indokolatlan harácsolását. Az intézkedéseknek kétirányúaknak kellene lenniök. Egyrészt törvényhozásilag szabályozni kell a maximális munkaidőt, amelyet legfeljebb heti 40 órában volna szabad megállapítani, másrészt a munkabért is törvényhozási úton kell szabályozni és a normális emberi megélhetést biztosító munkabéreket kell törvényhozásilag megteremteni. Ügy hiszem, felesleges beszélnem a 20—30 filléres szakmunkás-órabérekről, a havi 50—60 pengős tiszt viselői fizetésekről és a 8—10 filléres óránkénti nőmunkás-bérekről, vagy a 60—80 filléres, vagy legfeljebb 1 pengős mezőgazdasági napszámbérekről, mert mindezek annyira nyilvánvalóak, hogy az egész ország lakossága által tudott tények. A munkaidő szertelensége közismert és ez a kérdés is rendezésre szorul, mert tömegével találni üzemeket, műhelyeket, ahol a munkaidő hetenként 16—24—32 óra, sőt kéthetenként hívják be a munkásokat 16—24 órai munkaidőre, ezzel szemben vannak üzemek, műhelyek, irodák, hivatalok, ahol a munkaidőnek nincsen határa, mert a kapitalisták tetszés szerint használják fel ia munkásokat és alkalmazottakat heti 60—80 órai, sőt még azon felüli munkaidőre is. Amíg tehát ,a munkások és alkalmazottak tízezrei évről-évre munka nélkül tengődnek, addig akadnak munkások és alkalmazottak, akiket határnélküli munkaidőre tízezrével használ ki a kapitalizmus. Ennek az. igazságtalan és kegyetlen állapotnak véget kell vetni. Ha a miniszterelnök úr komolyan testvéreinek akarja tekinteni a kizsákmányoltakat, akkor elsősorban ezen az állapotom kell segítenie, mert munkanélküliek hatalmas táborában éppúgy, mint a dolgozók tömegeiben egyaránt gyűl, szaporodik az elkeseredés és nem lehet tudni, mikor, milyen formában robban ez ki. A kapitalizmust óhajokkial —i amint ezt a miniszterelnök úr a közelmúlt hetekben tette — nem lehet eltéríteni mohó proifitszerzŐ ténykedéseitől, hanem csak erélyes törvényhozásig intézkedésekkel, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyek védik a kizsákmányoltakat a kapitalizmus pusztító túlkapásaitól. Ezeknek az állapotoknak vázolása után rá kell térnem arra, hogy a kormány milyen intézkedéseket tett a munkanélküliséggel szemben és milyen intézkedéseket tett a munkaalkalmak szaporítására. A munkanélküliség enyhítése, illetőleg a munkaalkalmak szaporítása érdekében sokkal, de sokkal többet kellett volna tenni a kormánynak, mint amennyit ezen .a téren tapasztalni lehet, mert az a mérhetetlen nyomorúság, amely a munkanélküliek körében uralkodik, ezt minden körülmények között megkívánja. A munkanélküliséget mindenütt és mindenkor állami és városi, általában közületi beruházási munkáliatokkal enyhítették. A fokozódott munkanélküliség ellenére a kormány a tárgyalás alatt levő költségvetésben beruházásokra a közigazgatásnál 19,236.500 pengőt irányzott elő szemben a multévi 21,283.800 pengőivel, az üzemeknél pedig 9,875.000 pengőt szemben a multévi 6,440.000 pengővel, vagyis összesen es kereken 29 milliót a multévi 27 millióval szemben. Azonban hol vagyunk a multévi állapotokkal szemben 1 ? Éppen ezért ez a legkevésbbé sem mondható kielégítőnek, még akkor sem, ha hozzászámítjuk a pénzügyminiszter úr egyik: közelmúlt időben elmondott expozéjában bejelentett 15 millió pengős, kölcsönökből végrehajtandó beruházásokat. Mert figyelembe kell venni, mi történt az elmúlt esztendőkben. 1928/29-ben a rendes költségvetési beruházás 50,933.040 pengő volt, a népszövetségi kölcsön maradványából 39,300.000 pengő, az 1927/28. évi költségvetés maradványából 90 millió pengő, összesen tehát 180 millió pengőt fordítottak beruházásokra. Ugyanezeken a címeken 1924/25-ben 69 milliót, 1925/26-ban 224 milliót, 1926/27-ben 175 milliót, 1927/28-ban 258 milliót; ezekhez hozzávéve az 1928/29. évi 180 millió pengőt, öt év alatt összesen 906 millió pengőt fordítottak beruházásokra, ami évi átlagban 180 millió pengőt jelent. Ezzel szemben a tárgyalás alatt levő költségvetés összesen csak 29 millió pengőt irányoz elő beruházásokra, a felfokozódott nagyarányú munkanélküliség ellenére. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Itt kell megemlítenem, hogy a népszövetségi kölcsönből, amely 250 millió aranykorona volt, csak 70 millió aranykoronát használtak fel az állami költségvetés félrebillent egyensúlyának helyreállítására, a többig összeget pedig mind beruházásokra használták fel. (Malasits Géza: Persze, láthatatlan beruházásokra! — Peyer Károly: Tizenhat csendőrlaktanyát építettek! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt kell megemlékeznem arról is, hogy a pénzügyminiszter úr annakidején kijelentette, hogy megállapodás történt a Nemzetek Szövetségével, hogy amikor a helyzet megfelelő lesz, alkalmat fognak adni az Államvasutaknak kölcsön felvételére, hogy a régóta húzódó rekonstrukciós államvasuti munka megvalósulhasson, hiszen a magyar gazdasági élet és az államvasutak leromlott állapota már régóta sürgeti ezeknek a beruházási munkáknak elvégzését. Az Államvasutak igazgatósága annakidején két alternatívát dolgozott ki; eredetileg 500 millió pengő volt beállítva erre a célra, s ezt később 128 millió pengőre csökkentették. Ebből az összegből motorkocsik, személykocsik, vasúti biztosító berendezések, műhely-rekonstrukció és az úgynevezett Kunze—Knorr-féle fékberendezés költségei fedeztettek volna. A Kunze-Knorr-féle tehervonati folytatólagos fékrendszernek az az előnye, hogy az eddig 30 kilométer sebességgel járó tehervonatokat 60 kilométeres sebességgel lehet járatni. Ezáltal igen nagy előny származik a vasútra
