Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Àz országgyűlés képviselőházának 1ÉÖ. ülése Î93S május Î5-ên, hétfőn. m polgári vendéglőben kaptak ebédet: nőtlenek 360-an, s ugyancsak polgári vendéglőben^ segédmunkások 708-an. A segélyezettek száma is megindult az inségmunka. Napi nyolcórai meg azonban a segélyezés ezeknél? Az egész téli idő alatt a segélyezettek háromszor .kaptak természetbeni csomagot, amelyben volt 2 kg. főzőliszt, 20 dkg. zsir, 1 kg. bab, 10 kg. burgonya és 3 mm. szén, s amelynek értéke összesen 7 pengő 26 fillér volt. Ezért a természetbeni segélyért inségmunkát kellett végezni a segély összes értéke erejéig, amíg azonban a természetbeni csomagok értéke fel volt értékelve, addig a végzett munka le volt értékelve napi 2 pengőre. A polgári konyhában a nőtlenek havi ebédjének értéke 12 pengő, a népkonyhai ebéd értéke havi 6 pengő volt. De a dolgozók munkabéréről is lehet beszélni, amelyek lehetetlenül alacsonyak. Az építőiparban 30—40—50, legfeljebb 60 fillér az óránkénti bér, de a faiparban 18—20 filléres órabért is fizettek télen a szakmunkásoknak. A pincérek közül számosan vannak, akik borravalóért dolgoznak, a földmunkások pedig napi 1 pengő, de legfeljebb 1 pengő 50 fillér napszámért dolgoznak. (Propper Sándor: Ebbe bele kell pusztulnia nemcsak a népnek, de az országnak is.) T. Ház! Es most tekintsünk egy kicsit a Dunántúlra, ahol egyre nő a segélyre szorulók száma. Szombathelyen novemberben még csak 874 Ínséges család volt, azonban decemberben ez a szám 1050-re, márciusban pedig 1200-ra emelkedett. A családtagokkal együtt 5136 ínséges volt. A város lakosságának tehát egynyolcadrésze eltartásra szorul. Az Ínséges családok adóssága 157.000 pengő. Ebből több mint 36.000 pengő lakbéradósság. Az Ínségesek nyomorát mutatja az is, hogy az 5136 ínségesnek összesen csak 2364 ágya van. A kisiparosok és a kiskereskedők nyakig úsznak — csodálatos, nem az adósságban, hanem a hitelezésben, ök hiteleznek a szegény munkanélkülieknek, mert senki se tud fizetni. Munka az egész városban nincs. A város költségvetésében elő van irányozva egy 80.000 pengős közmunka, a város polgármestere azonban nem akarja ezt a munkát kiadni, mert azt mondja, hogy ha kiadja, akkor nincs pénze a köztisztviselők fizetésére. A munkanélküliek folyton járnak a városházára munkát kérni, és ezért úgyszólván állandó a rendőri készültség a városházán. A munkáltatók pedig kihasználják a helyzetet s a munkabérek a szakmunkásoknál 14 fillértől legfeljebb 60 fillérig terjednek. Szombathelynek volt két gyára: az egyik a motor- és gépgyár, a másik a Poól-féle gyár, de ezek mind csak a múlt emlékei már, — megszűntek. Es ez a tény a várost igen erősen sújtja. A természetbeni adományokért munkanapokat kell teljesíteni itt is. S tekintsünk most egy pillanatra a hűség városára: Sopronra, ahol a munkanélküliek száma 2000. Segélyt nem kapnak, hanem városi útépítési és utcaszabályozási munkálatokat végeztetnek velük heti 40 órás munkaidővel és 26 filléres órabérekkel, de úgy, hogy felváltva dolgoztatják őket, s egy-egy csoportra csak kéthetenként kerül sor, és így egy-egy munkanélküli hetenként keres 10"40 pengőt. A szükségmunkánál is azonban csak a teljesen munka nélkül lévő családoknál alkalmaznak egyet, éspedig a családfőt. A munkabérek itt is nagyon alacsonyak: 20 fillér, 40 fillér, maximum 60 fillér óránként a szakmunkások bére és alig dolgoznak hetenként három-négy napot. Pedig ez a város a vidék egyik legdrágább városa, mert itt az élelmiszer nem marad meg, amennyiben az élelmiszert kicsempészik a szomszédos Ausztriába. A munkanélkülit pedig, ha nem fizet lakbért, kilakoltatják. Oly nagy már a kilakoltatások száma, hogy a város kénytelen volt intézkedni és a szabad ég alá kerülteket egy volt kaszárnyaépületbe belakoltatni. Egy-egy nagyobb kaszárnyaépületi szobába 15—20 családot lakoltattak be. El lehet képzelni, hogy ezek milyen nyomorúságos helyzetbe kerültek. (Malasits Géza: Oda menjen a Credo!) A munkanélküliek nyomora oly nagy, hogy már minden szégyen? érzetüket teljesen elveszítették. Az egész vármegyében szünetel az ipari munka és alig van munkalehetőség. Csorna, Kapuvár, Csepreg járási székhelyek hasonló helyzetben vannak. Számottevő ipari munkásság van, de semminemű építkezés nincsen és így az egész építőipari munkásság munka nélkül van. A megyében három cukorgyár volt, ma már csak egy működik, miért is a két megszűnt gyár munkásai ^teljesen elveszítették kenyerüket, mert a mezőgazdaság nem tudja őket befogadni. A mezőgazdasági munkásság is egész éven át — az aratást és a cséplést leszámítva — alig jut munkalehetőséghez, mert a kisgazdák a nyomorúság következtében maguk művelik meg földjeiket. Télen a mezőgazdasági munkások csak kicsiny mértékben kaptak munkát a vadászati hajtásnál és az erdőirtásnál, ahol napi 60—80 fillér napszámot kaptak. A falvak népe semmiféle segélyt sem kap és meg sem lehet mondani, vájjon miből tengetik ezek az emberek szomorú életüket. A tavasz sem hozott javulást, legfeljebb azoknak a keveseknek, akiknek sikerült egy tizenkettedrészért aratási szerződést vállalniok. t Vizsgálhatjuk tovább az egyes vidékeket. Székesfehérvárott az ipari és mezőgazdasági munkások 75—80%-a munka nélkül van és közöttük a leghihetetlenebb nyomor uralkodik; teljesen lerongyolódva, éhesen tengetik életüket. Azután egy tipikus mezőgazdasági vidékről is meg akarok emlékezni egynehány szóval. Nádudvar ipari és földmunkásai teljesen kifogyva az anyagiakból, a csőd szélén állva várják sorsuk jobbrafordulását. Nádudvaron általános munkanélküliség uralkodik a. kapáláshoz és az aratáshoz tartozó munkálatok kivételével, mert úgy a nagybirtokosok, valamint f a középbirtokosok saját cselédeivel és egypár napi- vagy hetibéres alkalmazottal végeztetik el a gazdasági munkálatokat. Segélyezést csak teljesen keresetképtelen, majdnem a halállal vívódó egyén kap és csak néhány iskolásgyermek kap étkezést, de felnőtt emberről szó sem lehet. Ilyen a munkanélküliség képe csak egynéhány vidéki helyet és magát a budapesti helyzetet idehozva. Nem íoglalkózhatom tovább részleteiben ezzel a kérdéssel, de azt hiszem, ez a néhány feltárt eset is elegendő annak megítélésére, hogy milyen mérhetetlen nyomorúság uralkodik a munkanélküliség következtében ebben az országban. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a munkáltatók magatartása a legelképesztőbb. Az évek óta tartó általános nagyarányú munkanélküliséget az ipari, kereskedelmi, hank- és mezőgazdasági kapitalisták egyaránt vakmerően kihasználják minden vonatkozásban a maguk javára. A munkabéreket, mindennemű fizetéseket és já58*