Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

m Az országgyűlés képviselőházának ISO. ülése 1933 május 15-én, hétfon. Ebből különöisen a XVI. fejezetre, a Közegészségügyre kívánom a figyelmet felhívni. A zárszámadás vonatkozó tételeiben számos olyan adat van, amely a legnagyobb mértékben hívja ki ai jogos bírálatot és ellentétben áll költségvetési jogunkkal. (Erdélyi Aladár : Ki volt a miniszter ?) A «Rendes kiadások» XVI. fejezet 2. cím 2.. rovatánál a nyilvános betegápolási költségeknél 5 millió pengőt meghaladó túlutal ványozás fordul elő. Ez a tétel tulajdonképpen átfutó tétel, amelynek ugyanazzal az összeggel kellene a bevételek és kiadások között is szerepelnie, t. i. a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi pótadó, amely befolyik r az államkincstárba s ez a szegény betegek gyógydíjainak és gyógyszerköltségeinek fedezésére volna fordítandó. Ez tehát olyan tétel, amelynek célbeli rendeltetése bizonyos folyó kiadások fedezése volna. Ezzel szemben az utóbbi évek mindegyikében a folyó kiadások fedezésére szolgáló ezt az összeget, ezt a tételt beruházásokra, kórházi ágyak szaporítására használták fel. Meg kell ugyanis említenem, hogy amíg boldogult Vass József miniszter itt & Házban az 1926—27-es költségvetés tárgyalása alkalmával tartott expozéjában kijelentette, hogy az akkori 30.000 kórházi ágy elegendő arra, hogy Magyarországon a betegek befogadását lehetővé tegye, addig 1926-tól mostanig kilencezerrel indokolatlanul növelték az ágylak számát, aminek eredménye az lett, hogy ezt a számot egyáltalában nem tudják fenntartani, valamennyi törvényhatósági kórház a legnagyobb csődbe került és a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzd és maga az államkormányzat la költségek csökkentése folytán az átalányrendszerre ment át. Ezzel kapcsolatban természetszerűleg be kellett szüntetni nagyon sok kórházban nagyon sok osztályt!, ami szerintem nem keresztényi és nem nemzeti politika, mert ha elmennek oda azok az emberek, akik szükségesnek tartják, hogy betegségük folytán, kórházi ápior láshasn részesüljenek és arra rá is szorulnak, akkor nekünk azok részére elsősorban kellene segítséget nyújtanunk. Ezzel szemben végtelenül szomorúak azok az állapotok, hölgy a vidéki kórházaik 'egyre-másra utasítják el a betegeket. (Erdélyi Aladár: Ki lehetett az a keresztényietlen miniszter?) Ez nem a minisztereken múlik, hanem nagyon sokszor a tanácsadókon, mert a miniszter azokra támaszkodik és hallgat és meg van róla győződve, hogy azok szakszerűségből helyes irányban kívánják a dolgokat irányítani. De nagyon sokszor félrevezetik a minisztereket, mert sajnos, sem a minisztertől, sem a képviselőktől nem kívánnak szakszerűséget, ennélfogva a kritika és az irányítás sem lehet annyira tárgyilagos, mint amennyire megkívánjuk. Arra valók a szakemberek és szaktisztviselők az egyes minisztériumokban, akiket tulajdonképpen felelőssé kellene tenni azokért az előterjesztésekért, amelyeket tesznek. Ezért kívánom én a szolgálati pragmatika mielőbbi bevezetését és szigorú végrehajtását, mert úgy vélem, hogy ezáltal e téren is más viszonyok állanának elő. (Helyeslés.) Látjuk, hogy a fertőző betegségeik terén sem tudták legyőzni a nehézségeket, mert ha végignézünk az, ország'ban, a községekben mindenütt olyan botrányos állapotok vannak a fertőző kórházakban, hogy az egyszerűen lehetetlen dolog. Nem állították helyre a magánorvos és a beteg közötti bizalmi viszonyt sem, holott erre a legalkalmasabb volnja a házi ápolásba adás ügyének kifejlesztése, mert mennyivel könnyebben lehetett volna megoldani a betegek gyógykezelését faluhelyen, ha ott megfelelő ápolónővérek állottak volna rendelkezésre, vagy az egészségügyi szolgálat a legapróbb községekig ki lett violna fejlesztve, mint hogy helyettük ezeket a súlyosan drága kórházi ágyakat létesítettük. Az is nagy baj, hogy túlságosan favorizálják az egyes társadalmi rétegek orvosi ellátását, és előnybe helyezik a társadalom többi rétegeivel szemben. Es itt utalok különösen a szociális biztosításra, amelynek az interpretálása tulajdonképpen csak úgy volna helyes, ha a társadalom minden rétege, legalább bizonyos mértékben, a szegényebb rétege pedig feltétlenül bevonható volna és nemcsak egyes rétegekkel szemben követnék ezt a favorizálást. Az orvos igénybevételére vonatkozó kötelezettség kiterjesztésével lehetne ezeken a kérdéseken segíteni és lehetne egyúttal az orvosi kar szociális helyzetét is javítani. Utalok azután arra, hogy az orvosi lakásépítés kérdése teljesen csődöt mondott. Nem akarok itt a részletekre kiterjeszkedni, majd a belügyi tárcánál fogok erre vonatkozólag egynéhány dolgot felvetni. Még egy költségvetési és zárszámadási anomáliára szeretném felhívni a figyelmet, tudniillik a különböző védőnőképző intézetekre, amelyek az országban vannak és amelyek egymás között állandóan veszekednek. A társadalom szempontjából egyáltalában nem épületes dolog az, hogy ezek egymást állandóan megvádolják azzal, hogy mindegyik a másik rovására előnyösebb helyzetbe kerül. Ha már a védőnőképzés tekintetében az egészségügyi kormányzat idegen ideológiák után szaladgál és előkelő dámákat nevel a falusi tízezrek számára, akkor okosabb lett volna a német rendszerű Gemeinde Sehwesterek intézményét létesíteni, amellyel a falu egészségügyét zavartalanul lehetett volna ellátni. Mert hiába, a a magyar viszonyok speciális megfontolást kivannak. Hâ a költségvetés Xl-ik fejezetének 3. cím alatti tételeit vizsgáljuk, feltűnik, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet kiadásainak fedezésére előirányzott tételek nemcsak a 18— 19—20. és 21. rovatban vannak előirányozva, de ilyenek vannak elbújtatva a 2., a 3., a 4. s az 5. rovatok alatt is. Véleményem szerint nagyon helyes volna ezek szétbontása annál is inkább, mert módunkban volna ezek felhasználását ellenőrizni. Indokolja ezen körülményt az 1930/1931. évi zárszámadás tapasztalata. Ebből a zárszámadásból ugyanis az tűnik ki, hogy az Országos Közegészségügyi Intézetnél, az Ápoló- és a Védőnőképző Intéseteknél, valamint az Orvosi Internátusnál megtakarítások állottak elő, hiszen a zárszámadás mindegyik rovata a előirányzattal szemben bizonyos kisebb összegű utalványozást tüntet föl, sőt ez még a rendkívüli kiadásoknál is érezhető, mert a Közegészségügyi Intézetnél kevesebb utaltatott ki és ezek az összegek a következő évi kezelésbe vitettek át hitelmaradványokként. Nem kerülheti el azonban figyelmünket az sem, hogy a vonatkozó évi költségvetés indokolása szerint az Országos Közegészségügyi Intézet és a vele kapcsolatos intézmények kiadásai részben más rovatokon, jelesül a népbetegségek elleni védekezésnél, ivóvíz szerzésénél, orvosok továbbképzésénél irányoztattak elő és számoltattak el.