Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Àz országgyűlés képviselőházának 180 kájukat, azonban magát az intézményt ezért agyonütni nem szabad (Ügy van! Ügy van! a balközépen.), mert úgy érzem, hogy így tár­sadalmasítva a védőnői intézményt és .magát az anya- és csecsemővédelmet is, 'helyesebb álláspontra juthatnánk. Mert a mai állami gyermekvédelem szerint büntetjük azt a szü­lőt, aki gyermekét maga kívánja tartani, el­lenben azt a rossz szülőt, aki gyermekét el­hagyja, jutalmazzuk, mert gyerekének gondo­zását az állam veszi magára. Mennyivel he­lyesebb volna, ha meghagynék az anyánál gyermekét, azt az anyát támogatnék (Helyes­lés a balközépen.) és annak juttatnánk bizo­nyos szolgáltatást, nem pedig a rossz anyá­nak, akik gyermekeiket elhagyják. (Igaz Ügy van! — Taps a balközépen. — Ka bók Lajos: Ez igaz!) Hogy ez így van, azt bizonyítani tudom a következőkkel. Éppen a felfordulás idejében hoztak egy intézkedést, amelynek eredménye az volt, hogy az elhagyott gyer­mekeknek 60.000-re menő száma 29.000-re csök­kent abban a pillanatban. Ez volt az egyetlen helyes intézkedés, amelyet igenis tovább kel­lett volna vinni és át kellett volna menteni a későbbi időkre is. (Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Elhibázottnak tartom a profilaxist ab­ból a szempontból is, hogy a csecsemőelhalá­lozás mellett foglalkozni kellene a tbc. és a venereás betegségek elleni védekezéssel. Hogy mennyire szomorúan nyilvánul meg ez az egész költségvetésben, azt mutatja az, hogy az összhalálozásoknak 22"9%-a esik az egy éven aluli korra, 11'6%-a a tuberkulózisra és 3'4%-a a fertőző betegségekre, ezzel szemben népjó­léti intézkedésekre az egész állami költségve­tésnek 7%-a szolgál, a népbetegségek elleni védekezésre pedig csak 0*87% tuberkuló­zis elleni védekezésre 0'38%-a és a .fertőző be­tegségek elleni védekezésre 0'53%-a. Méltóztat­nak tehát látni, hogy ez alig másfél százaléka az állami költségvetésnek. (Kabók Lajos: Hát a lótenyésztésre mennyit fordítanak 1) Azt nem tudom, nem néztem meg, de bizonyára többet; bár arra is szükség van! (Petrovácz Gyula: Arra feltétlenül több van!) A tbc. elleni védekezéssel, nézetem sze­rint, a tüdőbeteg-gondozók volnának meg­bízandók és 200 tüdőbeteg-gondozóyal ki le­hetne építeni az egész szervezetet az egész országban. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a tuberkulózisnak egyik szülőoka egyrészről a kulturálatlanság, másrészről pedig a nagy nyomor. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A gyógyító eszközök az egészségügyi kultúrának oda vit elében, a gaz­dasági helyzetnek és az anyagi helyzetnek megjavításában, kereseti lehetőségek terem­tésében és más hasonlókban is állanak. (Ka­bók Lajos : Ez is igaz ! Ebben mi is egyet­értünk !) En a magam részéről úgy érzem, hogy erre a kérdésre feltétlenül több gondot kellene fordítani s éppen ezért indítványt is nyújtottam be, amelyben kívánatosnak tartom, hogy a tuberkulózis-betegek gondozá­sára fordított összegek állíttassanak vissza abban az összegben, amelyet az elmúlt évben erre a célra használtunk. Méltóztatnak látni, hogy 225,000 pengő wm egész összeg a tuber­kulózis-gondozásra, ha még ebből is le aka­runk faragni valamit, milyen eredményre számíthatunk akkor a jövőben 1 Ügy érzem, hogy nem szanatóriumokra van szükség, hanem az összes kórházaknak tbc-s osztályokkal való felszerelésére. Ez ülése 19È3 május 15-en t hétfőn. 40? volna az egyetlen helyes mód arra, hogy fel­vehessük iá tuberkulózis ellen a küzdelmet. Ez idő szerint csak 3000 férőhely áll rendel­kezésre. Méltóztatnak tudni, hogy abban a nagy luxussal megépített mátrai szanató­riumban, ahol csak 300 férőhely áll Rendel­kezésre, körülbelül 27.000 pengőbe került egy ágy. (Erdélyi Aladár : Ki csinálta ezt ? Pet­rovácz Gyula : A legdrágább német szanató­riumban 12.000 márka !) Ezzel szemben arra akarok rámutatni, hogy a fővárosi Horthy Miklós-kórházban, ahol szintén egy luxussal megépített tuberkulótikus osztály is van, fel­szerelés nélkül 5216 pengő volt az egy ágyra eső költség, teljes felszereléssel együtt pedig 5903 pengő. Hány ilyen férőhelyet lehetett volna előállítani a mátrai szanatórium, költ­ségeiből (Egy hang balfelől : Majdnem hat­szoros !) eltekintve attól, hogy a mai köz­egészségügy álláspontja a tuberkulózis-kér­désben az, hogy nincs szükségünk tisztán he­gyi szanatóriumokra. (Egy hang balfelől : Hányszorosa az egy ágyra eső költség a ren­desnek f — Petrovácz Gyula : Duplája a leg­drágább német szamatóriumbeli ágynak ! — Erdélyi Aladár : Ki csinálta ezt!? — Kabók Lajos : A jóidőkben csinálták, amikor még volt pénz elherdálásra.) A megelőzjő egészségügyi rendszer kifej­lesztése szempontjából foglalkozni kellene intenzívebben a vidéki lakásüggyel s az épí­tésügy rendezésével, amelyet megfelelő ked­vezmények adásával és megfelelő ellenőrzés­sel lehetne talán elősegíteni, A fővárosi nyomor enyhítése céljából szükséges volna a főváros és esetleg más na­gyobb városok rossz viszonyok között lévő munkanélkülieknek megfelelő telepítési ak­cióval falura való visszavitele. (Úgy van! a baloldalon.) Intenzív egészségügyi nevelés volna szük­séges, különösen az észszerű táplálkozás te­rén ; akkor, azt hiszem, ^ a mezőgazdaság is megtalálná a maga számításait. Az élen kellene járni a propagandában a cukorfogyasztás érdekében. (Kabók Lajos : Ha nem lenne olyan drága !) A, magyar; cu­korfogyasztás fejkvótája fele a németnek és az osztráknak, és körülbelül egynegyede az angolnak. (Weltner Jakab: Kilogrammonként 43 fillér az adó ! — Kabók Lajos : Nincs a proletárnak pénze!) Elhibázottnak tartom ezt a gazdasági politikát, mert amikor hét pen­gővel jegyezték a világpiacon a cukor má­zsáját, ugyanakkor Budapesten a fogyasz­tóknak 22 pengőt kellett érte fizetnie. Itt van a tejfogyasztás kérdése is, amely­ben kiszolgáltatják az egész közönséget a rögzített árú drága tejüzemeknek. Nem pré­mium-rendszerre van itt szükség, hanem arra, hogy olcsón hozzájuthasson a lakosság min­den rétege a tejhez. (Zaj a bal- és a szélsőbalol­dalon. — Kabók Lajos: A képviselő úr tá­mogatja a kormányt !) Majd arra is felelek. (Müller Antal: Ilyen tejrendeletet nem támo­gatunk ! — Szilágyi Lajos közbeszól. — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. r Csilléry András : Hogy a betegek gyó­gyítása terén mennyire elhibázott az egész­ségügyi politika, azt legjobban igazolja az, ha az 1930—31. évi zárszámadás adatainál különös figyelemre méltatjuk az azóta meg­szűnt népjóléti- és munkaügyi minisztérium kiadásairól és bevételeiről szóló beszámolót.

Next

/
Thumbnails
Contents