Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. doskodik megfelelő elhelyezkedési lehetőségről és arról, Shogy esetleg új munkaalkalmakat teremtsen ezeknek az orvosoknak részére. Hogyan akarj a a kormányzat így az ország közegészségügyét szabályozni? / Ügylátszik az orvos-államtitkár úrnak ar- j ról sincs tudomása, hogy a budapesti adófizető orvosok terhe milyen nagy és hogy a keresettel bíró orvosok átlagos jövedelme se haladja meg a havi 150 pengőt, vagyis azt a határt, amelyet a 6491/1927. számú belügyminiszteri rendelet a szegénységi bizonyítvány kiszolgáltatására megállapított. Pedig ebben az átlagban azoknak az orvosoknak a jövedelme is bele van számítva, akiket maximálisan adóztatnak meg, tehát az országos átlagnál jóval magasabbra emelte a budapesti orvosok kereseti átlagát ez a bevallott jövedelem, és mégis, mindennek ellenére ilyen szomorú képet adtak erről a helyzetről. A Magyar Országos Orvosszövetség sokszor fordult a hajdani népjóléti minisztériumhoz, majd később a belügyminisztériumhoz ebben az ügyben és felhívta a figyelmet ezekre a kérdésekre, de az illetékesek minden panaszt a fülük mellett eresztettek el. Pedig nem tudom, hogy az ország érdekében azok helyett a luxusépítkezések helyett, amilyen a Mátrai szanatórium, a Védőnőképző Intézet és más hasonlók, — hiszen egymással farkasszemet néznek a főváros és az állam közegészségügyi intézetei ott künn a Gyáli-úton — nem lett volna-e helyesebb az orvosi kar szociális érdekeit szem előtt tartó intézkedésekkel lehetővé tenni azt, hogy az országban mindenütt orvos álljon a közönség rendelkezésére. E helyett új védőnőképző intézetet létesítettek és a közegészségügyi védőnők intézményével^ törvényes felhatalmazás nélkül új proletariátusnak nyitottak kaput, mert állandóan képzik ezeket a védőnőket, de hogy hol fogják elhelyezni őket, azt igazán nem tudom megmondani, mert a községek háztartása ma olyan szomorú viszonyok között van, hogy a községek ezeknek sem, terheit, sem fizetését a jövőre nézve nem tudják/ viselni. Szeretnék egy pillanatra a reflektor fényével bevilágítani az orvosi túlprodukció szomorú számadataiba és szeretnék néhány dolgot a t. Képviselőház elé hozni. A főváros statisztikai hivatalának 1930 májusában tartott szociográfiai felvételéből a következő adatokat emelem ki: Budapesten 10.000 lakosra jut 35 orvos, Bécsben 25 orvos, Berlinben 15 orvos, Brüszszelben 16 orvos. Méltóztatik látni, hogy ebben a tekintetben vezetünk az egész világon; vezetünk azonban abban a tekintetben is, hogy az ország lakosságának számára vonatkoztatva az átlagot, nálunk ezidőszerint 800 lakosra jut egy orvos, holott ahol a-lakosokra vonatkoztatva legkevesebb van, Bécsben körülbelül 1156 emberre jut egy orvos. A Budapesten működő orvosoknak 60%-a 40 éven aluli, ez azt mutatja, hogy az orvosi túlprodukció éppen a legutóbbi tíz év helytelen intézkedéseinek következménye. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) A 'budapesti gyakorló orvosok számának r egyharmadrésze bennszülött, kétharmadrésze pedig bevándorolt. (Zaj a balközépen. — Müller Antal: Hallatlan!) Hivatásátöröklés ma már nincs; az orvosok csak 9%-ának volt az apja is orvos. A lakásviszonyok a legszomorúbbak. Az orvosok fele lakik négyszobás lakásban, ami ülése 1933 május 15-én, hétfőn. 405 a praxis mellett a minimális szükségletet jelenti, mert hiszen tudjuk, hogy rendelőt és várószobát igényel mindegyik orvos, erre szüksége van, úgyhogy mindössze két szoba marad családjának. Hivatáshoz méltó lakása csak 7%-nak van; 200^ orvos lakásában nem volt gáz, 40 orvos lakásában nem volt víz és 105 orvos lakásában Budapesten még csak W. C. sem volt! (Zaj.) Fix állása csak kétharmadrésznek van, úgyhogy egyharmadának a bizonytalan (magángyakorlatból kell megélnie. A fiatal orvosok 38%-a nem tartotta érdemesnek, hogy magángyakorlatot kezdjen Budapesten. Ez a jelenség is a legutóbbi tíz év orvosi túlprodukciójának eredménye. Majdnem 950 orvosnak nem volt telefonja. A jövedelemre rávilágít, hogy a felvétel napján 420 orvosnak egy hete egyáltalán nem volt betege, tehát semmiféle keresete. A pénzügyi hatóságok kivetése alapján sem több a budapesti orvosok évi átlagos keresete 2000 pengőnél. Az orvosok egyötödrészének a felesége is dolgozik, hogy a háztartás fenntartható legyen. Ingatlan vagyona 90%-nak nincs. Családi támogatás biztosítja egynegyed részének exisztenciáját. Életbiztosítása csak egy harmadrésznek van, tehát a többi csak a mának él. Hadikölcsöne, takarékbetéte és életbiztosítása 1186 orvosnak veszett el, tehát elvesztette vagyonát a budapesti orvosi társadalomnak csaknem körülbelül egyharmadrésze. Szerintem még egy lehetőség volna a túlprodukció megszüntetésére, ha t. i. nem idéznék azt elő, hogy a vidéki egyetemekről az orvosok Budapestre áramoljanak fel. Főleg az utóbbbi időben, amióta szakképesítéshez kötik a specialista foglalkozást, mindenki Budapestre igyekszik, mert sajnos, az a szituáció, hoery a vidéki egyetemeken, éppen a kis szakmákra, pl. az urológiára, a gégészetre,^ a fülészetre és a fogászatra nincsen tanszék, ennek következtében az ott végzett orvosok is Budapestre jönnek specialista orvosi kiképzésre, így azután megismerkednek a fővárosi élet speciális, szomorú, rossz és jó oldalaival, és innen nehezebben mennek el, az itt levő proletariátust tehát a maguk részéről is szaporítják. Nem tartom komolynak és átgondoltnak a profilaxis kérdésében sem a kormány egészségügyi politikáját, mert nem intézkedik^ teljes egészében arról, hogy profilaktikus intézkedései által lehetővé tegye pl. az átlagos élettartam meghosszabbítását. Nagyon jól tudjuk, hogy az átlagos élettartam ott a^ legnagyobb, ahol a preventív orvosig működést életbeléptették. Ez az összhalálozásokat egyharmadára szállította le. A tífuszt körülbelül 80%-ban sikerült leküzdeni, a fertőző gyermekbetegségekben 55, a diftériában 62, a tbc-ben 55%-kai csökkent a halálozás. A tbc. pedig az Összes lakosság élettartamát körülbelül 2'5%-kai rövidítette meg. A balesetek elleni védekezéssel pedig minden ember életét legalább egy évvel lehetne meghosszabbítani. Nagyon jól tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ez csak a statisztika tükrében van így; akik azonban maguk is foglalkoztak a statisztiai adatokkal, és azokat a tényleges való élethez igyekeztek átszámítani és értékelni, mindenkor látták, hogy ezek komoly adatok, melyeket a gyakorlati élet minden alkalommal igazol. A profilaxis gazdasági jelentőségét bizonyítják az alábbi adatok is. Az 1931. évben például az összhalálozás 143.690 volt Magyar57*