Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1: hogy az autonómiák milyen szolgálatot tettek a nemzeti ügynek, tehát csak természetes, hogy habár meg is változott az ország közjogi helyzete, igenis súlyt helyezünk mi is valamennyien az autonómiára. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Friedrich István t. képviselőtársam tegnap humoros és szellemes beszédben szemrehányást tett a miniszterelnök úrnak, hogy mindenüvé elmegy, mindenütt beszél és mindenütt másról beszél. Szemrehányást tett s ugyanakkor kérdést intézett hozzá, hogy voltaképpen mit is jelent az a nemzeti egység, mit jelent az öncélúság és mit jelent a sorsközösség. Azt hiszem, ha egy kormányelnök ilyen nehéz, sorsdöntő időkben nem egy párturalomnak, nem egy kizárólagos osztály vagy réteg pártjának zászlaját tűzi ki, hanem egy egységbe akarja összehozni a nemzetet, ha egy kormányelnök arra törekszik, hogy ilyen nehéz időkben a nemzet minden társadalmi rétegét, valamennyi szabad magyart, aki még ezen a szabad területen van, egy nevezőre hozza, akkor ezt meg kell értenie mindenkinek és ez csak természetes, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ennek örülni kell és mindenki meg fogja érteni ilyen alapon a nemzeti egységet. A nemzeti egység voltaképpen nem egy párt. A nemzeti egység egy tábor, amelybe a nemzet minden fia belefér. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A nemzeti egység jelenti azt, hogy le kell omlasztani a válaszfalakat, amennyire csak lehet, a különböző osztályok, felekezetek, pártok között és a nemzetet akkor, amikor világtörténelmi események és döntő idők előtt állunk, egy táborba kell hozni. Es én örülök annak, hogy a költségvetési vita — hangsúlyoztam — mindkét oldalról ezt a célt szolgálta, ezt a célt előbbrevitte. Es ha nemzeti egységről beszélek, akkor már feleletet is adtam Friedrich István t. képviselőtársamnak, hogy egy miniszterelnök, aki a nemzeti egység zászlaját tűzi ki, miért megy el minden fontosabb helyre, mindenüvé, ahol magyar termelők dolgoznak és miért nyilatkozik a kereskedőknél a kereskedelemről, az iparosoknál az iparról, a mezőgazdáknál a mezőgazdaságról. De ebből ne méltóztassék azt a következtetést levonni, mintha a miniszterelnök, vagy a párt bármilyen álláspontját, alapálláspontját elhagyta volna, mert jó magam is, amikor egyízben elhívtak a vidéki iparosok egy nagygyűlésre és ott arról volt szó, hogy a kisipart hogyan lehet talpraállítani, ott is arra mutattam rá, hogy elsősorban a mezőgazdaságot kell talpraállítani. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon.) Amint a falusi gazdáknak, a mezőgazdaságnak általában jövedelmezősége van, abban a pillanatban van keresete az iparosnak, van keresete a kereskedőnek is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon természetes dolog, hogy egy agrároszágban nem is lehet más a termelés helyreállítása, értve ezalatt akár az ipart, akár a kereskedelmet, mint a mezőgazdaság talpraállítása. Az öncélúságról is szó r volt és Friedrich képviselő úr ezt az öncélúságot is persziflálta és (humorosan érintette, mintha azt nem lehetne megérteni. Azt hiszem, akkor járok legközelebb az igazsághoz, amikor a nemrég elhunyt kiváló jogi professzorra, Concha Győzőre hivatkozom, amikor a nemzeti öncélúságot meghatározom. A nemzeti öncélúság voltaképen maga a nemzeti géniusz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon^) A nemzeti géniusz az, ami a nemzetnek legjobb erőit iparkodik kifejleszteni, éspedig magáért a nemzetért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A nemzeti . ülése 1933 május 12-én, pénteken. 379 öncélúság voltaiképen a nemzet élete és a nemzet életének tökéletesedése az egész vonalon, minden téren, nem idegen célokért, nem idegen érdekek szolgálatában, hanem önmagáért a nemzet életének érdekében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ezen a vonalon megyünk tovább a nemzeti öncélúság szolgálatában, akkor Magyarországon nem is lehet más alapra helyezni a nemzeti politikát, mint a keresztény világnézet alapjára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En, aki kezdettől fogva ezt a világnézetet hirdetem és soha nem tartoztam semmiféle kilengéshez ,sem akkor, amikor ez még nem volt divat, sem akkor, amikor divat volt és onnan engem túl akartak licitálni, sem akkor, amikor más országokban vált divattá, — ezt a keresztény világnézetet vallottam magaménak, örülök annak, hogy a párt vezére, a miniszterelnök úr is ezt a keresztény világnézetet vallotta programmjában. Ez a keresztény világnézet nem jelent gyűlöletet és nem jelent rombolást, hanem a keresztény erkölcsöket, a keresztény szellemet, a keresztény Magyarország hagyományainak tiszteletét jelenti. Jelenti továbbá a felebaráti szeretetet (Ügy vq,nl Ügy van! a jobboldalon.) és jelenti a keresztény magyarság önvédelmét. Mert a keresztény világnézet senkit sem bánt, aki a maga vallását tiszteli, aki Istenét imádja, mert hiszen a keresztény világnézethez hozzátartozik a valláserkölcsi alap, amely azt mondja: higyj Istenben és annak tanítása szerint élj. Az igazi krisztusi tanítás a keresztény világnézet, amelyben benne van az is, hogy akik a keresztény magyarsághoz szellemben, erkölcsben asszimilálódnak, azok a keresztény magyarság táborához tartoznak, (Elénk helyeslés.) valljanak bár akármilyen hitet, legyenek akármilyen felekezetűek. {Helyeslés.) pe tekintetben én, aki nem dicsekedhetem sem főnemesi, sem nemesi származással, nem dicsekedhetem még azzal sem, hogy őseim kiváló polgári tekintélyt hagytak volna rám, hanem bevallom őszintén, Mária Terézia telepesei voltak az őseim, akik kétszáz éve jöttek be az országba: magamról tudom azt, hogy menynyire magyarrá teszi százszázalékban a magyar föld a magyar ievegő és a magyar őserő azokat, akik ebbe az országba bejöttek és itt élnek hosszú ideig. (Taps a jobboldalon.) ,

f Velem történt meg egy évvel a párizsi békeszerződés aláírása után éppen Párizsban: előkelő francia politikusok közt azt kérdezték tőlem, «Önnek francia hangzású neve van, nem francia származású-e?» Azt mondottam, hogy nem vagyok francia származású, hanem elszászi származású vagyok apám, felmenő rokonai révén, anyai ágon pedig egerländer német vagyok. Amikor azonban a franciák erre. azt kérdezték: «Hiszen akkor önben bizonyosan van francia érzés is!», azt mondtam, hogy egy százalék sincs, egy csepp sincs, százszázalékig magyar vagyok. Amikor érdeklődtek az iránt, hogy vájjon Magyarországra Mária Terézia telepééivel jöttek-e más elszásziak is, megmondtam nekik, hogy igen jöttek, a Bánátban vannak még ma is, illetőleg voltak a magyar impérium alatt. Nemcsak községnevekben maradt meg a francia hagyomány, mint Mercyfalva Orcyfalva, Charlesville, Seultourn, de nagyon sok családnévben is, hiszen maga Marschall tisztelt képviselőtársam is ezekből a bánáti családokból való. Azt kérdezték tőlem: «Vájjon ezek a régi