Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-179
Az országgyűlés képviselőházának 17 mire használni, (Itassa y Károly: A legnagyobb bajban van!) megvette a gróf Wenckheim-palotát, népkönyvtárt csinált belőle. (Rassay Károly: Az Isten is arra teremtette! — Jánossy Gábor: A közgyűlés!) A közgyűlésen én ellene voltam. (Rassay Károly: A várost az ön által támogatott kormány kényszerítette rá! — Janossy Gábor: Nem lehet kényszeríteni az autonómiát! — Rassay Károly: Kérdezze csak meg Kozma Jenőt! — Jánossy Gábor: Ott nem bábuk ülnek, hanem férfiak! — Rassay Károly: Wolff Károly, meg Kozma Jenő! — Elnök csenget. — Weltner Jakab: A kormány emberei szavazták meg, Jánossy Gábor! — Jánossy Gábor: A végén kisütik, hogy én csináltam az egészet! — Derültség. — Rassay Károly: Hát támogatta, segítette!) Ebből a gazdag tartalmú jelentésből kibányásztam egy tételt, amely megvilágítja az állam és a város viszonyát. (Kassay Károly: Meskó kívánságára ma bányászik!) Megvilágítja az egész ügyet, mert Budapest nem elégedett meg azzal, hogy Budapesten vásárolt grófi palotákat — az egyszerű dolog, — kiment vidékre is. Miért ne legyen Budapestnek Bicskén is egy grófi palotája? (Jánossy Gábor: Hát miért ne legyen!?) Majd mindjárt megméltóztatik látni. Ez tipikus eset, amely, mondom, a keresztmetszet jelentőségével mutatja be az államnak és városnak a viszonyát. Mert az ügy kezdettől fogva beteg. Gróf Batthyány Gyulának volt Bicskén egy kastélya, azt ő eladóvá tette és kért érte 420.000 pengőt. Es méltóztatnak tudni, mit kapott? Nem négyszázhúszezret, de nem is kevesebbet. Csodálkozni fog Jánossy Gábor barátom, többet! A 420.000 pengő helyett 500.000 pengőt kapott, mert közben egy provizióügyet kellett elintézni. (Jánossy Gábor: Talán a szakértők többre értékelték! En csak így magyarázhatom meg magamnak falusi észjárásommal. — Derültség) Nem, iszakértők! Egy provízió ragadt közbe. (Turchányi Egon: Ha így van, akkor mit szól hozzá Jánossy! — Jánossy Gábor: Akkor helytelennek tartom! — Egy hang baloldalon: Akkor panama!) Tessék csak meghallgatni, hadd mondjam el ezt a dolgot, (Jánossy Gábor: Tessék!) szeretném az egészet elmondani, nagyon érdekes, mert ebben minden benne van. Ügy, amint az állatoknál a betegséget egy vázra ráfestik, ezen is rajta van államnak és a városnak minden betegsége és azért ajánlom a kormányzati köröknek, hogy ebből tanulják meg, hogyan nem szabad adminisztrálni. (Rassay Károly: Halljuk a jelentést!) A jelentés a végén csattan! (Derültég.) Előbb közben még ezt a dolgot el kell mondanom. Méltóztassék meghallgatni. (Halljuk! Htalljuk!) A gróf Batthyány-féle bicskei kastélyt ugyebár megvették 500.000 pengőért. Ugyanakkor megvették a hűvösvölgyi Holtzspachféle üdülőtelepet. Háromszázhúszezerért kínálták, megvették négyszázezerért. De itt még megvették a berendezést is. Azt a berendezést, felszerelést kínálták először 26.000 pengőért, kínálták másodszor 36.000 pengőért (Rassay Károly: Megvették?) azután 46.000 pengőért. Megvették százezer pengőért! (Pakots. József: itt csattan!) A tanuk szerint azonban ez a százezer pengőért megvásárolt ingóság maximum egy- vagy kétezer pengőt ér. (Weltner Jakab: Kik kerestek?) Most méltóztassék tovább meghallgatni. Mi történt? 1928. decemberében történt a vétel, 1929. január 8-án már utalványozva volt a vételár s 1929 január 12-én az akkori nép' K ülése 1933 május 12-én, pénteken. 377 jóléti miniszter egy sürgős értekezletet hívott össze a városházára, amelyen előadta, hogy a népjóléti minisztérium hajlandó átengedni egy bicskei gyermekotthont és egy hűvösvölgyi üdülőpenziót a fővárosnak. S erre a fővárosnak jelenlevő vezetői felismerték, hogy ők már évek óta vágynak erre. (Derültség.) Nem volt fontosabb érdek és fontosabb kívánság, minthogy ezt a távolfekvő bicskei kastélyt és a hűvösvölgyi Holtzspach-féle üdülőtelepet megvegyék. Meg is történt az átadás és január 29-én már értesítették a fővárost a minisztertanács jóváhagyásáról. Mindez megtörtént. De talán kíváncsiak önök, — mert én kíváncsi ember vagyok közügyekben — milyen célt szolgál az a bicskei gyermekotthon? Méltóztassék meghallgatni, miről van szó. (Halljuk! Haljuk! — Jánossy Gábor-' Halljuk már! Mind a két fülemet hegyezem! — Malasits Géza: Azt volna érdekes tudni, ki kereset ezen?) Méltóztassék meghallgatni, milyen célt szolgál ez s milyen címen adták be ezt a fővárosnak. Azt mondja (olvassa): «A bicskei intézet célja átmeneti otthont nyújtani olyan gyermekeknek, — leányoknak 18 évig, fiúknak 6 évig — akik eddigi környezetükben az erkölcsi züllés veszélyének voltak kitéve és akiken gyorsan kell segíteni. Ilyen esetek például: ha a gondozó szülő megbetegszik, ha kórházba kerül, ha meghal, ha a családot kilakoltatják, ha a gondozó szülő igazságszolgáltatási eljárás alá kerül» (Jánossy Gábor: Ha ül! — Derültség.) Ha ül, — úgy van. (Tovább olvassa): «Ilyen alapelvek szerint létesített intézmény Magyarországon még nem volt.» Igaz, ezt elhiszem; ilyen még nem volt. Azt mondja tovább (olvassa): «Az intézet nem javítóintézet jellegével bír, mert oda már elzüllött gyermekeket nem vesznek fel.» Ugyebár, egy szociális intézménynél az lebeg az ember szeme előtt, hogy talán táborokat helyeznek el oda, s hányan férnek el; ezt a szociális experimentumot hány emberen keresztül csinálják meg? A férőhelyek száma a Hűvösvölgyben és Bicskén 200; ennyi gyermeket részesítenek ebben a szociális áldásban. De még nincs befejezve ez a dolog, igen t. Képviselőház. Vissza kell térnem a jelentésre. A jelentésben t. i. egy szenzációs passzus van, amely rámutat az önkormányzatok lényegére és jellegére. Azt mondja (olvassa): «Jegyzőkönyv Budapest székesfőváros Központi Városházának tanácstermében tartott 21. üléséről. Jelen voltak: Esterházy Móric gróf, Wolff Károly, Kozma Jenő és Gerlóczy Gyula, az albizottság tagjai és Magyary Zoltán kormánybiztos; a m. kir. belügyminisztérium részéről... stb. stb. A székesfőváros részéről Ripka Ferenc főpolgármester, Sipőcz Jenő polgármester s a főváros szakreferensei.» A bicskei átmeneti leányotthon intézményével kapcsolatban megállapítást nyert, hogy mennyit invesztáltak ebbé a párját ritkító gyermekotthonba. Beleinvesztátak 890.000 pengőt, 1929-ben 648.000 pengőt, 1930-ban pedig 852.000 pengőt, úgyhogy 1,600.000 pengőt invesztáltak bele s azóta fenntartása évenkint több, mint 200.000 pengőbe kerül. (Az elnöki széket Bessenyei Zénó foglalja el.) Ha Müller Antal igen t. barátommal zokogunk a kisipari hitelért, azt hiszem, mondhatjuk, hogy ezt a pénzt sokkal jobb helyre tették volna, ha segítették volna vele azokat a kisiparosokat, akiket kilakoltatnak, vagy akik azért, 5g*
