Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

376 Àz országgyűlés képviselőházának nak, méltóztassék megengedni, hogy ezekből idézzek. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Legelső sorban is igen érdekes a községekben és a törvényhatósági városokban a pótadó kérdése. A pótadó az egyes városokban nagy eltéréseket mutat. A legkisebb Sopronban; 48%, Debrecenben felmegy 57, Győrött 60, Szegeden 70, Miskolcon 74, Kecskeméten 84, Hódmezővásárhelyen 143%-ra. (Dinnyés Lajos: Ezt többször mondtam!) Majd mindjárt visszatérek arra— mert meg van magyarázva, — hogy miből állt ez elő. (Dinnyés Lajos: A Speyer-kölcsönből!) A községekre nézve megmondja a jelentés, hogy azokban a pótadó 75, 100 és 275% között váltakozik. így néz ki tehát a magyar önkormányzat a pótadókkal kapcsolatban. (Rassay Károly: Viszont nem is folyik be!) Es ez amellett még csak papíros. Mit mond tovább a jelentés? Azt mondja (olvassa): «Egyes törvényhatósági joggal felruházott városok kedvezőtlen pénzügyi helyzetének előidézéséhez mindenesetre hozzájárult .az is, hogy az elmúlt években az állami igazgatás egyes terein lábrakapott alkotási vágy átragadt a városok vezetőire». (Rassay Károly: Ezt mondja a hatos bizottság!) Ezt mondja a hatos bizottság, amelynek .elnöke Teleszky János és amelynek tagjai között helyet foglal gróf Esterházy Móric képviselő társunk is. (Rassay Károly: Az ő neve is alá van írval) Igen, az ő neve is alá van írva. Azt mondja tovább a jelentés, hogy (olvassa): «Akormányzat nem egy esetben túlságosan kihasználta az egyes városok közti versengést olymódon, hogy állami intézményeknek valamely városban való létesítése érdekében oly anyagi hozzájárulásokat kívánt a városoktól, amelyek aligha vannak arányban azzal az előnnyel, amely az illető állami intézményből a városra hárul». (Rassay Károly: Lásd Szeged!) «Nem mulaszthatja el a hatos bizottság, hogy rá ne mutasson arra, hogy az utóbbi időben a községi háztartások tanügyi, iskolánkívüli, népoktatási és testnevelési célok érdekében jelentékenyebb mértékben meg lettek terhelve. Az állami háztartás egyensúlyának biztosítására irányuló, végletekig menő erőfeszítése a kormányzatnak hajótörést szenvedhet a községi, vagy többi önkormányzati testületek — ideértve az^ egyházközségeket is — révén belkövetkezhető túladóztatás folytán», (Jánossy Gábor: Ez így van!) «s egyáltalában» — mondja a jelentés — «szakítani kell azzal az irányzattal, amely az állami költségvetés helyzetén bizonyos kiadásoknak az önkormányzati testületekre való áthárításával akar segíteni». (Jánossy Gábor: Ugyanabból a zsebből! — Rassay Károly: Tíz év óta "így van!) Megállapítja a jelentés a végén, mint egy rezümét, hogy az önkormányzatoknak legnagyobb baja az eladósodottság, (Ügy van! Ügy van! half elől.) legnagyobb baja az, hogy rövidlejáratú kölcsöneik vannak, (Rassay Károly: A tisztviselői fizetések!) a rövidlejáratú kölcsönökből beruházásokat csinálnak, {Ügy van!

r Ügy van! balfelöl.) úgyhogy az állanü háztartásnak minden erőfeszítését ezek a mellékösvényen és mellékvágányon élő költségvetések felboríthatják. Megállapítja a végén ez a jelentés, hogy (olvassa): «Az előadottakból kitunőleg az önkormányzati testületek háztartásának legégetőbb kérdése az eladósodottság, úgyhogy a székesfőváros kivételével az önkormányzati testületek háztartási helyzetének javítása a közigazgatásnak az egész vonalon való egyszerűsítésén 179. ülése Í9BS május lÊ-ên, pénteken. kívül csak az adósságteher csökkentése s ezzel kapcsolatiban a vagyonigazgatás racionalizálása révén várható.» (Jánossy Gábor: Papíron így van, de a valóságban ... — Rassay Károly: Mit csináltak 13 évig?) Most méltóztassanak megengedni, hogy néhány pillanatig ezeknél a tételeknél időzzem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Tényleg van itt egy bizonyos eltolódás, amennyiben sok állami feladatot végez az önkormányzat, azért az önkormányzatot nem is tudom felelősségre vonni. Az önkormányzatot elárasztják a rendeletek légiójával. Azok a községi jegyzők nem tudnak lélekzethez jutni, azokat mindenféle adóügyi, mindenféle honvédelemügyi, mindenféle (Rassay Károly: Testnevelésügyi!) testnevelésügyi eljárásokkal, a bürokráciának virágjaival árasztják el, úgyhogy ők valósággal képtelenek ezeknek a feladatoknak a teljesítésére- Azonkívül magának a feladatoknak, a hatásköröknek kijelölésében és megállapításában is egészen ötletszerűségek uralkodnak. (Jánossy Gábor: Zűrzavar!) Hiszen Jánossy Gábor t. barátom mint megyei ember nagyon jól tudja, én mint városi ember tudom, hogy például Budapest, anélkül, hogy kötelezve volna rá, mennyi minden terhet visel a maga erejéből. Törvényes kötelezettség nélkül fenntart Budapest iskolákat. Megnéztem az 1933. évi költségvetést, ebből kitunőleg a következő olyan iskolákat tartja fenn Budapest, amelynek fenntartására törvény nem kötelezi: két reáliskolát, egy leányközépiskolát, pedagógiai szemináriumot, kertészeti és gazdasági iskolákat, gyógypedagógiai nevelőintézeteket. Költsége ezekre 2,937.000, vagyis közel 3 millió pengő. Iskolai gyermekvédelem címén, iskolaorvosi, iskolanővéri kiadások, napközi otthon, gyógytorna oktatás címén 1,821.000 pengő a főváros kiadása, tehát ezen a címen összesen 5 millió pengőt ad ki. (Rassay Károly: Nahát!) A közegészségügy terén a székesfőváros tartja fenn a közkórházakat, pedig a közkórházak fenntartására törvény nem kötelezi a székesfővárost. Fenntartja ezeket a közkórházakat a főváros saját emberségéből, becsületességéből és humanitásból. (Rassay Károly: Mennyi vidéki ember van elhelyezve ezekben!) Nem akarom a mélyen t. Képviselőházat ezekkel a tételekkel untatni, (Halljuk Halljuk! balfelől.) de a főváros és a minisztérium között éveken keresztül^ háború folyt a kórházi költségek megállapítása iránt és volt egy differencia. A városnak egy beteg ellátása 6 pengő 20 fillérbe került, a népjóléti miniszté• rium csak 5 pengőt engedett meg, most évek során 20 millió pengőre gyűlt fel ez a különbözet. Ezt egy város nem képes fedezni, a maga háztartásából lehetetlen ilyen kiadásokat teljesítenie. De ha megnézem a költségvetést tovább, ott van az államrendőrség tétele. Hárommillió pengőt fizet a fSváros az államrendőrséghez való hozzájárulás címén. Az adókezelést a főváros látja el, ami szintén milliókba kerül. Az iskolánkívüli népművelésre több, mint félmilliót fordít. Hiszen ezek a tételek, amelyeket felsoroltam kutyafuttában, kapásra, kitesznek mintegy 10 millió pengőt. Engedelmet kérek, így nem lehet a költségvetést bírálni. (Egy hang a baloldalon: A Károlyi-palota?) T. Képviselőház! A grófi paloták külön tétel, mert ez az a keresztmetszet, amelyről meg akartam emlékezni. Volt idő, amikor a főváros lázba esett és grófi palotákat vásárolt. Megvette a gróf Károlyi-palotát, ma sem tudja