Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1933 május 1%-én, pénteken. 373 nem lehet általánosan, hanem csak egyéni, egyedi értelemben kényszeregyezségi eljárás alapján rendezni. Ez az egészséges, helyes eljárás, amely a kereskedelemre és az iparra is megfelelően fogja éreztetni a maga hatását. A városi lakosságot is ugyanazok a gondok emésztik 'és ugyanazok a terhek nyomják, mint amelyek a falusi lakosságot és ha Kállay Tibor t. képviselőtársam minapi felszólalásában azt mondota, hogy az ő szíve hozzá van nőve Európa parasztjaihoz, nekem legyen szabad azt mondanom, hogy az én szívemhez még közelebb van valami: a magyar paraszt, (Jánossy Gábor: Hát eben igaza van!) vagy pedig, hogy még demokratikusában és helyesebben fejezzem ki magamat, a földet mívelő magyar polgár. Az legközelebb áll az én szívemhez és én, mint városi ember, kívánom annak a f öldmivelő, vidéki, falusi magyar polgárnak az életlehetőséget megadni, mert hiszen nekem is, mint városi polgárnak, életképességem és életlehetőségem az ő exisztenciájától, az ő boldogulásától függ. (Jánossy Gábor: Elemi igazság!) Mondom tehát, a városi polgárságot nyomja az adósság, nyomja a hitelhiány, nyomja a közteher. (Jánossy Gábor: Mindenkit!) Ez az a három pont, amelyekben minden más ággal megegyezik. Ami az adósság kérdését illeti, a városi lakosságra, a kereskedő- és iparosemberre nézve behozták a kény szer egyezségi intézményt a fizetésképtelenség esetére, de azt hiszem, helyes nyomon járok, ha megállapítom azt, hogy tulajdonképpen van egyfelől egy nyilt, egy deklarált fizetésképtelenség, másfelől pedig a titkosság, amelyet a politikai választásoknál annyira óhajtunk, itt, a fizetésképtelenségi esetekben már megvalósult. Van egy titkos, egy hurkolt, egy leplezett fizetésképtelenség is, amely naprólnapra, hónapról-hónapra kitolja, igyekszik kitolni, elhárítani a maga fizetésképtelenségét, míg végül is esetleg a kényszeregyezségi eljárásba kerül. A mélyen t. pénzügyminiszter úr azt mondotta beszédében, hogy (Mozgás a baloldalon. — Rassay Károly: Halljuk! Halljuk! — Olvassa.): «Az a sajnálatos folyamat, amely a legutóbbi évek folyamán a kereskedelemnek jóformán szakadatlan megtizedelésében jutott kifejezésre, az utóbbi hónapok folyamán megállott. Nem kutatom az okokat, de tény az, hogy az előfeltételek megvannak arra, hogy egy túlságos terheléstőr mentes kereskedelem aktíve tudjon bekapcsolódni egy netalán bekövetkezendő fellendülési folyamatba.» Méltóztassék megengedni nekem, hogy a pénzügyminiszter úr errevonatkozó nyilatkozatát és kijelentéseit kiegészítsem. A helyzet nem. egészen úgy áll, ahogy azt ő itt állítja. Mert igaz ugyan, hogy a fizetésképtelenségek száma lecsökkent, de viszont egészen más jelenség merült fel, amelyről nekem itt kötelességem beszámolni. (Rassay Károly: Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy az 1927. év óta a fizetésképtelenségek száma sohasem volt kisebb, mint az 1932. évben. Míg 1931-ben (Mozgás a baloldalon. — Rassay Károly: Halljuk!) 363 esőd és 3008 kényszer-és magánegyezség volt, 1932-ben 249^ csőd és 1226 magány és kényszeregyezségi eljárás folyt le. Ez tehát azt mutatná, hogy javultak az állapotok. (Malasits Géza: Dehogy! Már mindenki tönkrement!) Nagyon jól méltóztatik mondani, mert egy egészen új jelenség merült fel: a vagyontalansági esküt letettek horribilis .száma. Igen t. Képviselőház! A csődtörvény azt mondja (olvassa): «Ha a csődnyitásnak vagyonhiány miatt nem adatik hely, az adós minden további meghallgatása nélkül eskü letételére kötelezendő aziránt, hogy vagyonából semmit el nem titkolt.» 1930 júliusáig nem is tartották nyilván azokat, akik a vagyontalansági esküt letették, mert olyan elenyészően csekély volt ezeknek a száma. 1931-ben azonban már megnőtt ez a szám, 1932-ben pedig egészen szokatlanul magasra emelkedett, mert míg 1932-ben 1226 magán- és kényszeregyezség volt, vagyontalansági esküt 1380-an tettek^ le, tehát a vagyontalansági esküt letevők száma meghaladta a csődnyitási és kényszeregyességi esetek számát. (Jánossy Gábor: Milyen nevek voltak közöttük!) Majd mindjárt jövök egy listával, nevek nélkül, de a foglalkozási ágak megjelölésével. (Jánossy Gábor: Nem szégyen! — Magyar Pál: Csak kellemetlen!) Ez a legsúlyosabb elszegényedés jele, mert a vagyontalansági esküt a kereskedelmi és ipari életben azok teszik le, akiknek üzletét vagy elárverezték, vagy pedig akik önként vonták magukat kényszerrendezés alá. Tehát ez a legsúlyosabbb elszegényedést mutatja és igazolja. (Rassay Károly: Ügy van!) Már a kényszeregyességi esetek aktívumának megállapítása is mutatja azt, hogy szegényebb emberekről van szó a kereskedőknél és iparosoknál is. mert egy statisztika szerint az összes aktívumok 52%-a, olyan aktívumokra esett, amelyek 10.000 pengőig terjednek, 10—50 ezer pengőig terjedő aktívumokra 37% és 50—100 ezer pengőig terjedőkre 4%. Tehát méltóztatnak látni, hogy az esetek legnagyobb részében a legkisebb exisztenciá'k ügyéről volt szó és nem is mindig a legifjabb generációról, mert azok közül a cégek közül, amelyek kényszeregyességbe mentek, van egy, amely 80 évig állott fenn, több olyan van, amely 60—70 évig állott fenn és 8 olyan cég ment kényszeregyezségbe az idén, amely 50 éve áll fenn. Méltóztatnak ebből látni, hogy a gazdasági válság kikezdi a társadalom minden rétegét, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a jól megalapozott, szolid exisztenciákat épp úgy, mint a konjuktúra. lovagjait» Mondottam, hogy a vagyontalansági eskü kérdése szokatlan fontossággal lép előtérbe és ha most megméltóztatnak engedni, hogy felolvassak egy listát arról, hogy a társadalom széles rétegeiből kik tettek vagyontalansági esküt, akkor majd megméltóztatnak látni, hogy milyen mély tartalmú, milyen szomorú gazdasági válságról van itt szó. Méltóztassék megengedni, íhogy felolvassam, természetesen nevek említése nélkül, hogy a kereskedő- és iparos-elemen kívül kik tettek vagyontalan sági esküt. Fájdalom, a legnagyobb számmal az ügyvédek szerepelnek, mert eszerint a statisztika szerint 16 ügyvéd tett vagyontalansági esküt. (Jánossy Gábor: Elég sok!) Nyomban utánuk következnek a mérnökök; 9 mérnök, 7 orvos, 3 gyógyszerész, 3 bírósági végrehajtó (Jánossy Gábor: Ez már tragikomikus!), 1 egyetemei magántanár, 1 fürdőigazgató, 1 vámigazgató, 6 színházigazgató. (Jánossy Gábor: Ezt nem csodálom!) Az előbb méltóztatott itt t. képviselőtársamnak követelni a színházak terén a birtokbavételt, íme, maguktól átadják a birtokokat, mert hiszen a vagyontalansági esküt letették. Annyira jól ment a színházaknak, ihogy 6 színházigazgató tette le a vagyontalansági esküt. Azután következik a listán egy alapítványi hölgy foglalkozás nélkül, rendőr foglalkozás nélkül, pénzügyi irodatiszt, moziengedélyes, volt fű-