Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. 357 jut, hogy valamikor a háború előtt Dárday Ferenc képviselő, aki kisgazda volt, Csányi Sándor bátyánk egy beszéde közben itt a Házban, amikor kérdezték, miért nem születik több gyermek, azt válaszolta: «Kinek nevelje a magyar anya a gyermekét: a zsidóknak béresnek, vagy az osztrákoknak katonának?» A 'helyzet ma ugyancsak ez, azzal a különbséggel, hogy az osztrákoknak egyelőre még nem nevelünk katonát, de talán még ez is bekövetkezik. Most is kicsúszik a föld a lábunk alól és a bankok tulajdonába megy át. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mert mi gazdák nem tudunk összefogni! Mindig pártpolitikát csinálunk ahelyett, hogy összefognánk. — Eckhardt Tibor: Minden gazda fogjon össze! — Farkasfalvi Farkas Géza: Minden gazda fogjon össze pártok felett, mert különben nincs kivezető út!) Meg vagyok győződve a kormány erélyéről, bátorságáról és becsületes szándékairól, éppen ezért kérem, hogy ebbe a kérdésbe nyúljon bele minél sürgősebben, mert ismétlem, minél tovább húzódik, annál veszélyesebb. (Ügy van! Ugy van!) A magam részéről arra kérem a kormányt, nyúljon bele még akkor is, ha az ország minden bankja belebukik is, (Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes!) mert egy anyagilag és erkölcsileg megmentett nemzet még tudhat magának bankokat teremteni, ha szükséges lesz, (Meskó Zoltán: Ugy van!) de egy létében elbukott nemzet helyett a világ összes bankjai sem tudnak egy új nemzetet teremteni. (Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, a Ház minden oldalának találkoznia kell abban a véleményben, hogy ennek a problémának sürgős megoldása halasztást nem tűr és ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani. (Elénk helyeslés a bal- és jobboldalon.) Halasztgatni tovább nem szabad, meg kell oldani, mielőtt ebből nagyobb baj nem származik. A kisipar kérdésével kívánok még röviden foglalkozni. Ezek a szerencsétlen emberek is hasonló sorsban élnek, mint a gazdák, (Kálmán István: Még rosszabbul!), hiszen szétszóródottan élnek közöttük, terményben kapják járandóságaikat és különösen a rettenetes bolettakérdés miatt valósággal egész évi keresetük elmegy anélkül, hogy egy fillér jövedelmük lenne, mert hiszen a termények után megköveteli az állam tőlük a 10 pengős bolettát, és így a szó szoros értelmében úgyszólván egész évi jövedelmük erre megy el. Felhívom a t. kormány figyelmét arra, hogy a boletta ellen, mint termelő, magam is tiltakozom, mert először is nem szolgál a termelés előnyére, másodszor olyan vexatúrák vannak kint a malmoknál ebből kifolyólag a gazdákkal s általában a vidéki közönséggel szemben, hogy ez már tarthatatlan. A malomellenőrök túlkapásai pedig már igazán émelyítőek. Kérem a t. kormányt, hogy ha mégis kénytelen volna a boletta további fenntartását elhatározni, úgy hasson oda, hogy mindazok, akik kint a falvakban terményben kapják a maguk járandóságát, ha sonló elbánásban részesüljenek, mint a gaz dák, mint a termelő közönség, hogy a jobb időkig elviselhessék az átmeneti időket. (Far* kasfalyi Farkas Géza: A kisiparos búzáért dolgozik !) Tisztelettel még azt kérném, hogy azokat a kisiparos-kölcsönöket, amelyek a múltban is megvoltak, azokat a szerény, alig pár száz pengős, 50—100—200 pengős kölcsönöket valahogyan teremtse elő a kormány, hogy azok a kisiparosok igénybe vehessék szerszámukat legalább akkor, ha néha akad egy kis munkájuk. Az idők vasfoga ugyanis kiemésztette, kifogyasztotta őket legszükségesebb anyagukból is, úgyhogy ma az a kisiparos, bármilyen foglalkozású is, megrendelés esetén nem tudna annak megfelelni. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a községi jegyzők kérdésével is foglalkozzam. Ezek is olyan mostoha helyzetben vannak, hogy hónapokon keresztül nem kapják meg idejében a fizetésüket. A községi jegyző yalahogyan össze van nőve a néppel. Ha megáll a nép pennája, ha megáll a közigazgatásnak, a rendőrhatóságnak végső végrehajtó közege, akkor megáll a közigazgatás gépezete is és megáll magának a falunak a vérkeringése is. Hiszen állandóan a községi jegyző tartja rajta a kezét a falu vérkeringésének ütőerén. Meg kell tehát találni a módot arra is, hogy ezek a szerencsétlen emberek ne kerüljenek olyan rettenetes helyzetbe, hogy úgyszólván kegyelemkenyéren éljenek a községben jóbarátoktól és jóemberektől támogatva. A jegyző most rá vah utalva a községi kereskedő hitelére. Amikor a jegyző elmegy a kereskedőhöz és végrehajtani akarja, akkor a kereskedő a szemébe vágja, hogy: „Majd ha megfizetett a jegyző úr! Hozza meg előbb a tartozását !" Engedelmet kérek, ilyen lehetetlen helyzetbe sodorni a község egyik szellemi vezetőjét, a közigazgatásnak egyik fontos közegét még sem helyes. Ezen az állapoton feltétlenül változtatni kell, mert hiszen a mai helyzet a falu vérkeringésének teljes megállását és pusztulását jelenti. (Egy hang jobbfelől: Ez száz százalékig így van!) En mindenkinek a foglalkozását tisztelem és becsülöm s meghajlom az ügyvédi kar magas tudása és hivatása előtt is. Ugy tudom azonban, mintha az ügyvédek valami országos mozgalmat indítottak volna meg, mégpedig olyat, amely részben kimondottan a jegyzők ellen irányul. Azt kérték tudniillik, hogy az okiratok egy ^részének kiállítását vegyék: ki a jegyzők kezéből. En hiszem és állítom, hogy az a szerencsétlen jegyző ott a falun, aki ezen a téren is mindenkor becsülettel és tisztán végezte el a dolgát, ezt a munkát is sokkal olcsóbban, kevesebb költséggel tudja elvégezni. Mivel jelen van a mélyen t. igazságügyminiszter úr, arra szeretném felhívni figyelmét, hogy ezen a téren ne történjék semmi változás. Hagyják meg az okiratok kiállításának lehetőségét továbbra is a jegyzők kezében, először azért, !

hogy ez a szerény kereset is ki ne hulljék a kezükből, másodszor pedig azért, hogy a község ne legyen kimondottan beletaszítva az ügyvédek karjába. A magam részéről kérem a redukált munkaerők eredeti számának visszaállítását is. Ismerve a belügyminiszter úr nemes intencióit, hinni merem, hogy a közelmúltban is csak gazdasági helyzetünk viszonyainak kényszerhatása alatt vitte véghez a redukciót, de remélem, hogy amint javul a helyzet, visszaadja a falunak ezeket a munkaerőket, mert különben még azt a mindennapi munkát sem tudják feldolgozni, amely ott kint megvan, azzal a csökkentett munkaerővel, amellyel most kénytelenek dolgozni. A kormányt egy erős elhatározásra kérném. Evek óta az a panasz, hogy nem léteznek az országban ezres bankók, pedig neim is olyan régen, a közelmúltban még milliós bankjegyektől volt duzzadt még a szegény ember pénztárcája is. Ezek az ezres bankók egyszer