Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

358 Az országgyűlés képviselőházának csak úgyszólván máról-holnapra eltűntek és azóta egyáltalán nem is látnak napvilágot. A bankároktól hallom, hogy amikor több százezer pengőt olvasnak le, azt is ezres bankók hiányában kisebb bankjegyekkel kénytelenek eszközölni. Mély tisztelettel kérem a kormányt, határozza el magát és tegyen szigorú intézkedést ezeknek a bankjegyeknek elobujtatására, mert hiszen nem tudom elképzelni azt, hogy ezekkel az ezres bankókkal valami luxuscigarettát vagy trabukót gyújtottak volna meg. Az okok valahol megvannak. Valamikor azt mondták, hogy a parasztnál van a pénz a ládafiában, most nincs ott, mert látjuk azt, hogy a falu népe le van rongyolódva, éhezik* nem tudja legszükségesebb kötelezettségét sem teljesíteni. Le kell ezeket a bankjegyeket bélyegezni, minden levonás nélkül, akkor majd előkerülnek. Nem vagyok barátja annak, hogy a tulajdonjog szentségét megsértsük, de a nemzet vérkeringéséből kivont gazdasági eszközt mindenki köteles odaadni és, ha erre az illető a saját elhatározásából nem hajlandó, úgy vegye magának a kormány a bátorságot és határozza el magát arra a lépésre, hogy ezt elvegye tőle, mert hiszen az ország érdekei követelik ezt. Amit nem akarnak odaadni, azt veszítsék el. T. Ház! Valahogyan a köztudatba ment át azt is, hogy a vasúti díjszabás leszállítása esetén a forgalom fellendülése bekövetkeznék. Ezt nem tudom bizonyosan. Érdeklődtem már eziránt a vasúti ellenőr uraknál. Ahol azonban ilyen kísérletet tettek, ott azt állítják, hogy ez nem vezetett eredményre. Kérném a t. kormányt, hogy ebben a kérdésben is történjék intézkedés, mert hiszen ha a díjszabás leszállítása nem is vezetne arra az eredményre, amelyet^ várunk, még mindig meglenne az alkalom és a mód a régi állapotok visszaállítására. Mindenesetre, ha széles néprétegek megnyugtatása érdekében valaha kívánatos volna, úgy ma annál inkább kívánatos ezt megtenni. (Ügy van! jobbfelől.) Az adók kamatainak leszállítása^ úgy tudom, már rendeletileg a kormány részéről megtörtént, künn azonban még mindig, sajnos, 12%-os kamatot fizetnek. Ha a szegény embernek van 150—200 pengő adótartozása és összejön 20—30 pengője, akkor ezt csak kamat címén könyvelik el s maga az adóteher-tétel marad. A legfőbb ideje már, hogy ezekben a kérdésekben intézkedés történjék arravonatkozólag, hogy a kamat tényleg szállíttassák le olyan nívóra, amelyet a mostani gazdasági viszonyok megengednek, bár azt mondhatnám, hogy ma semmit sem bír el a mezőgazdaság. Hiszen az állatvásár és a kiállítás alkalmából a mezőgazdasági kamarák kimutatták, hogy a mezőgazdaság egyáltalán nem jövedelmező, a termelés veszteséges és jövedelem nincs. Ha azonban ez így is van, annyi megkövetelhető, hogy legalább redukálják a kamatlábat olyan mértékre, amely, ha a mostani viszonyok között talán 100%-ig nem is viselhető el, de mégis a mostaninál elviselhetőbb lenne. Künn • a ^ vidéken jó ?

vért szülne, hogy a kormány részéről ilyen irányú gondoskodás történnék a gazdák érdekében. Különösen súlyos adótételek vannak az úgynevezett rendkívüli pótlék és a szükségadó elnevezés alatt. Ha az ország érdeke megkívánja, hogy ilyen adók legyenek, akkor helyes, legyenek ilyen adók, de legalább azt a gazdák özönséget, amely a háborútól kezdve az elrekvirálásoktól végig máig, annyi áldozatot hozott már, mentesítsék ezek alól és ezeknek az adóknak a 179. ülése 1938 május 12-én, pénteken. t kivetését eszközöljék a pénz hatalmasainál, akiknél még adva van a lehetőség arra, hogy ezt el is viselhetik. A gazdáknál ezeket az adókat behajtani lehetetlenség. Mondhatom, hogy ez joggal valóságos elkeseredést szül, mert hiszen ha* valakinek 40—60 pengő jövedelemadója volt, akkor most ennek kétszeresét fizeti szükségadó és rendkívüli pótlék címén. Kérem a kormányt, hogy ezen a téren is szíveskedjék intézkedni és mentesítse a kisembereket ezek alól a súlyos tehertételek alól. T. Ház! A mezőgazdasági termékek és iparcikkek árai között nagy aránytalanság van, ami már régi dolog. (Farkasïalvi Farkas Géza: Nebántsyirág-kérdés!) A mezőgazdasági termeivények és az iparcikkek közötti árdifferenciát is rendezni keli, vagy úgy, hogy a gabona árát felemelik, vagy úgy, hogy az ipari és kereskedelmi árakat leszállítják,'a gabona árához arány ítják. Mindegy, hogy hogyan, de ennek is meg kell történnie. TFarkasfalvi Farkas Géza: Helyes!) A gazda nem tud termelni, a szó szoros értelmében kifogyott mezőgazdasági cikkeiből, a kisebb gépek leromlottak és nincs pótlás, mert a mezőgazdasági cikkek ára olyan aránytalanul magas a terményárakkal szemben, hogy képtelen azok legkisebb mértékű pótlására is, pedig a pótlásra már feltétlenül szükség van. Nem kutatom, hogy a nagyipar túlságos védelme okozta-e ezt a múltban, hogy ebben mi az igazság, nem tudom, de ha ez a nagyipar védelmezésének a következménye, vagy pedig amiatt van, hogy a külföldi árukat nem engedik be, a kormánynak akármilyen formában el kell intéznie ezt a kérdést, mert ez olyan égető kérdés, amely sürgős megoldást kíván. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes!) Elismeréssel kívánok adózni a kormánynak a kereskedelmi szerződések megkötéséért. Tudom, hogy a megkötött kereskedelmi szerződések 100 százalékig nem elégítettek ki senkit az országban, elsősorban nem elégítették ki magát a kormányt sem, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy mindig kettőn áll a vásár és nem a, kormány mulasztása, hogy nem tudottt jobb és több eredményt elérni; mindenesetre megtette azt, ami emberileg lehető volt és ezzel elérte, hogy gazdasági életünk továbbfolyik, s amit lehetett, mégis exportáltunk, különösen pedig a jószágokat illetőleg bizonyos árfellendülés mutatkozik és nagyobb kereslet indult meg az állatok iránt. Kérem, méltóztassék tovább folytatni ezeket a tárgyalásokat mindenütt, ahol csak a kapcsolatot fel lehet venni. Eltetkinttve minden politikai feszültségtől, ezen a téren csak a gazdasági érdekek szem előtt tartásáról van szó s az a fontos, hogy a folyamatban lévő tárgyalások is sikerre vezessenek és biztosítsák a gazdasági élet további menetét. Elismeréssel adózom a kormánynak azért is, hogy a hadirokkanttörvényt megalkotta. Ez is szép intézkedés, valósággal az állami tartozás lerovása volt a rokkantakkal szemben, akiknek érdekében ezt a törvényt meghozták és a kérdést törvényhozásilag rendezték. Bár talán nem olyan messzemenő keretek között történt ez, mint ahogyan kellett volna, de a fontos az, hogy a törvényes rendezés megvan s megvan a lehetősége annak, hogy a bekövetkezendő jobb időkben a járadékok felemeltessenek. Az idegenforgalom fellendülése is örvendetes jelenség. Látjuk, hogy az idegenforgalom nálunk igen szép eredményt ért el az utóbbi időben s ezért a kormánynak elismeréssel kívánok adózni. Ez a fellendülés annak az egyenes, bátor és bölcs politikának a következmé' nye, amelyet kormány elnökünk és kormánya