Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

352 Az országgyűlés képviselőházának milyen cikkeket kell termelni, hogy önmagun­kat ellássuk. Folytatom a felsorolást. Gyapjúfonálért 535.000 pengőt, kőszénért és barnaszénért, meg kátrányért 386.000 pengőt, burgonyáért — ér­dekes tétel — 14.000 pengőt, répa szel étért — amit szintén a magyar mezőgazdaságnak kel­lene, termelni, — 10.000 pengőt, sőt borsóért 8000 pengőt adtunk ki. Ezzel szemben kivittünk állatokat 5,794.000 pengő értékben, búzát 3,396.000 pengő értékben, tojást 2,989.000 pengő értékben, tengerit 2,266.000 pengő értékben, ba­romfit 1,837.000 pengő, értékben, szenet 881.000 pengő értékben, lisztet 887.000 pengő értékben. Sőt még iparcikkeket is vittünk ki, így pl. vas­árut, 38.000 pengő értékben, gépeket 119.000 pengő értékben, sőt fát — nyers és megmun­kált fát 95.000 pengő értékben, rongyot 9000 pengő értékben. Ausztriába 911.000 pengőnyi ipari terményt kivéve, mezőgazdasági termé­nyeket vittünk ki, sőt, mint mondottam, 95.000 pengőnyi értékben fát vittünk ki, holott direkt hangsúlyozva van, hogy a fát lehetőleg Auszt­riából szerezzük be. Ugyanis ez az az ország, amellyel szemben a legtöbb lehetőségünk van s amellyel szemben leginkább kell, hogy kimé­lyítsük, még más országok rovására is, keres­kedelmi forgalmunkat. Itt van Csehszlovákia. Csehszlovákiából való behozatalunk 6,428.000 pengőt tett ki, kivitelünk pedig 6,793-000 pensrő volt, tehát Csehszlovákiával majdnem egál­ban vagyunk. Meg kell itt említenem, hogy szarvasmarhát semmit sem viszünk ki, csak sertést. Meg kell állapítanom, hogy egy ilyen gazdag országba, amely geográfiai helyzeténél fogva is elsősorban ránk van utalva, illetőleg közösen egymásra vagyunk utalva, túlkicsi a kivitelünk és ezt csakis a politikai ellentétek­nek lehet betudni, amelyeket még mindig nem tudunk eliminálni, pedig ezeket mindenáron eliminálnunk kellene, hogy ezzel az országgal, amely par excellence a legközelebb áll hoz­zánk, bármiképpen rendbejöjjünk és hogy vele a kereskedelmi forgalmat ne csak a kontingen­tálások és kompenzációk irreális rendszerével űzzük, ahol az a kereskedő kalkulálni nem tud, mert ezek — úgy mondhatnám — rapszódiku­sak, előre nem láthatók. Kell, hogy ezzel az or­szággal, melynél előre nem kalkulálható ese­tekkel kell számolnia annak a kereskedőnek, valamiképpen rendbejöjjünk. Egyik legfonto­sabb kiviteli cikkünk ma a tengeri, amelyből 5^-6 millió métermázsa feleslegünk van. Össze­sen 46 ezer pengő értékű tengerit tudtunk az elmúlt negyedévben Csehszlovákiába kiszál­lítani. Ez mindennél eklatánsabb példája annak, hogy ezzel az országgal semmiféle komoly, megalapozott kereskedelmi viszonyban nem vagyunk. Lényeges kivitelünk csak a sertésben volt 1,657.000 pengő, a zsírban 972.000 penp-ő. R búzában 1,361.000 pengő, a lisztben 333.000 pengő, összesen 4,323.000 pengő értékű volt fon­tosa'bb mezőgazdasági kivitelünk. Mint érdekességet említem^ meg, hogy az a magyar szalámi, amelynek világhírneve van és amelyet mindenütt az egész világon nagyon kedvelnek, összesen csak 79.000 pengő értékben mehetett ki Csehszlovákiába. (Zaj balfelől.) Mi behoztunk szenet és kokszot 2,269.000, fát, nyers­és megmunkált fát 635.000, papírárut 355.000, üvegárut 286.000, gyapjúfonalat 271.000, gépeket 249.000, vasércet 192.000, faszenet pedig 186.000 pengő értékben. Ezek azok a nagyobb tételek, amelyeket Csehszlovákiából behoztunk. Mindez azt bizo­179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. nyitja, hogy Csehszlovákia még kiaknázatlan terület a magyarok szempontjából, éppen úgy, mint megfordítva, hiszen a cseheknek, ha nem akarnak kimondottan a magyarokkal ellenséges politikát követni és ha reális gazdasági politi­kát akarnak követni, tudniok kell és ők nagyon jól tudják is, hogy az az összehasonlítás, hogy a magyar búzát ennyiért és a kanadai búzát annyiért lehet venni, valójában nem áll meg, mert akkor, amikor magyar búzát vásárolnak, nem kell nekik aranypénzt, aranyértéket oda­adniuk, hanem tulajdonképpen rekompenzáeiós üzletet kötnek. Annál is inkább így van ez, mert nekünk tulajdonképpen Csehszlovákiával adósságaink vannak: vasút, posta, távírda és egyebek, ame­lyekhez — mint amelyek befagyott követelések — így tudnának legjobban hozzájutni. De úgy látszik, a cseheknél direkt tendencia, animózi­tás a magyarokkal szemben, hogy inkább drá­gábban vesznek máshonnan portékát, mintsem hogy a magyaroktól vegyék. Itt van egy érdekes ország, Kománia, ame­lyet nem tudom miért, nem tudom az okát, de direkt feltűnő, hogy a legutóbbbi időben meny­nyire favorizálnak. Romániából 3,825.000 pengő értékű a behozatalunk, ezzel szemben kivite­lünk 2,704.000 pengő, úgyhogy több, pint 1,000.000 pengővel vagyunk passzívak. Romániá­ból behozunk 2,498.000 pengő értékű ásványola­jat, 609.000 pengő értékű fát, vasúti kocsikat pedig 80.000 pengő értékben hoztunk be, — va­lószínűleg olyan reparációs vagy nem tudom micsoda célra, mert ugyancsak kiment 91.000 pengő értékű — behoztunk továbbá friss gyü­mölcsöt 57.000 pengő értékben. Ha már gyümöl­csöt beengedünk, akkor inkább az volna érde­künk, hogy az osztrák gyümölcsöt engedjük be, hiszen Ausztria nekünk a legjobb kereskedő vi­zavink. Es amikor az ásványolajról beszélünk, itt kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy miért nem kötünk kereskedelmi szerződést Oroszországgal? Ha az egész világ, ha a hitle­rista Németország, (Üay van! balfelől.) Anglia. Franciaország és mindenki tud Oroszországgal kereskedelmi szerződést kötni, (Rakovszky Ti­bor: Es jó üzleteket csinál!) miért vagyunk mi olyan előkelőek és — hogy úgy mondjam — olyan fenegyerekek, hogy Oroszországgal nem akarunk szóbaállni? Pedig információim sze­rint Oroszországgal, speciell ami a lókivitelt il­leti, nagyon is nagy kompenzációs üzleteket köthetnénk. Az ásványolajat, ahelyett, hogy Romániától vesszük, attól a Romániától, amely mezőgazdasági cikkekben a legnagyobb koirkiir­rensünk. miért nem vesszük Oroszországtól? (Helyeslés balfelől.) Nekik azután átadhatnók a mi lovainkat. Ami a Romániába való kivitelt illeti, eb­ben a relációban vannak iparcikkek — és itt látszik a Gyosz. befolyása, mert azt hiszem, az egész román üzlet a Gyosz. presztízsének hatása alatt létesült — éspedig villamosgépek 511.000, vasút 362.000, könyv, folyóirat 345.000, vasáru 291.000 és gyógyszerek 102.000 pengő értékben. (Fenyő Miksa: Azok a munkások mezőgazdasági cikkeket vesznek!) Rendben van, de ha a mezőgazdaság jobban prosperál, akkor nem kell neki a Gyosz.-hoz^ mennie, akkor meg fog élni a mezőgazdaságban és nem kell a föld alá mennie szenet turkálni. A Romániából való behozatal l'l millió pengővel haladja meg a Romániába való ki­vitelünket. Romániát illetőleg a legszüksége­sebbre kellene szorítkoznunk a behozatalban. Románia gazdaságilag teljesen lezüllött or­szág, ahol valami nagy reményeink amúgy-

Next

/
Thumbnails
Contents