Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1? sem lehetnek az ipari kivitel szempontjából sem, a mezőgazdaságot illetőleg pedig Románia mezőgazdaságunknak legnagyobb konkurrense. A román üzlettel kapcsolatban azonban ott van iá faüzlet (Ügy van! Ügy van! balfelől.) es a faüzlet mögött megint az a társaság húzódik meg, amelyet tavaly bátor voltam felemlíteni, ia báró Bottlik, Rottmann és Forbáth-féle triumvirátus, amely a magyar fakereskedelem és szabadkereskedelem rovására megint megszerezte a román tűzifa behozatali monopóliumát. A magyar kereskedelem, a magyar gazdasági élet nevében tiltakoznunk kell itt erről a. helyről az ellen, hogy ilyen monopóliumok létesüljenek, amelyek a fogyasztóközönség óriási megterhelését jelentik és tönkreteszik a magyar kereskedelmet. (Farkasfalvi Farkas Géza: A világon nincs ilyen!) Amint hallom, körülbelül 20 pengőt szednek ezek az urak vagononként, sőt monopólisztikus törekvéseiket ki akarják terjeszteni még a belföldi származású magyar tűzifára is, mert ma úgy rajonírozták az egész Tiszántúlt, hogy az egész külön terület, egész külön provincia lett a magyar fának oda való szállítása szempontjából. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem lehet odavinni vasúton magyar fát! — Mozgás.) A magyar termelő fáját nem engedik a Tiszántúlra, hanem inkább a román fát engedik be azért, hogy ez a három ember telezsebrákolja magát, (Farkasfalvi Farkas Géza: Április 16. óta magyar fa nem ment a Tiszántúlra, mert nem kaptak engedélyt! — Zaj.) úgyhogy a magyar fatermelők, a magyar mezőgazdaság és a magyar kereskedelem nevében tiltakoznunk kell ez ellen a végzetes betörés ellen. (Farkasfalvi Farkas Géza: A magyar erdőbirtokosokat tönkreteszik!) Ahelyett, hogy a magyar erdőbirtokosokat szutenálnák, a magyar erdőbirtokosokat segítenék, hiszen a fa a legnagyobb behozatali cikk Magyarországba, a fabehozatal adja a magyar külkereskedelmi mérleg passzivitásának legnagyobb tételét, mondom, ahelyett, hogy az itteni erdőbirtokosokat segítenék, nyakunkba zúdítják a román fát és még hozzá egy ilyen társaságon keresztül. Itt van azután Jugoszlávia. Jugoszláviával a kereskedelmi forgalomban körülbelül egyenlőek vagyunk, amennyiben behozatalunk onnan 4,608.000 pengő, kivitelünk pedig 4,880.000 pengőSőt mint érdekességet említem meg, hogy Jugoszláviába elég sok mezőgazdasági cikket szállítunk, amennyiben például olajos magvakat 817.000 pengőért, friss főzeléket 28.000, árpát 17.000 pengőért. Ez olyan ország, amellyel szintén mind mezőgazdasági, mind ipari szempontból minél jobban ki kell építenünk a gazdasági kapcsolatot. Ami az olaszokat, barátainkat illeti, velük szemben ugyancsak passzivitásban vagyunk. Behozatalunk^6,349.000 pengő, kivitelünk 5.526.000 pengő. Mint érdekességet említem meg, hogy a déligyümölcs 2,387.000 pengő behozatalt jelent, ezzel szemben az állatkivitelünk, ez az egyedüli lényegesebb kivitelünk Olaszországba, 2,453.000 pengő, úgyhogy majdnem egálban vagyunk. Az olaszbarátság nagyon széü, de még mindig nem latjuk eredményeit. Az állatkivitel terén is sikaníroztak bennünket, maleinoztatják azokat az állatokat, amelyeket bevittünk, tuberkulinoltásokat és mindenfélét végeztetnek rajtuk, hogy annak a mezőgazdának minél nagyobb költséget okozzanak, hogy minél nehezebben mehessen be Olaszországba. Ugyancsak mint érdekességet említem meg, hogy Olaszországból 9. ülése 1933 május 12-én, pénteken. 353 kendert és kenderkócot körülbelül 208.000 pengő értékben hozunk be. Itt a kormánynak, ha egyáltalában valamilyen irányban hatni akar a mezőgazdaságra, szíves figyelmébe ajánlom, hogy van itt Magyarországon elég kendertermő vidék, nem kell nekünk 208.000 pengő értékű olasz kendert vásárolnunk. Figyelmeztetnem kell, r hogy ahelyett, hogy traktorakciókkal és műtrágyaakciókkal, meg nem tudom mikkel jönnek, vegyék elő az urak a statisztikát és ha a statisztikát tanulmányozzák, akkor látni fogják, hogy igenis van még a magyar mezőgazdaságnak tere, ahol az önellátás, az autarehia terén előrehaladhat és akkor nem fog rászorulni a külföldre. A saldónkat tekintve, körülbelül 800.000 pengővel vagyunk passzivak az olaszokkal szemben. Meg akarom még említeni, hogy búzát az elmúlt negyedévben összesen 9000 pengő értékben tudtunk Olaszországba kiszállítani. Egyáltalán gabonakivitelünk Olaszországba a zabot kivéve, amelyet 642.000 pengő értékben szállítottunk ki, úgyszólván semmi, A burgonya is, amely azelőtt nagy tétele volt Olaszországba való kivitelünknek, összesen 8000 pengőre redukálódott, úgyhogy nem látjuk az olaszok részéről, hogy gazdasági téren ugyanolyan nagy volna a barátság, amilyen nagy politikai téren. Az olaszoknak rekompenzációval, refakciával^ vagy bármiképpen segíteni kell rajtunk, mert ők veszik a gabonát Oroszországtól, Argentin ától, Kanadától, mindénkitől, éppen csak tőlünk nem. Mindennek megvan a maga módja, 10—12 lírás bármilyen című segítséggel segíthetnének rajtunk, hogy ott gabonában konkurrensképesek lehessünk a többi államokkal szemben. Itt van Svájc. Tulajdonképpen ezzel az országgal szemben álltunk a múlt negyedévben a legjobban. Igaz, hogy ennek megvan a maga speciális oka. A svájciak hozzá akartak jutni saját pénzükhöz, ennélfogva erőlködtek üzleteket csinálni, ami pl. árpában 3,029.000 pengő bevitelt jelentett. Ami Franciaországot illeti, általában látjuk, hogy ebben a tekintetben nagyon nagy reményei vannak a magyar közgazdasági életnek. Ha ellenben megnézzük a statisztikát, ez nem igazolja azokat a nagy reménységeket és mint már előzőleg említettem, azok a tendenciák, azok az autarchikus törekvések, amelyek ma Franciaországon úrrá lettek, nem igazolják azokat a reményeket, amelyek arra indíthatnának, hogy természetes vevőterületünktől, természetes fogyasztóinktól, a Dunamedencét környező államoktól eltérjünk. Franciaországból behozatalunk volt 4,288.000 pengő, kivitelünk 3,659.000 pengő. Ebből selyemfonalak 1,110.000 pengő, gyapjúfonalak 609.000 pengő, borsót — mint érdekességet említem meg — Franciaországból behoztunk 36.000 pengő értékben és takarmányrépamagot 20.000 pengő értékben. Kivitelünk 3,659.000 pengő' — mint mondottam. Vajból szép kivitelünk volt, 1,283.000 pengő értékben. Az állatok közül csak juhból van lényeges kivitelünk, de itt is meg kell említenem, hogy juhkivitelünk is tulajdonképpen csak időleges; a franciák máris tiltakoznak a magyar juhok kivitele ellen s egyáltalában mindenféle behozatal ellen tiltakoznak nemcsak a magyar ellen; ők is autarchikus alapra akarnak helyezkedni, mint a többi nagy ország. Libamájat vittünk ki — a franciák gourmand-ok lévén — 325.000 pengő értékben, baromfit 143.000 pengő értékben, tojást ellenben csak 28.000 pengő értékben. A behozatal cikkei főleg iparcikkek és tropikus növények, ola50*