Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-179
Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. 351 Usetty Béla: — rögtön befejezem! —.. .iákkor, ha kell, az állam is építtessen még ilyen barakokat. Igaza van az államnak abban, hogy ez elsősorban fővárosi kérdés, ha városi lakókról van szó ; De méltóztassék megnézni úgy »a kiserdő lakóit, mint ezeknek a fentemlített telepeknek a lakóit. A kiserdő lakói 75%-ban vidékiek, akik az utóbbi időkben jöttek a fővárosba (Müller Antal: "Ügy van!) és a többi telepeken is majdnem ugyanez az arány. Tehát azt mondom, hogy legalább is egyforma érdek e az^ államnak és a városnak az, hogy ezt a kérdést elintézzük. Ezért kérem a belügyminiszter urat, hogy ezen az intézkedésen legyen szíves változtatni, tegye ezt a kérdést újabb megfontolás tárgyává és ne tegye ezeket a telepeket szükséglakás-telepekké. Egyébként, mivel a kormánnyal szemben bizalommal viseltetem, látván azt a munkát, amelyet 7 hónapon keresztül végzett, amellyel visszaadta mindnyájunk hitét és bizalmát, s amellyel megindított egy kis mozgalmat nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban, s remélve azt is, hogy a kormány szerenesésen fogja befejezni azt az akciót, amelyet elindított, a költségvetést általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a közénen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Sauerborn Károly! Sauerborn Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerem azt, hogy a pénzügyminiszter úr őszinte, nyilt költségvetést nyújtott be a Háznak, amely leplezetlenül tárja az ország színe elé azt a nehéz gazdasági helyzetet, amelyben az ország ma leledzik. Mindamellett meg kell állapítanom, hogy ez a költségvetés nem reális. Ha tekintetbe vesszük a mai lerongyolódott gazdasági helyzetet, ha tekintetbe vesszük 2—3 év alatt a mezőgazdasági produktumok árcsökkenését, — hiszen a mai árak az 1928. évi áraknak egyharmadát—egynegyedét képezik, sőt hogy egy kirívó példát hozzak elő, itt van a tengeri, amelynek clx ci Si mult évi árnak csak harmadát teszi ki, mert a múlt évben 15 pengő volt a tengeri ára, ma pedig 5 pengő — akkor meg kell állapítanom, hogy ez a költségvetés teljesen irreális, ez a költségvetés csak fikció s azt hiszem, maguk a hivatalos tényezők is tudatában vannak annak, hogy azt a pénzösszeget, amelyet praelimináltak, amelyről azt hiszik, hogy be fog folyni, lehetetlen ennek a szegény országnak népéből kipréselni. Annakidején az 1927—28-as években, amikor álkonjunktúra volt, — mert nem volt az természetes konjunktúra, csak az infláció következtében megduzzadt, betegesen felnövekedett konjunktúra — ennek hatása alatt a kormány azt a hibát követte el, hogy felduzzasztottá a költségvetést is olyan nívóra, hogy a költségvetés is ugyanúgy nézett ki, miként az a konjunktúra. Most tudatára kell ébrednie a kormánynak, most le kellene vonnia a kormánynak a konzekvenciát, hogy arról a magas lóról, amelyre akkor felszállt, le kell szállnia; mert ma nem lovon ül már, ma már nem nemes magyar paripa a magyar közgazdaság, hanem lerongyolódott, kiéhezett gebe. amely gebe a végén összeroskad lovasa súlya alatt, ez a lovas pedig a magyar adóztatás. Ennek az adóztatásnak le kell szállnia erről a magas lóról, mert ha nem száll le, az összeroskad és maga alá fogja temetni a lovast is. Az a 76 millió, amellyel a költségvetést KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. redukálták, alapjában véve semmi, lényegtelen és kicsi dolog azokhoz a nagy összegekhez képest, amelyeket a magyar adózóközönségre a fiskus, az állampénztár ma is ki akar vetni. Kár rózsaszínű szemüvegen keresztül nézni a helyzetet. Ma mindenütt, mindenféle közigazgatási hatóság részéről, a legkisebb községi jegyzőtől fel a miniszterelnökig folyton csak bizalmat és bizalmat akarnak belénk szuggerálni, ellenben ha megnézzük, hogy külkereskedelmi viszonylatainkban hogyan állunk. hogy mezőgazdasági produktumainkat kifelé hogyan tudjuk értékesíteni, egészen bátran levehetjük a rózsaszínű szemüveget, mert úgyis csak sötétséget látunk, mintha világtalanok, mintha szembetegek lennénk. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy pár példával szolgáljak arranézve, mit látunk, ha pár állam restringáló törekvését megnézzük, ha megnézzük, hogy a körülöttünk fekvő államok mit csinálnak és hogyan akarják saját érdekeik védelmében az importot kiküszöbölni. Itt van a kontingentálások, a kompenzációk rendszere. amely kifelé mint gát emelkedik a magyar mezőgazdaság elé és a magyar ipari kivitel elé is. Csak pár példával akarok szolgálni a legközelebbi múltra vonatkozóan. Belgium például pár nappal ezelőtt kontingentálta a tejbehozatalt. Itt van Görögország, amely kávét csakis kompenzáció ellenében enged be. Itt van a legutóbbi jugoszláv^ statisztika, amely megállapítja, hogy a múlt évi áprilisi tojáskivitellel szemben a folyó évi tojáskivitel csak 10%-át éri el a múlt évi kivitelnek. De itt vannak a francia viszonyok. Abban a helyzetben voltam pár héttel ezelőtt, hogyhoszszabb ideig tartózkodhattam Franciaországban s mondhatom, hogy ez az autarchia, amelyet állandóan szemére vetnek Németországnak, télies mértékben érvényesül Franciaországban is. Éppen amikor ott időztem, behozták azt a rendelkezést, hogy már csak 3% idegen búzát volt Joguk őrölni a francia malmoknak, de később megjelent egy rendelet, amelynek értelmében többé Franciaországban semmiféle idegen búzát őrölni nem szabad- A francia lapokban mást nem olvastam, mint azt, hogy a francia mezőgazdaság tiltakozik mindenféle mezőgazdasági bevitel ellen, legyen az gabona, állati vagy akármilyen más termék, sőt annyira mentek. hogy saját országuk egy részével, Algírral szemben is — amely tulajdonképpen Franciaországnak egy département-ja, egy része, akárcsak nálunk egy megye — arra az álláspontra helyezkedtek, hogv Algírból Franciaországba bort behozni ne lehessen. Ha meg méltóztatnak engedni, egy pár statisztikai kivonattal akarom megvilágítani azt, hogy a mi külkereskedelmünk és kivitelünk az utóbbi egynegyed év alatt, tehát januártól március végéig hogyan alakult t tulajdonképpen. (Halljuk! Halljuk!) Ausztriával akarom kezdeni, azzal az országgal, amellyel tényleg leginkább van külkereskedelmünk. Az Ausztriából való behozatalunk összesen 13,042.000 pengő értékű, bevitelünk pedig 25,184.000 pengő értékű volt. Legfontosabb behozatali tételünk, a papirosáru 3.523.000 pengőt tett ki, a fa 1,637.000, a friss gyümölcs 879,000 pengőt tett ki. Ez tényleg útmutatást adhat a magyar mezőgazdaság fejlődésének, mert tekintve az autarchikus törekvéseket, amelyek mindenütt megvannak és mindenütt egyre jobban és jobban ki^fognak fejlődni, ezek a statisztikai tételek útmutatásul kell, hogy szolgáljanak, hogy milyen irányban kell a magyar mezőgazdaságot animálni, hogy 50