Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

346 Az országgyűlés képviselőházának tendő óta, elsősorban az ipar és a kereskedelem volt az, amely ennek a városnak terheit viselteHa a főváros az iparosokkal szemben talán kissé kedvezményesebb álláspontot foglalna el, szerintem még ez sem lenne olyan katasztrofális baj, bár állítom, hogy nem így áll a kérdés, mert teljesen egyenlő elbánásban részesít a főváros mindenkit, sőt tudja, hogy mivel tartozik a vidéknek. A főváros tudja, hogy azt, hogy 60 év alatt ilyen világvárossá tudott fejlődni, nemcsak saját magának, hanem az egész országnak köszönheti (Ügy van! jobbfelől) és köszönheti minden egyes magyar állampolgárnak, aki szeretettel csüngött az ő metropolisán, az ő fővárosán, igyekezett ezt a fővárost kultúrával és egyéb, gazdasági javakkal is megerősíteni, alátámasztani és segíteni. Ezért teljesen indokolatlannak tartom, hogy most sokszor szembe akarják állítani a várost az országgal. Azt mondják, hogy a város először is borzasztó nagy anyagi javakra törekszik a vidékkel szemben, 'bizonyos vámokat szed, köyezetvám és egyéb illetékek címén, ami borzasztó mértékben megdrágítja ennek a városnak élelmezését és megrövidíti a gazdatársadalmat. (Esztergályos János: Még mindig a bűnös Budapest!) Nézzük ezzel szemben, hogy vájjon így van-e ez vagy nem, mert hiszen a legutóbbi napokban felelős tényezők ajkáról is hallottuk, hogy a főváros nézze meg a maga dolgait és ne drágítson. En adatokat fogok előterjeszteni (Halljuk! Halljuk!) és azután méltóztassék majd megbírálni, hogy helyes-e az az álláspont, amelyet én képviselek, vagy pedig nem. Foglalkozom azzal, hogy a főváros milyen terheket ró arra a nyersterményre, amely felkerül a városba fogyasztás céljából. Például a burgonyával kezdem. Amint méltóztatnak tudni, legnagyobb részben ,a Nyírségből kerül fel a burgonya Budapestre. Itt van az úgynevezett Krüger-féle burgonya, amelyet nem kell magyaráznom a túloldalnak, hiszen bizonyára jobban méltóztatnak tudni, mint én, bár ez nekem is szakmám, mert 15 év óta a közélelmezéssel foglalkozom és évek óta a közélelmezési bizottság elnöke vagyok a fővárosnál és tudom, hogy mit jelent a Krüger-burgqnya. A Krüger-burgonya termelői ára ab Nyírség 100 métermázsánként, tehát vagononként 300 pengő. (Egy hang a jobboldalon: Mikori ár ez?) Körülbelül a két hónappal ezelőtti ár. A vasúti fuvar 110 pengő, tehát 300 pengő mellett 110 pengő a vasúti fuvar. A nyírségi kövezetvám 6 pengő, a vasúti mázsálás 7 pengő, Máv. kocsiberendezés 2 pengő 50 fillér, nyírségi feladási költség fuvarral és kocsibírsággal — méltóztatnak ugyebár tudni, hogy^ ha három óra alatt nem tudják berakni az árút, akkor bírságot kell fizetni — 4 pengő 50 fillér, öszszesen 430 pengő. Az az egy vágón burgonya tehát, amelyet beraknak a vasútra, amíg ideér, 430 pengőbe kerül. (Zaj.) Budapesten a kövezetvám. 8 pengő * a kirakási költség 18 pengő, — ez nem a fővárosé, — a vasúti mázsálás 2 pengő, a koesibírság átlagban —• mert nem tudják olyan gyorsan kirakni, mint kellene, — 1 pengő 50 fillér, a hiány — három százalékot számítva, mert amikor kirakják az árut, a sok homok, amely a burgonyán volt, lekerül, esetleg beszárad — valami 13 pengő 80 fillér, összesen tehát 473 pengő 30 fillérbe kerül, amikor itt Budapesten kirakják a nagykereskedőnél. Egy métermázsa tehát akkor belekerül 4

1 pengő 73 fillérbe. A nagykereskedő 5 pengőért adja el, tehát 23 fillért keres egy métermázsán. A 23 179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. fillérből fizeti az összes adókat, az összes rezsiköltségeket, amelyek felmerülnek, így a helybéreket és minden egyebet. Most jön a kiskereskedő- A kiskereskedő költségei: a feles lerakás és a fuvarköltség, — amig odaszállítja a burgonyát az ő üzletébe, — métermázsánként körülbelül 1 pengő, összesen tehát hat pengőt tesz ki. Most kicsinyben eladja akkor, amikor ő már selejtezte és amikor neki még mindig kálója van és minden más egyéb költsége, nyolc fillérért kilóját. (Páter Jenő: Ez nem áll! Kevesebbe kerül!) Mondottam, hogy ezek a két hónappal ezelőtti árak. Akkor tehát összesen két fillért keresett kílónkint. A város pedig összesen kapott 473 pengő 30 fillérnél nyolc pengő kövezetvámot. Ha ezt százalékokra méltóztatnak átszámítani, (Szűcs István: Szekéren is jön burgonya!) —-erről is fogok beszélni — összesen belekerül 1'6 százalékába annak, aki eladja a burgonyát, mert hiszen ezt attól a kereskedőtől szedjük be. Most vegyük a drágább burgonyát, az úgynevezett rózsaburgonyát, amelynek két hónappal ezelőtti ára 6—7 pengő volt métermázsánként s amelyet eladott itt a budapesti kiskereskedő 8—14 fillérért. Ismétlem, hogy ez a két hónappal ezelőtti ár. Keresett tehát a rózsaburgonyán körülbelül ugyanannyit, mint amennyit keresett a másikon. Most rátérek a vöröshagymára, amelyet legnagyobbrészt Makóról szoktak felhozni. A termelői ár métermázsánként ab Makó 2 pengő volt, a vasúti fuvardíj volt 2 pengő 60 fillér, — a 2 pengőre tehát 2 pengői 60 filler volt a vasúti fuvardíj — a kirakási és mázsálási költség pedig 20 fillér volt, a vöröshagyma métermázsája tehát összesen 4 pengő 80 fillérbe került. ( Nagybani eladási ára 5 pengői és 5 pengő 50 fillér volt. A kiskereskedelemben ez úgy alakult, hogy a kiskereskedői ár 8—12 fillér volt. Az tehát, amivel a város megterhelte] a hagymát, 10'8 fillér volt métermázsánként, százalékban kifejezve 2'2%. Ezek után azt kérdezem: lehet-e azt mondani, hogy ezt az élelmezési cikket megdrágítottuk? Rátér'ek most arra, amit Szűcs igen t. képviselőtársam említett, hogy akkor hogyan alakul a helyzet, ha kocsival hozzák be ezeket az élelmicikkeket a szomszédból. Ezzel szeretnék kissé részletesebben foglalkozni, — ha méltóztatnak megengedni — hogy mi van ma itt a vidékről kocsin, vagy mint mondják, tengelyen való befuvarozásnál. Most, hogy a nagyvásárcsarnokot felépíttette a főváros, amely vásárcsarnok a fővárosnak 12 millió pengőjébe került, ezt azért tette a város, hogy koncentrálni tudja a nagyban való kereskedést és az úgynevezett kocsiforgalmat is. Mert ha azelőtt, különösen egy nyári napon méltóztatott végigmenni a fővároson, különösen a csarnokok közelében, azt méltóztatott .látni, hogy délután 6 órától kezdve másnap reggelig ott állottak az ilyen vidéki kocsik. Ha ezek tényleg őstermelők lettek volna, még nem is szóltunk volna semmit, ezeknek azonban körülbelül 60%-a áltermelő volt, akinek semmi köze nem volt ahhoz a földhöz, amelyen az az élelmicikk termett, nem volt soha termelő^ hanem azt csinálta, hogy délután 4 vagy 5 órjakor, vagy reggel hajnalban kiment a határba a vámokhoz, ott átvette azokat a terményeket, amelyéket hoztak egyesek, összeszedve ezeket az egyes falvakban, felvette a maga kocsijáig, vagy pedig csak a lovakat fogta át és bejött ide a fővárosba.