Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 Szeizmográf nem tudja olyan pontosan jelezni az időjárást, mint ezek az áltermelők azt, hogy hova kell ezekkel a kocsikkal állni, mint ahogy ezek az áMtetermelök ezt már kitapasztalták és tudták. Ha az álőstermelő tudta azt, hogy előtte való nap a Garay-téren nagyon sok kocsi volt, akkor oda nem ment másnap, ha

: nem elment más piacra. Ha azonban tudta, hogy ott előtte való nap csak pár kocsi volt és hiány volt bizonyos terményekben, akkor odairányított 10—12 kocsit, úgy hogy amikor jött az igazi termelő, aki tényleg maga termelte azt az árut, amelyet el akart adni, az nem kapott helyet. Megindult tehát a verseny: már előtte való nap elindultak és odaálltak, hogy ők lehessenek az elsők. Méltóztassék elképzelni, mit jelent közegészségügyi szempontból az, hogy ezek a kocsik másfél napig ott álltak az aszfalton. A panaszoknak százai jöttek a közélelmezési ügyosztályihoz, hogy ezt az anarchisztikus állapotot szüntessék meg, mert eltekintve minden egyébtől, amire nem akarok itt kitérni, — erkölcsileg sem volt egészen megengedhető ez — az történt, hogy ott egészségileg lehetetlen állapotot teremtettek; méltóztassék a Garay-tér környékén lakók bármelyikét megkérdezni, hogy azok onnan mind ki akartak költözni, mert azt mondották, hogy azt a bűzt és a vele járó egyéb dolgokat nem bírják ki. Most a város 12 millió pengő költséggel megépíttette a nagyvásárcsarnokot s ki akarja oda vinni a kocsiforgalmat. (Szűcs István: Csepelen!) Nem Csepelen, ne méltóztassék haragudni. A topográfiai viszonyokat én magam is ismerem, az a hely a IX. kerülethez tartozik és nem is a fővárosi törvénnyel kapcsolták ide Csepeltől azt a részt, hanem ősidők óta mindig a Ferencvároshoz tartozott. Ott építették meg a vásárcsarnokot, amely a régi csatornától összesen 2^—3 kilométerre van. Oda akarjuk kivinni a kocsiforgalmat. Ez ellen nem a valódi termelő kiabál, hanem az ál-őstermelő, mert elveszíti azt a lehetőséget, hogy minden piacra oda tudjon állni és fel tudja verni az árakat, tehát a fogyasztóközönség rovására tudjon anyagi előnyökhöz jutni. Ha ezeket az előnyöket a termelő kapná meg, mi ezt igazán nem sajnálnék és nem bánnék, mi azonban a régebbi időben azt láttuk, hogy a termelő mindig kevesbbet kapott, mint amennyi a normális piaci ár volt és azért kapott kevesebbet, mert olyan piacokra ment, ahol ezek az ál-őstermelők már előre elfoglalták a helyet, úgyhogy nem tudta megkapni a maga árát és délután, vagy már délelőtt tizenegykor el kellett mennie a piacról — mert a piaci rendszabály szerint el kell menni —és kénytelen volt odaadni olcsón az áruját, ha nem akarta a Dunába dobni. így az őstermelő járt rosszul és ezt akartuk és akarjuk megváltoztatni. Ezek most kiabálnak és azt mondják, hogy nem lehet nekik az árut tengelyen behozniok. Elsősorban legyünk tisztában azzal, hogy ez csak a közvetlen környékre vonatkozik, mert nem hinném, hogy van olyan gazda, aki száz kilométerről akarja a maga terményét tengelyen Budapestre behozni. Nem nagyon hinném, hogy rentábilis lenne, hogy két napig kocsival járkáljon, mert legalább két napba kerül, amíg idejön és két napba, amíg visszamegy, az áruja pedig addig összetörik, úgyhogy értékének legalább felét elvesztette. Nem hinném, hogy ez a termelőnek kifizetődnék. Egy egészen kicsi, törpe minoritás áll tehát szemben az egész ország összes gazdáival, mert aki három-négyszáz K ülése 1933 május 12-én, pénteken. 347 kilométerre van. Budapesttől, az nem tudja az áruját ide felhozni. Hogy jön tehát ahhoz az a gazda, aki távolabb van, hogy az, aki itt a főváros szomszédságában van, learasson mindent, a terhet ne viselje, mert nem viseli úgy a terheket, mint viseli az, aki távolabb van^ mert aki idejön a fővárosba, — itt akarok rátérni arra, amit Szűcs István t. képviselőtársam kérdezett, hogy mi van ezekkel — fizeti a kövezetvámot abban az arányban, amelyet voltam bátor felolvasni, fizeti a helybért, nem nagyobbat, mint amennyit fizet az, aki itt van és évszámra bérli a helyiséget, sőt sokkal kevesbbet. Itt jelenthetem, hogy összehasonlítva a világ minden államának metropolisával, mi szedjük a legkevesebb helybért az őstermelők által elfoglalt helyek után. Azt hiszem, ha így áll a dolog, —; amint hogy így áll, erről bárki meggyőződhetik, az összes statisztikákat rendelkezésre bocsátjuk, nem akarom a t. Házat untatni azzal, hogy ezeket most felolvassam — akkor azt hiszem, mindenkinek arïa a meggyőződésre kell jutnia, hogy sokkal helyesebb, ha most egy helyre koncentráljuk a kocsitábort, ahol a kisfogyasztó közönség nem vásárolhat, ahová csak a kereskedők és nagyfogyasztók mennek ki vásárolni. Nem történhetik meg tehát, hogy akármilyen összebeszélés folytán leszorítsák az árakat, mert megtörtént ez is.. Azok a nagykereskedők, akik kint vannak, nem konkurrálhatnak a kocsikereskedőkkel, azokkal aá őstermelőkkel, akik az árat behozzák, mert mi csak azoknak adtunk helyet a nagyvas áron, akik vasúton szállítanak. A mi kereskedőink tehát, akik itt vannak a fővárosban, nem konkurrensei az őstermelőknek, mert azok vasúton kell, hogy szállítsák az árut és amint méltóztattak hallani, a vasút elég szépen számítja a fuvarköltséget, úgy, hogy igen erősen meg van drágítva az az áru, amely ide bejön a; nagykereskedőnél. Az őstermelőnek tehát egyáltalában nem kár, az őstermelőt egyáltalán nem tangálja ennek a kereskedőnek működése, sőt merem mondani, még inkább felhajtja az őstermelőknél az árakat, mert ha az a kiskereskedő, fűszeres, vagy korcsmáros kimegy a nagy vásártelepre, elsősorban a termelőkhöz megy, a kocsikon nézi meg, hogy milyenek az árak, csak azután megy a kereskedőhöz és mindig azt tapasztalja, hogy az őstermelőnél olcsóbban tud vásárolni. Ezek csinálnak tehát még konkurrenciát — nem is mondom, hogy illetéktelen konkurrenciát — a kereskedőknek. A helyzet tehát az^ hogy nem okoz kárt az őstermelőnek, ha kimegy a nagy vásártelepre, ez előnyös az őstermelőnek, mert normális árat érhet el, nincs kitéve annak az áringadozásnak, amelynek ki volt téve egyes piacokon, amikor egyik nap esetleg csak felét kapta annak, amit a másik napon el tudott érni. (Erdélyi Aladár: De hely sincs, ahol elférne.) Tudom, hogy szívesen méltóztatnak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Megnyugtatom, hogy van elég hely, mert egész Pesterzsébet határáig körülbelül négy kilóméternyi távolság van, ahol el lehet helyezni az őstermelőket. Méltóztassék megnyugodva lenni, hogy volt olyan előrelátó a főváros, hogy ezt a kérdést is megfontolta akkor, amikor megépítette nagy költséggel ezt a Nagyvásártelepet. Méltóztatik látni, nincs semmi hátránya az őstermelőnek. Ha most mégis tüzet kiabálnak az álőstermelők. akkor nem szabad ahhoz hozzájárulnunk, hogy ez a tűz még nagyobb le-