Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 1933. évi május hó 12-én, pénteken, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1933/34. számadási évre. Felszólaltak : Usetty Béla, Sauerbom Károly, Simon János, Meskó Zoltán, Müller Antal, Bródy Ernő, Schandl Károly, Turchányi Egon, Tóth Pál. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Imrédy Béla, Kállay Miklós, Kánya Kálmán, Lázár Andor. (Az ülés kezdődik délután í óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Frey Vilmos jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, az ellene felszólalókat pedig Herczegh Béla jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság meghívóját, amellyel Gárdonyi Géza halálának 10 éves évfordulója alkalmából folyó évi május hó 13-án, szombaton délelőtt fél 11 órakor az I. ker., Horthy Miklós-úton történő szoborleleplezési ünnepségre a Ház tagjait meghívja. Az ünnepségen a Ház képviseletében Czettler Jenő alelnök úr vesz részt, aki a Képviselőház koszorúját a szoborra el fogja helyezniA bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az 1933/34. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Usetty Béla képviselő úr. aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Usetty Béla képviselő urat illeti a szó. Usetty Béla: T. Képviselőház! Tegnap este Propper Sándor igen t. képviselőtársam fejezte be a napot s én kötelességemnek tartom, hogy egy-két szóval reflektáljak az ő előadására. Tacitusnak egy igen szép mondását idézte, a haldokló Rómára vonatkoztatva, azt mondva, hogy a beteg Eóma nem bírta ki az orvosságot sem, és ez vonatkoznék íreánk magyarokra is. Azt hiszem, ez az idézet örökigazság, azonban nem hinném, hogy ez csak Magyarországra vonatkoznék, mert egész Európa nem bírja a betegséget, sőt merem mondani, az egész világ nem bírja a betegséget és nem bírja az orvosságot sem. Mindenhol csak kísérletezések folynak, hogy miként tudják megmenteni az egész világot és az öszszes népeket, mert mindenhol nagy bajok vannak. Ebbe igen erősen belejátszik terméKÉPVISEtLÖHÁZI NAPLÓ XV. szetesen minden nemzet helyzete, hogy miként tudja magát gazdaságilag fenntartani, miként tudja a maga külkereskedelmi mérlegét megállapítani, mert minden nemzetnek, akármelyik nemzetet nézzük, attól függ a költségvetési egyensúlya, hogy külkereskedelmi mérlege mennyire aktív vagy mennyire passzív. Az természetes, hogy mi is azt szeretnők, hogy minél inkább aktív legyen külkereskedelmi mérlegünk, és én nem csodálkozom azon, hogy mindenki, aki ebben a parlamentben most a költségvetés vitája alkalmával felszólal, azt a módot keresi, hogy merre, hova lehetne a mi termékeinket kivinni, hol találhatnók meg azt a piacot, ahol el tudnók helyezni a magunk termékeit. Felmerült itt az az eszme, — szerintem nagyon helyesen — hogy különösen Ausztriával kellene a gazdasági kapcsolatot megteremteni. En magam már 1920-ban voltam bátor ezzel a kérdéssel egy ízben foglalkozni és már akkor is, amikor még nemigen szerették hangoztatni és hallani sem azt, hogy Ausztriával egy gazdasági egységet kellene megteremtenünk, azon az állásponton voltam, hogy a legtermészetesebb lenne az, ha azt a régi gazdaságig egységet kovácsolnék össze, amelyben mi azelőtt Ausztriával voltunk. (Helyeslés balfelől.) Ma is; ezen az állásponton vagyok. Ehhez azonban nem elég csak a mi akaratunk, nem elég az, hogy mi szeretnők odavinni a mi termékeinket és különösen a mi állatainkat, hanem ehhez az is kell, hogy Ausztria is akarja ezt, mert hiszen ugy-e, azt láttuk, hogy nemcsak Ausztria, hanem minden más állam is rátérj az önellátás terére, az úgynevezett autarkiára és nemcsak gazdasági kérdések játszanak itt közre, hanem igen erősen közrejátszanak politikai kérdések is. Nagyon jól tudjuk, hogy az Anschluss kérdése nem mai keletű és bár ma Németországban azt mondják, 'hogy az Anschluss egész biztosan meglesz, akármit mondanak is, én nem hinném, hogy ezt Olaszország csak úgy egyszerűen elfogadná. Hiszen ugy-e, évek hosszú során át, talán majdnem másfél évtized óta ez a kérdés mindig probléma volt és mindig aktuális volt azoknak szemében, akik vagy jobbra vagy balra szerették volna ezt a kérdést elintézni. Ausztria talán szívesen vette 49