Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

344 Az országgyűlés képviselőházának volna a mi termékeinket, mert hiszen a legkevesebb fuvardíjba került volna a mi termékeinknek odaszállítana, politikai szempontból azonban nem tehette ezt, mert hiszen neki lekötelezettsége révén hol Németország felé, hol Olaszország felé kellett orientálódnia f és így nem tudta a maga gazdasági akaratát úgy keresztülvinni, mint ahogyan szerette volna. En ma is azt mondom, nekünk kötelességünk, hogy Ausztriával feltétlenül keressük meg a kapcsolatot, de mégis hozzáteszem ehhez azt, nem azon az áron, hogy azt az ipart, amelyet mi 1920 óta itt megteremtettünk, tönkretegyük. Mert olyan hangok is hallatszottak egyesek részéről, hogy akkor, ha mi hajlandók vagyunk iparunkat leállítani és megint gyarmatává lenni Ausztriának, akkor ők szívesen veszik fel velünk a gazdasági kapcsolatot, akkor ők belemennek abba, 'hogy mi termékeinket odavigyük. Hála Istennek, mi 1920 óta egy virágzó ipart teremtettünk meg, (Esztergályos János: Hol van az a virágzó ipar?) amelyet éppen a legutóbbi napokban is láthattunk. (Esztergályos János: Elpusztult az ipar!) Mélyen t. képviselő úr, majd rá fogok erre is térni és meg méltóztatik látni, hogy egészen objektív vagyok és nem fogok semmit sem elhallgatni. Mondom, egy virágzó ipart teremtettünk meg, amely ipart semmi áron sem szabad áldozatul dobnunk azért, hogy nyerstermékeinket, vagy más cikkeinket esetleg el tudjuk helyezni, mert én azt hiszem, hogy a nemzetek a megértéshez mégiscsak közelebb fognak jutni és bármennyire akadékoskodnak is egyes nemzetek és egyes államok, mégiscsak el kell következnie annak az időnek, amikor mi meg fogjuk érteni egymást legalább a körülöttünk lévő nemzetekkel és el tudjuk majd helyezni a magunk termékeit. Sokan kapcsolatba hozzák ezt a királykérdéssel is és ezt különösen aktuálisnak tartják, azt mondván, hogy ha a királykérdés megoldódik, akkor ez a probléma is egy csapásra meg van oldva. Kijelentem itt a Házban is, hogy magam szívesen venném, de nem hinném, hogy a király kérdést ilyen hamar meg lehetne oldani, és a királykérdéssel egyidejűleg meg lenne oldva ez a kérdés is. En szeretném a királykérdést inkább a régi Magyarország határaival összekapcsolni, inkább azt szeretném először látni, és azután beszélhetnénk arról, hogy Ausztriával milyen politikai kapcsolatba is lépjünk, hogy ott császár és király, vagy király és császár lesz és ugyanaz a személy lesz-e a kettő, vagy nem. En nem hinném, hogy a királykérdésnek ma való megoldása is megoldaná ezt a gazdasági problémát, és azért nem tartom aktuálisnak. T. Ház! A másik kérdés, amellyel igen sokan foglalkoztak ebben a Házban, az aranystandard kérdése volt. Nevezetesen nagyon sokan ajánlották az inflációt és nagyon sokan ajánlották a devalorizáeiót is, mert ezekkel rendbe tudnánk hozni államháztartási egyensúlyunkat. Azt hiszem, r

nekünk nem lehet a nagy államok után mennünk. Felhozták azt is, hogy nézzük meg Angliát és Amerikát. Anglia és Amerika nem féltik a maguk aranyalapját és hajlandók ettől eltérni, sőt Amerikában az elnök azt a kijelentést teile, hogy a dollárt sorsára bízza, hadd essék úgy, ahogyan akarják, ő ezzel nem törődik. Nagy különbség van azonban köztünk g Anglia és Amerika között, mert nálunk talán kicsit gazdagabb államok ezek, amelyek akkor fogják megállítani az i 7Ù. ülése iûêê május 12-én, pénteken. inflációt, vagy a devalorizáeiót, amikor Ők akarják. Nálunk azonban nem így van. Nálunk a külföldi államok nagyon élesen figyelik, hogy mi van a pénzünkkel. Es ki merné vállalni ebben az országban, akármilyen közgazdasági zseni vagy pénzügyi kapacitás is, hogy meg tudja mondani, meddig mehet egy infláció és meddig nem. Mindnyájan érezzük, akik ebben az országban élünk, hogy nagyon jó lenne a meglevő pénzszűkén kissé tágítani, hogy nagyon jó lenne ezt a inai állapotot megváltoztatni, mert akkor kissé elevenebben indulna meg az élet, mint ahogyan — hála Istennek — ma mégis csak megindult. Természetes, hogy nagyon jól jönne nekünk, ha pénzünk kissé megszaporodna. De kérdem: ki meri vállalni a felelősséget, hogy akkor nem fognak-e bekövetkezni az 1924-es és 1925-ös események, hogy nem fog-e következni az, hogy ezzel az országgal külföldi viszonylatban nem alkarnak majd szóbaállni, hanem azt fogják mondani: teljesen magára hagyjuk ezt az országot. Nem hinném, hogy ez megoldás lenne. Én nagyon félteném a nemzetet attól, hogy akár egy devalorizációba, akár egy inflációba belemenjen. Nálunk a hiteléletet kell feltétlenül alátámasztanunk s egy erősebb és egészségesebb hiteléletet kell megteremtenünk. Azt hiszem, ezzel jóval közelebb jutunk célunkhoz. Mert ma mi a helyzet! Teljes hitelválság van és teljes bizalmatlanság van mindennel és mindenkivel szemiben. Nem lehet egyetlenegy fillért sem kapni egyetlenegy banktól sem, mertl a bank azt mondja: ha van is pénzem, nem adom ki, mert nem tudom hogy be fogom-e tudni hajtani, tehát magamat imimobilizálom. En azon az állásponton vagyok, hogy nincs a bankoknaik ebben a kérdésben igazuk, mert ha kiadják azt a pénzt, mely nekik rendelkezésükre áll — elhiszem, hogy ez nem nagy öszeg, hiszen látjuk a bankjegyforgalomból, hogy nem nagyon sok pénz van kinm a gazdasági életben, de mégis csak van bizonyos ösiszeg a bankoknál — akkor lesz munka, s ha munka van, akkor inkább tudjuk fogyasztani azokat a termékeket, amelyeket a mezőgazdaság és az ipar előállít, a'kkor a kereskedelem is fellendül. Végeredményben tehát nemhogy ráfizetnének a bankok erre, — hogy tudniillik nem fogják tudni visszakapni pénzüket, — mert nemcsak ezt a pénzt fogják visszakapni, hanem visszakapják azokat az összegeket is, amelyeket régebben aldtíak iki kölcsönképpen. A magyarnak ugyanis megvan az a jó tulajdonsága, bármit is mondanak, hogy nem szeret tartozni; ha van pénze, feltétlenül fizet. Nemcsak az adózás szempontjából van ez így, hanem a magánjogi kötelezettségeknél is azt látjuk, hogy - ha van a magyarnak pénze: aikkor fizet. Mondom, a bankok tehát nem járnának rosszul, ha kiadnák pénzüket, ök azonban azt mondják: azt sem tudják, hogy ha valamibe belefektetik a pénzüket, ez rentábilis lesz-e, vagy nem? Az bizonyos, hogy mindig kérdéses volt az, hogy egy befektetett összeg rentábilis lesz-e, vagy nem? Rizikóval járt mindig minden üzlet, rizikó nélkül nem lehet megcsinálni egyetlenegy üzletet sem, nem csak ebben az országban, hanem szerte a világon sehol sem. A bankok azért alakultak, hogy ezt a rizikót vállalják, és éppen azért azt hiszem, sokkal helyesebb lenne, ha rá lehetne venni azokat, akiknek pénzük van, hogy jöjjenek elő azokal a pénzekkel, amelyeket elástak. Jöjjenek ki a trezorokból azok a pénzek,