Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

28 Az országgyűlés képviselőházának ugyanezt, ellenünk rendőri beavatkozás, számtalan vexatura és bírságolások, büntetések özöne indult volna meg. (Turchányi Egon: Ha nem kormánypárti, akkor büntetik a gyűlést!) Még most is folynak a bírságolások Mezőkeresztes miatt! Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét! Eckhardt Tibor: Igeai t. Ház! Én azt kérem a miniszterelnök úrtól, hogy a fair play-t, a becsületes, őszinte és egyforma politikai küzdelem lehetőségeit teremtse meg az országnak, mert nemzeti egység csak fair play alapján, csak tisztességes, becsületes eszközök alkalmazásával lehetséges. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl. — Szónokot számosan üdvözlik ) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés tárgyalása alkalmával a régi parlamenti elvnek megfelelőleg minden politikai pártnak mód és lehetőség adatik arra, hogy körvonalazza állásfoglalását a kormánnyal és a politikai rendszerrel szemben. A magam részénői ennek a körvonalazásnak kifejtésénél egyedül és kizárólag a miniszterelnök úr jelentéseire támaszkodomi Méltóztassanak koncédálni, hogy az elhangzott egyéb nyilatkozatoknál feltétlenül komp éten sebbnek tartsam a miniszterelnök úr nyilatkozatát, (Helyeslés.) aki elsősorban r hivatott kormamyanak irányzatát, vonalvezetését megszabni és érvényesíteni. Nagyon sajnálnám, ha a miniszterelnök úr mindenki által helyeslendő célkitűzése, elsősorban a nemzeti öncélúság tekintetében az érők nem egymás mellett haladnának ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Wolff Károly: ... hanem egymással szemben akarnának érvényesülni. A nemzeti öncélúságot nem tudom elképzelni abban az esetben, ha a meglévő erőket, amelyek ugyanezt a célt szolgálják, elsősorban akadályokként kezelnék, mert én a nemzeti öncélúságot ezekben a súlyos időkben olyan feltétlenül szükséges iránynak és célkitűzésnek tartom, hogy mindenkinek, aki nemzeti alapon áll, e célnak a szolgálatában kell állnia. Az előttem szólott igen t. képviselő úr gazdasági okfejtéseinek nagy részét szimpátiával hallgattam, és úgy gondolom, hogy egy nemzeti célkitűzésnél, a nemzeti öncélúság hirdetésénél elsősorban meg kell állapítanunk azt az eszmei tartalmat, amelyet a nemzeti öncélúság jelent, mert végeredményben tartalom nélkül nem tudjuk ezeket a kereteket szigorúan alkalmazni a gyakorlati életben. (Ügy f van! ügy van!) En a nemzeti Öncélúság kérdésénél a legfontosabb problémák egyikének a gazdasági helyzet orvoslását tartom. Nem is tartom a gazdasági témákat politikai témáknak s a gazdasági témák, kérdések megvitatásánál felmerült minden indokot gondosan mérlegelendőnek tartok. Nagyon káros volna az, ha egy gazdasági szanálás kérdésénél bármely oldalról jövő javaslatok nem tárgyaltatnának azzal az objektivitással és elfogulatlansággal, amellyel ma minden gazdasági kérdés tárgyalandó. A gazdasági kérdésekben különböző felfogások érvényesülhetnek, de úgy a gazdasági, mint a pénzügyi kérdéseknél semmi sem jellemzőbb, mint az, amit több ízben hangoztattam úgy itt a plénumban, mint az egyes bizottságokban, hogy nem látom biztosítottnak az eddig műkő173. ülése 1933 május 3-án, szerdán, dött ortodox gazdasági tételeknek feltétlen követését; nem látom bizonyítottnak azt, hogy csak ezen az alapon tudjuk orvosolni azt a súlyos helyzetet, amelyben vagyunk. (Ügy van! Ügy van!) A pénzügyi és gazdasági elméletek kérdése feltétlenül vizsgálat alá vonandó (Helyeslés.) és én az ortodoxiát a lehető legnagyobb bajnak tartanám a gazdasági kérdések elintézésénél. (Magyar Pál: Kérjük az új helyes tételeket!) Többször t mondottam, hogy a mai kapitalista gazdasági rendnek vannak bizonyos adott előnyei és hátrányai. Ezek az adott hátrányai pedig nem képesek arra, hogy a nemzeteket a mai káoszból kivezessék. Ha új tételeket kíván a közbeszóló képviselő úr, mindjárt felhozom az aranyelméletet mint olyat, amelynél nem lehet a régi ortodoxiát alkalmazni, mert az aranyelmélet magábavéve formális értékű alap a mai gazdasági rendben. En nem az aranyat tartom a pénz értékének és stabilizálásának feltétlen eszközéül, hanem tartom a nemzet munkaképességét és a nemzet termelési lehetőségét. (Rassay Károly: Csak az a baj, hogy mások nem tartják!) Nem is tartom olyan borzasztó katasztrófának a deficitet sem a költségvetésben abban a pillanatban, ha ez a deficit a termelő munkára fordíttatik, mert a nemzeti termelésnek fenntartását sokkal fontosabb követelménynek tartom, mint az ortodox tételeknek szigorú betartását. Az, amit Eckhardt képviselő úr mondott, végeredményben szintén argumentum ezen tétel alátámasztására: bizonyos vonatkozásban ő is a földet akarja bevonni az aranyalap helyett a pénz szolgálatába. (Ulain Ferenc: Dehogy akarja, eszeágában sincs!) Tessék csak figyelmére méltatni a kötvényesítésre vonatkozó tételét, amelyet kifejtett. (Ulain Ferenc közbeszól.) A t. közbeszóló képviselő úr vagy nemi osztja azt az indokolást, amelyet Eckhardt képviselő úr felhozott, vagy nem akarja koncedálni más felfogásának objektív megítélését. (Ulain Ferenc: Azt már igen!) Ha igen, ugyanabba a hibába esik, amelyet beszédem elején kifogásoltam. Igenis, a gazdasági kérdésekben tessék politikamentesen a tárgyalások lehetőségét biztosítani és minden érvet, minden argumentumot gondosan mérlegelni, (Helyeslés.) mert az én felfogásom szerint sokkal súlyosabb a helyzet, semhogy itt ezekben a kérdésekben visszavonás vagy bizonyos ortodox tételekhez való merev ragaszkodás a megoldást késleltesse. A magam részéről szintén több ízben kifejtettem, hogy az ingó tőke kérdésében mellőzhetetlennek tartom, hogy az ingó tőke is levonja azokat a következtetéseket, amelyeket a föld és minden érték levont a mai gazdasági helyzetben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az ingó tőke pedig itt áll a maga merevségében és ránehezedik az összes államokra. Nem lehet megengedni azt, hogy az ingó tőkének ezen merevsége és különlegesen arrogált helyzete miatt a nemzet gazdasági termelése teljesen lehetetlenné váljék. (Jánossy Gábor: Igaza van! A tőke ő felsége!) A pénz magában véve nem lehet öncél, és a pénz imádása nem lehet vezető argumentum a gazdasági életben. A magam részéről a legfontosabb követelménynek a termelés előmozdítását tartom, s ezt minden körülmények között és minden eszközzel alá akarom

1 támasztani. (Magyar Pál: Ez a legortodoxabíb tétel!) Koncedálom azt a tételt, hogy <mi egy kis nemzet