Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

332 Az országgyűlés képviselőházának 178. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. az érvényesülését. A morális hatalmas nagy könyv, annakidején azt két hatalmas kötetben tanultam és természetesen mindegyiknek az érvényesülését kívánom az ' állami életben, azonban» amikor itt a költségvetés vitájában követelem, hogy az állam az idealisztikus alap mellett az etikus alapot is pilléréül válassza életének, akkor csak néhány fontosabb követelmény^ felsorolására szorítkozom. Feltétlenül kívánja az állami élet a takarékosság elvének a megvalósulását. Itt ismét azt mondom, hogy nagy örömmel állapítom meg a költségvetésben és a kormány féléves munkájában azt, hogy a takarékosság elvét az állami életben próbálta megvalósítani. (Propper Sándor: A szociális elvet azonban elfelejtette!) A keresztény etika kívánja az őszinteséget.^ Az a felfogás, amely a politikát úri huncutságnak tartotta, amely a politikát a mesterkedések művészetének képzelte, amely a politikát maeohiavellisztikus eszközökkel folytatott vagy folytatható cselekvési módnak gondolta, az én elgondolásomtól nagyon messze esik. En a politikai életben, amikor még nem voltam képviselő, egy embert láttam magamelőtt és annak életét kísértem figyelemmel, egy olyan emberét, akivel nem is tartoztam egy r politikai párthoz. Ennek az embernek az életében és politikájában azt tapasztaltam, hogy sok dologról nem beszélt, azonban amiről beszélt, az igaz r volt, száz százalékig őszinte volt. A politikában, elgondolásom szerint, az őszinteségnek ez a mértéke szükséges. Nem beszélhet a kormány mindenről, azonban amiről a kormány beszél, az száz százalékig igaz legyen. Nagy örömmel állapítom meg azt is, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetésben is, az előbbi ténykedéseiben is őszintén próbálta az országot tájékoztatni a gazdasági és pénzügyi helyzetről. Etikus cselekedetnek tartom azt, ami a kormány intézkedésében a közelmúltban szintén ismételten megtörtént, hogy a kamatredukció terére tért. T. Képviselőház! A kapitalizmusról, a pénzről lehet sokféleképpen beszélni. A kapitalizmusról, a pénzről akárhogyan próbálnánk nyilvános r vitákat rendezni, ott megegyezni nem tudnánk. A más beállítottságú embernek más a fogalma a kapitalizmusról és a pénzről. Ezeket talán a tények kényszerítő ereje, talán az idő fogja meggyőzni arról, hogy melyiknek volt igaza, azonban ezen a téren apodiktikus igazságokkal, matematikus igazságokkal dolgozni nem lehet. Ha én a kamatredukciót erkölcsösnek, etikus kormány ténykedésnek tartom, engem csak egyetlenegy szempont érdekel ebben a pillanatban, az, hogy a teremtés koronája mégis csak az ember és lehetetlen, hogy emberek százai, ezrei legyenek naponként földönfutókká, öngyilkosokká azért, mert azt a pénz ő felsége parancsolja. Elhiszem azt, hogy a pénz odamegy, ahol teljes szabadsága van. Azt is akceptálom, hogy a pénz oda özönlik be, ahol legnagyobb kapukkal, sőt kizárt kapukkal várják. De azt is állítom, hogy a pénznél nagyobb érték az ember, az embernek élete s ha a szociális államnak joga van a gazdasági életnek más vonatkozásaiba szigorú kézzel belenyúlni, a pénz kivétel nem lehet. T. Képviselőház! Etikus cselekedetnek tartom a kormány részéről a gazdák megsegítését is. Ebben a Házban divat lett az újabb időben, hogy mindenki a mezőgazdaság fontosságairól beszél. Hallottam olyan képviselőtársaimtól is szép mezőgazdasági beszédet, elismerő dicsérő 'beszédet, akiktől — őszintén megvallva — ezt nem vártam. Eöizben azután jön az, hogy a mezőgazdaságot dicsérik ugyan, de azt a lehetetlen helyzetet, amelyben ma a mezőgazdaság van, nem akarják észrevenni és nem akarnák segítségére sietni ennek a fuldokló mezőgazdaságnak. Ma már vitán felüli, már a legutolsó faluban is tudják, hogy Magyarországon a gazdasági élet alapja a mezőgazdaság. Ma már vitán felüli, mert bemutatta a tapasztalás és a teória, hogy prosperáló mezőgazdaság nélkül itt prosperáló ipar és kereskedelem nem lehet. Ezért "rendkívül fontos dolog, hogy ennek a saját hibáján kívül bajbajutott mezőgazdaságnak az államhatalom segítségére siessen. Nagyon etikus és az egész ország közvéleményével találkozó volt az a rendelkezés, melyet a kormány a legutóbbi időben kiadott és amely arra irányult, hogy a mammutfizetések letörésére az egyes érdekelt faktorok törvényszerű alapot kapjanak. Ez a háború nyomorúsága s ennek a gazdasági háborúnak gyengesége, (Propper Sándor: Ká'bízta az igazgatóságokra s azok nem fogják megcsonkítani a fizetést!) hogy ma az emberek nézik ugyan a saját bajukat, nézik önmagukat, de elsősorban mást néznek, vagy máshová néznek. Ez érthető is. Egy szociális államban mindig is arra törekednek, hogy a túlnagy jövedelmek el ne vegyék a megélhetést, el ne vegyék az életlehetőséget a társadalom gyengébb elemeitől, (Propper Sándor: Vida Jenő és Bíró Pál nyugodtan alszik!) a társadalom kitaszítottjaitól, mert egy társadalom, amely lerongyolódott, amely leszegényedett, amely koldussá lett, erkölcseiben is koldustársadalom lesz. A koldustársadalom erkölcse pedig a közös életet, az állami életet lehetetlenné teszi. Én etikus cselekedetnek tartom a nemzetiségeknek olyatén kezelését is, amilyenben a nemzetiségek nálunk Magyarországon részesülnek. Békeidőben is és azóta is voltam nemzetiségi vidékeken, a csonka országban és az egész országban is és mindenkor azt állapítottam meg, hogy a magyarság olyan megértéssel viseltetett — úgy a hivatalos magyarság, mint a társadalmi magyarság — a nemzetiségekkel szemben, hogy ma örülnénk annak, ha a megszállott területeken a mi magyarjaink csak tizedrésznyi megbecsülésben részesülnének. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért engem nagyon bántott egy német újságíró interjúja, — nem tudom, melyik német újságban olvastam az elmúlt héten — amelyben nagyon elismerően nyilatkozik Magyarországról, azonban azt mondja, hogy: az 500.000 szegény elnyomott német sorsáról azonban nem beszélünk. Nagyon nehezemre esett, hogy itt a Képviselőházban egy magyar képviselőtársam a nemzetiségi kérdésben olyan kijelentést tett, — ellenségeink vádjainak adott vele lovat (Úgy van! Ügy van!) — hogy itt a nemzetiségek testvéri megértésre, megbecsülésre nem találnának. Az etikus cselekedetek közé tartozik az is, hogy az álláshalmozást meigszüntessük. Amikor vannak itt emberek ezer- és ezerszámra, kiknek egy darabka .száraz fekete kenyér sem jut mapnap után, akkor nem történhetik meg, hogy ebben az országban legyenek emberek, akiknek jövedelmei különféle és sokféle forrásból (táplálkoznak; nem történhetik meg az. — azt gondolom, nem tévedek a számban — hogy legyen magyar ember, aki adóalap gyanánt 760.000 pengőt tud^ bevallani. Ez lehetetlenség. Ha a szociális államban az államhatalom kezelőiben