Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. a történelemben van, azért nem sikerültek alkotmányai. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Amikor a folytonosságról 'beszélek, lehetetlen, hogy egy-két szóval meg ne emlékezzem a mostani költségvetési vitában többször felhozott és hangoztatott királykérdésről. Berki igen t. képviselőtársam felszólalásában, ha jol emlékszem, azt mondotta, hogy az 1920:1. tcikket ki kell bővíteni, és pedig, ha jól emlékszem, két irányban: a kormányzói hatáskör kiterjesztésével és annak provideálásával, hogy mi történjék akkor, ha kormányzóv álság lesz ebben az országban. Tnri igen t. képviselő; társam a király kérdésről másképpen beszélt költségvetési beszédében. Ő azt mondotta, hogy a történelmi jogfolytonosság alapján, de meg az 1920 : 1. te. alapján ennek a parlamentnek gondoskodnia kell arról, hogy az alkotmányreformot megcsinálja. 0 — gondolom — több dolgot kontemplált és, ha jól tudom, törvényeket is csinált ezen a téren. Lényege ennek az volna, hogy a távollévő király hatalmát úgy fixírozza, hogy a jelenlegi állapoton változás nem történik, olyan megoldást kontemplál, amely a legkülönfélébb felfogású emberek véleményét össze tudná hozni. T. Ház! Én azt mondom, hogy a király kérdést az ország egyetemének hozzájárulása nélkül megoldani nem lehetj (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) de azt is mondom, hogy a királykérdésben kell találni és lehet találni egy olyan módot, amelyben az összes felelős tényezők megegyeznek és ezt a kérdést teljesen nyugvópontra viszik. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Lázár képviselőtársam hosszabban és részletesebben beszélt Ausztriához való viszonyunkról. Azt a kérdést intézte a kereszténypárthoz, hogy miért nem tartunk fenn nagyobb nexust az osztrák hivatalos körökkel. Válaszom egyszerű: azért nem, mert ez nem a mi feladatunk, hanem a kormány feladata. (Szabóky Jenő: Adják vissza Nyugat-Magyarországot!) Mi nem vagyunk feljogosítva arra, hogv kötelező tárgvalásokat folytassunk más államok kormányaival, szívesen csatlakozom azonban Lázár t. képviselőtársamnak ahhoz a felhívásához, — azt hiszem ebben a tekintetben pártom is egyetért velem — hogy a kormány vegye fel a kapcsolatot Ausztriával, elsősorban a gazdasági kapcsolatok kimélyítése revén. Idealisztikus elgondolása egy állam életének megkívánja, hogy az állam keresztény alapokon nyugodjék. Igen nagy megelégedéssel olvastam és vettem tudomásul, hogy a mostani kormány feje a keresztény és nemzeti alapot deklarálta annak az alapnak, amelyen a magyarság a jövőben járni fog. Hogy mi a keresztény felfogás a közéletben, a társadalomban, arról sokat lőhetne beszélni. Talán azt a felfogást is tudnám akceptálni, amelyet liberális részről szoktak hangoztatni, ,sőt nem keresztény részről is hallottam annak hangoztatását, hogy tulajdonképpen ennek az országnak egész társadalmi struktúrája keresztény és az a nem keresztény vallású vagy liberális felfo gasú ember is, akarva nem akarva, keresztény lesz. En a keresztény elvnek és a keresztény elv érvényesülésének a közéletben és a társadalomban más értelmezést adok. Az én értelmezésem az, hogy a keresztény eszme az élet minden vonalán az az elhárító szerv, amely az országtól, a nemzettől a veszélyeket távol ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 331 tartja. 1848-ban a német forradalom halottainak temetésén Ketteler akkori képviselő, később mainzi püspök, a streitbarer Bischof — socialdemokrater Bischofnak is hívták — beszédet mondott. Beszédében a többi között a következőket mondotta (olvassa): «Kik a gyilkosok?» — ez temetési beszéd — (tovább olvassa): «Akik golyót röpítettek barátaink mellébe? Nem! A főgyilkosok nem azok. Valamennyi jó és rossz tettet a földön a gondolatok szülnek. Azok az igazi gyilkosok, akik ezt a jó népet Krisztustól, a kereszténységtől, az egyháztól elszakítják, akik a rombolást elvüknek vallják, akik önmagukat szeretnék a nép bál ványaivá tenni, hogy az leboruljon előttük és imádja őket.» Én a kereszténységnek ilyen értelmezést adok az életben. A kereszténység 2000 éven át vezette az emberiséget és az emberek társadalmának, az emberek államalakulásának vezérlője lett. A kereszténység az emberiséget összetartotta, összefogta, az emberiségben, az államok között a szociális békét biztosította, akkor is, amikor szocializmusról még nem beszéltek. Azt gondolom, hogy ha egy állam idealisztikus felfogásból történelmi alapra helyezkedik és a keresztény nemzeti irányt vallja annak az alapnak, amelyen állami életét le akarja élni, az az állam első kötelességének, amellyel saját magának tartozik, eleget tett. E tekintetben, — mint az előbb említettem — nagy örömmel és nagy megelégedéssel hallottam és vettem tudomásul azt, hogy a kormányelnök úr keresztény és nemzeti alapra helyezkedett. Nagy örömmel vettem tudomásul a történelmi jogfolytonosság szempontjából, hogy a kormiányelnök úr a revíziót hivatalos programmá tette. Mert legyünk azzal is tisztában, hogy ha történt is velünk pillanatnyilag igazságtalanság, ha pillanatnyilag a porba sújtottak is minket, az nem lehet, hogy területeinket hosszas ideig elvegyék tőlünk és a világ ítélőszékének igazságérzete kell, hogy. megadja nekünk követeléseinknek azt a végső korolláriumot, hogy elvesztett területeinket visszakapjuk. E tekintetben szintén azt a kérést intézem a kormányhoz, hogy válassza külön a magyar revízió kérdését más államok revíziójának kérdésétől. Ez a magyarságnak egy belső, külön ügye, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ezt a magyarság a maga útján, a maga elgondolása szerint próbálja megvalósítani. T. Képviselőház! Az államalakulásnak és az állam fenntartásának második alkotó eleme az, hogy az állam etikus alapokra épüljön fel. Hallottuk mi már azt,^ hogy az emberek független morállal, laicizált morállal kísérleteztek és láttuk is annak eredményeit. Hallottunk már hangzatos szólamokat arról, hogy az embereknek nincsen szükségük templomra, hanem a természet szabad templomában érintkezhetnek az Istenükkel. Mi ilyen morált, ilyen elgondolást helyeselni nem tudunk. Nem mondjuk azt, hogy nem lehet a szabadban is imádkozni, nem mondjuk azt, hogy á természet szépsége nem alkalmas esetleg arra, hogy belőlünk magasztosabb érzéseket váltson ki, mint a legszebb gótikus templom, azonban állítjuk, hogy az emberek a keresztény vallásból eredő, abból származtatott morál nélkül hosszabb ideig egymással békében állami életet élni nem tudnak. Ha azt nézem, hogy ez a keresztény etika mit kíván az állami életben, azt mondhatnám rá egészen röviden, hogy kívánja a keresztény morálisnak, erkölcstannak
