Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

26 Az országgyűlés képviselőházának és felesleges intézkedése az,, hogy egy 5%-os tőketörlesztést és relative magas (kamatozást biztosított ja, külföldi hitelezők részére. Itt a Házban már rámutattam arra, hogy a magyar Stillhalte-blzottság odáig ment szerénységben, hogy félszázalékos kamatengedménnyel elégedett meg, holott Lionel Rotschild kijelentése szerint ő'k, az angol hitelezők, önként megajánlottak egyszázalékos engedményt. (Mozgás. — Egy hang bal felől: Korányi Frici!) De miért kell nekünk ötszázalékos tőketörlesztési 'kötelezettségeket vállalnunk akkor, amikor nyilvánvaló, hogy minden pengő, minden font, vagy dollár, amit kifizetünk, vagy a tramszferkasszába befizetünk, feleslegesen veszi igénybe a nemzeti erőt, mert — ebben azután igazán osztozom a pénzügyminiszter úr álláspontjában. — fog jönni egy végleges rendezés., fog jönni egy nagy nemzetközi klirinig, amely ezeket az adósságokat rendezi, leírja és — ez a fontos — az egyes nemzetek -tartozásait a teherviselő- és fizetőképesség arányában fogja leszállítani. (Ugy van! Ugy van! half elöl.) Minden fillér, amit időközben, a végleges rendezés előtt tőketartozás fejében kifizetünk, kidobott pénz, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) elfolyt nemzeti erő, nekünk pedig takarékoskodnunk kell ezzel a nemzeti erővel, mert rajtunk nem segít senki és ebben az átmeneti időben azt az erőt, amely ebben az országiban van, konzerválnunk kell. A külföldi hitelező érdekében is konzerválnunk kell a nemzet termelő erőit, a nemzeti erőforrások produktivitását, mert ha majd egyszer fizetőképessé válik a világ, ez a nemzet csak akkor és olyan mértékben fog tudni fizetésig kötelezettségeinek eleget tenni, amilyen mértékben a maga nemzeti vagyonát, értékeit, erejét és termelőképességét át tudta egy jobb jövőbe menteni. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Igen t. Ház! Quid nunc? Most felhoztam egy csomó kifogást, joggal kérdezhetik tőlem, hogy hát a független kisgazdapárt minő csodaszerrel jön, mit javasol, mit óhajt cselekedni? Elsősorban, igen t. kormány és igen t. Ház, ne kövessük el tovább az imént felsorolt hibákat. Ez már magában véve nagy javulás volna. De a hibák kiküszöbölésén kívül nekünk javításra kell törekednünk. Éppen azért, mert hosszú és tartós válsággal kell számolnunk, népünk népi erejét, a magyar mezőgazdasági termelés folytonosságát semmi körülmények között nem szabad veszélyeztetnünk. A statisztika kimutatása szerint 577.000 olyan önálló (mezőgazda van Magyarországon, akit adósság terhel. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy miután már két esztendővel ezelőtt a magyar föld átlagban 1%%-nál többet nem jövedelmezett, ha egy gazda 10—15% erejéig el van adósodva^ ez az adósság már olyan terhet, olyan súlyt jelent azon a gazdaságon, hogy a leg jobb^ esetben a kamatokat tudja kitermelni, megélhetésre és gazdálkodásra azonban már nem marad semmi. {Ügy van! Ugy van! balfelöl.) . A pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bízót Lságban elhangzott azzal az állításával szemben, hogy csak egy millió lelket érint a földterheknek ez az abnormitása, sajnos, kénytelen vagyok azt mondani, hogy én ezt az 577.000 önálló mezőgazdát úgyszólván kivétel nélkül túlterheltnek kell, hogy minősítsem. Mert akinek 10% adóssága van, az a mai viszonyok közt már halálra ítélt, pusztulásra • 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. ítélt exisztencia, mert soha többé a maga helyzetén változtatni nem lesz képes. (Ügy van! balfelől.) De rá kell mutatnom arra is, hogy ebből az 577.000 önálló gazdaságból 567.000 ötven holdon aluli kisgazdaság. Kérdem, lehet-e 567.000 magyar család exisztencia ja felett napirendre térni? Ha nem volna telepítési akció, ha nem volna semmiféle a magyar föld népe érdekében indított akció, legalább ezeknek, akiknek már van földjük, tegyük lehetővé, hogy megtarthassák földjüket. (Ügy van! Taps a baloldalon,) 567.000 magyar család sorsa felett nem lehet napirendre térni azzal a vállvonogatással, hogy majd megvárjuk, hogy a világgazdasági konferencián mit fognak határozni. (Ulaiii Ferenc: Semmit!) A végrehajtó nem vár t. uraim, az árveréssel nem várnak, a pusztulás napról-napra folyamatban van és a lelki rombolás és a lelki katasztrófa itt fenyeget közvetlenül az ajtó előtt. (Ügy van! balfelől.) Az utolsó órában vagyunk, cselekednünk kell sürgősen és erélyesen. Én magam nagy lelkiismereti vívódások után és itt pártom igen t. és szeretett tagjai a megmondhatói, több mint egy év óta folyó tanácskozások, vívódások után határoztuk el, hogy nem várunk tovább, (Ügy van! Taps a baloldalon.) hanem igenis, ide jövünk a Ház elé. Ide jövünk azzal a kívánsággal, azzal a követeléssel, amelyet többé mi elhallgatni nem vagyunk hajlandók, (Ügy van! balfelől.)_ hogy haladéktalanul meg kell valósítani azt a magy konverziós programmot, (Helyeslés balfelől.) amelybe beletartozik a pengő pénzlábának legalább 50%-os leszállítása, (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) azt a konzverziós programmot, amelybe beletartozik a földieherrendezés problémájának elintézése, olyatén elintézése, hogy az ötven holdon alóli kisbirtokosok sorsát elsősorban szociális szempontból, az azon felüli eladósodott birtokok sorsát pedig elsősorban az agrártermelés szempontjából kell rendezni és a termelés folytonosságát biztosítani kell. (Ügy van! balfelől.) Nem kerülhetjük el a kötvényesítésnek, a gazdaadósságok hosszú lejáratú olcsó kamatozású kötvényekkel való

1 beváltásának problémáját, (Ügy van! balfelől.) amely kötvényeket a Nemzeti Banknak a hitelező intézetek jól felfogott érdekében 50% erejéig lombardíroznia kell (Helyeslés balfelől.) és ehhez a fedezetet a Nemzeti Banknak a pénzláb megfelelő leszállítása^ esetében előálló újabb banjegyemisszlós lehetőségre teljes mértékben nyújtja. (Ügy van! Taps balfelől. — Sauerborn Károly: Ezzel szemben csak egy törpe kisebbség áll ebben az országban!) Nem nézhetjük tovább tétlenül a kartel árak jelenlegi helyzetét és alakulását sem. (Halljuk! Halljuk!) Mi a pénzláb általános leszállítását azért kívánjuk, mert a nemzeti vagyon értékét arányba kell hozni a nemzeti vagyont terhelő adósságok súlyával és ezt elviselhetővé kell tenni. Mi adós ország vagyunk, Magyarországnak nem aranyiban, hanem áruban, a termelt árukban vannak fizetési lehetőségei és értékei. Magyarországon nem azi arany oldaláról, hanem az áru oldaláról kell minden kormányinak és felelős f férfiúnak gondolkoznia. Ha én az áru oldaláról nézem a magyar gazdasági élet helyzetét, akkor azt kell mondanom, hogy 1928 óta megkétszereződtek a magyar adósságterhek, mert igaz. hogy a kamat leszállíttatott, de az áruban való fizetés következtében, ha búzában, borban, marhában vagy bármilyen áruban kalkulálom fizetéseimet, legalább kétszer any-