Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 25 csonyan kalkulálva — számítom, akkor egy 750 milliós megterhelés esik köztartozások és adó fejében egy 880 milliós bruttó agrárjövedelemre, amely 130 millió, fejenként 26 pengő évi jövedelemnek felel meg, amelyből megélni és a jövő gazdasági év rezsijét fizetni kell. (Gróf Hunyady Ferenc: Es az adósság kamatait!) Az már benne van. — Nyilvánvaló, hogy ez nem lehetséges, mert hiszen ez az albán kecskepásztorok életszívonalánál is jóval mélyebb színvonalat jelentene a magyar nép számára, és nyilvánvaló lévén ennek a lehetetlensége, ha azt kérdezik t. uraim, hogy hát miből él a magyar falusi nép, úgy azt kell mondanom, hogy a falusi népnek legalább 25%-a rosszabbul élt az idén, mint az istállóban lévő jószág, amely megkapta naponta kétszer a takarmányát; (Ügy van! balfelől.) él abból az adóból, abból a kamatból, amit nem fizet, él abból, hogy nem tesz eleget kötelességeinek, mert nem tud eleget tenni. Azt kell mondanom, hogy ilyen viszonyok között az anyagi összeomlás huszonnegyedik órájában van a magyar falu népe, (Ügy van! balfelől.) asz anyagi öszsizeomlás tovább már neon vár és iaz anyagi összeomlásnak a lelki'összeomlás is konzekvenciája lesz, (Ügy van! balfelől.) ha csak végre a magyar falu népének helyzetén komoly, egészséges és mélyreható intézkedések során nem méltóztatnak javítani. (Egy hang a baloldalon: Az tör szag nyugati megyéiben is így van!) Én itt csak egy kis képet adtam a magyar falusi lakosság múltévi helyzetéről, de hozzá kell még tennem, hogy például 1932-ben váltóadóisságban és egyéb terhekben 120 millió pengő tőkét préseltek ki a magyar agrárlakosságból. 120 millió pengő tőkét fizetett vissza a magyar agrárlakosság egy esztendőben. Rá kell mutatnom tisztelt Ház arra, hogy az elmúlt év őszén minő kíméletlen adóbehajtás volt es hogy a folyó év tavaszán az illetéktartozások behajtásának minő kíméletlen módszere alkalmaztatott. (Ügy van! balfelől.) Magam tudok számos példát arra nézve, hogy 4—5 év előtti földbirtokvasárlásokból kifolyólag, 27— 28—29-es' magas földárak amellett történt birtokvásárlásokból kifolyólag illetéktartozás miatt most licitálják el a gazdát. Nem volna-e lehetőség arra, hogy ezeket a hátralékokat természetben róják le? Ezeket a szerencsétlen gazdákat, akik úgyis tönkrementek a ibirtokvásárlásban, az állam licitáltatja el, akkor, amikor a bankok hajlandók még várni» {Ügy van! balfelől.) amikor a bankok emberségesebbek velük szemben, mint az a magyar állam, amelynek tulajdonképpen nem földtulajdonosok ellicitáltatása, hanem talán, mint az egységespart tisztelt szónoka mondotta, egy újabb telepítési politika tartoznék a feladatai közé. (Turchányi Egon: A legisfzorgalmiasabb emberek vannak eflbben a helyzetben.) Itt van az a teljesen képtelen, érthetetlen és megengedhetetlen helyzet, hogy a transzferkassza javára dollárban és fontban kiállított kölesönkötvények miatt sorban folynak az árverések. A transzferkasszia javára, amelyből a hitelezőnek semmi haszna nincs {Ügy van! bal' felől), amelyből még soha senki a külföldiek közül nem kapott ki az ilyen kölesönkötvények után egyetlen fillért sem. Az adós rosszul jár, mert most mélyponton kell likvidálni CL; cl hitelező rosszul jár, mert az a föld jobb fedezet az ő követelésére, mint a tnanszferkaisszáiba befizetett pengő. Kérdezem, minő hölcseség kívánja ezt, és ha a pénzügyminiszter úr ismételten hivatkozott arra, hogy ő a végleges rendezés idejét még nem látja elérkezettnek, hát tisztelt uraim, legalább időközben ne pusztítsuk el saját népünket ilyen teljesen felesleges intézkedésekkel. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Ulain Ferenc: Valóságos bűncselekmény, amit folytatnak.) Kénytelen vagyok azonban rámutatni arra is, hogy amikor' ezeket a transzferszámlára szóló követeléseket árverezik a gazdával szemben, teljes névértékben hajtják be a gazdán azt az adósságot, amelyet 25—30% ellenében a kötvénypiacon meg lehet vásárolni. (Ügy van! balfelől.) Kinek a kezére jut ez a jövedelem? Azt látom a német földteherrendezési javaslatban, hogy 60%-ra leírják a követeléseket, az első helyi követeléseket és a 100 millió aranymárkányi hiányt fedezik abból a haszonból, amely a külföldi kötvényvásárlások folytán áll elő. (Ügy van! balfelől.) Miért kell nekünk ezt az egész hasznot — mondjuk magyarán: a kötvénysíbolás egész hasznát (Ügy van! balfelől.) — a bankok részére biztosítani? S hogyan lehet tűrni és megengedni azt a helyzetet, hogy ha egy gazda véletlenül — mert ma már igazán csak véletlennek lehet nevezni — (adósságaitól szabadulhatna azzal, hogy eladja földjét részben vagy egészben, akkor, ha dollár- vagy fontkölcsön van bekebelezve földjére, nem kaphatja ímeg az átírási lehetőséget, nem fizetheti vissza adósságát és elárverezik. (Nagy zaj a baloldalon. — Hegymegi Kiss Pál: Népgyilkolás! — Zaj. — Elnök csenget.) Hatósági intézkedésekkel kényszerítik a fizetni akaró adóst arra, hogy csődbemen jen és ne segíthessen a míaga ibaján. (Ulain Ferenc: Szörnyűség!) Ehhez fogható 'bánásmód agrártársadalommal szemben még nem volt ezen a földgömbön. Utalnom kell arra, hogy az imént említett rövidlátó devizagazdálkodás a magyar mezőigazdaságot több mint egy éven keresztül hogyan károsította és pusztította s most egy bizonyos megértő bánásmód végeredményben hosszú időn keresztül mennyi kárt okozott a magyar mezőgazdaságnak. (Ügy van! a baloldalon.) Itt van azután az, amit Tyler úr nagyon helyesen a magyar helyzet leggyengébb pontjának nevez: a kartellárak abnormis magassága. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert amikor a magyar agrártermékek ára leesett 50% alá, szabad-e tűrnünk és engednünk, hoigy a kartellek az 1928. évi árakhoz viszonyítva .még ma is 100%-os paritáson tartsák az összes kartelcikkek árait? (Ugy van! XJgy van! balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Százöt az indexszám! — Egy hang jobb felől: Nyolcvannégy! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A magyar mezőgazdaság veszít azon, hogy kartellárakon szerzi be a iparcikkeket, de másodszor és talán még erősebben veszít azon is, hogy nem engedtetik meg a külföldi olcsó áruk behozatala, amely le tudná konkurrálni a kartellárakat, {Ügy van! Ügy van! balfelől.) aminek konzekvenciája azután az, hogy a MiegífelelŐ magyar mezőgazdasági export nem tud a külföldön kellő fogadtatásra és felvételre találni. (Ugy van! XJgy van! Taps a baloldalon.) Agrárpolitika ez egy agrárországban, amely a mezőgazdaságot,^ amely, mint imént említettem, már így is végpusztulásban szenved, még felülről jövő hatósági rendszabályokkal hajtja és löki lefelé a mélységbe? T. Ház! Itt kell rámutatnom a Stillhalteegyezményre is, amelynek teljesen képtelen